Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-578

536 518. országos ülés 1915 májas 6-án, csütörtökön. ezt hosszabb terminusos lakóknál, azonban olyan formalitásokhoz köti, hogy ezeken bizony még a legtudósabb és ebben az ügyben legjártasabb biróság sem tud elindulni. Ennek az lesz a következménye, hogy a házak, az ingatlanok nem jövedelmeznek, az ingatlan értékek devalválódnak és annak daczára, hogy a ministerium a mostani felhatalmazási törvényjavaslatban is 20 millió záloglevél vásárlását helyezte kilátásba házépítések czéljaira, nem hiszem, hogy a lakásviszonyok a jövőben megjavulnának, mert épen ezek, a bár jóindulatú, azonban szerencsétlen eredménynyel végződő intézkedések fogják megakadályozni a további építkezéseket. Van azután még egy nagyon érdekes dolog épen a lakfelmondások tekintetében. Pl. a moratóriumi rendeletek mégengedik bizonyos tekintetben a lakbérlet felmondását és a lakás kiürítését is és azokra nézve, akik hadbavonultak, azonban bizonyos lakbért húznak, a lakbér fizetését kötelezővé is teszik. A legérdekesebb azonban az, hogy a biróság nem nyújt jogsegélyt azok ellen, akik hadbavonultak, az esetleg bírói utón való lakfelmondás tekintetében. Az egyik intézkedés megengedi, a másik intézkedés pedig homlokegyenest ellensúlyozza és lehetetlenné teszi a lakásfelmondást. Egy nagyon kegyetlen eljárásra kell itt hivatkoznom épen az életbiztosi tások tekintetében. Mi mindig panaszkodunk azokon a körülményeken, hogy nálunk az életbiztosítás jórészben külföldi — sőt valósággal ellenséges — társaságok kezében van. A kereskedelmi törvénynek van egy szakasza, amely kimondja, hogyha a biztosítási szerződésben nincs benn az a klauzula, amely a biztosítottnak csatában való elesésére vonatkozik, akkor a biztosítás halál esetére megszűnik. A moratórium az esetre, ha ez a klauzula megvan, megkívánja, hogy a hadbavonult bizonyos időn belül értesítse a társaságot, hogy ő, ha nem is fizette a dijakat, fenn akarja tartani a szerződést. Ez az intézkedés is a biztosító javára szól, mert a hadbavonult rendszerint nincs abban a helyzetben, hogy hamarosan értesítse a biztosítótársaságot. A svájczi és a német törvény sokkal liberálisabbak ennél, sőt még az osztrák javaslat is azon az állásponton van, hogy azokat a kikötéseket, amelyek háborúban történt halálesetnél mentesitik a társaságot, nem akczeptálja. Ezek sokkal szocziálisabb intézkedések, mint a mi szükkörü intézkedéseink, amelyeken feltétlenül segíteni kell. Felhívom még a ministerium figyelmét a moratórium utáni átmeneti intézkedésekre is. Oroszországot mindig antiszocziális intézményekkel vádoljuk, holott most, mikor a lengyelországi alkotmányozó bizottság van együtt, intézkedés történt átmeneti időszakra, hogy ott a gazdasági válságot kiheverhessék. Most divatos nálunk a csődön kivüli kényszeregyezség intézményével foglalkozni. Kérem, méltóztassék ezt is beható tárgyalás alá venni. Most pedig, mielőtt beszédemet befejezném, méltóztassanak megengedni, hogy egy háborús reminiszczencziára utaljak. Mikor az ember hadba vonul, nagyon sok kellemes csalódás éri. Ilyen pl., mikor tisztjeink önfeláldozó magatartását látjuk napról napra. Kijelentem, hogy az elsők között leszek, aki, mihelyt a nemzet gazdasági ereje megengedi, harczot inditok a tiszti fizetések rendezése érdekében. (Helyeslés.) Megemlítem azt az emlékemet is, hogy mikor hadbavonultunk, mindig annak a területnek érdeke lebegett előttünk, amelyen jártunk, amelynek felszabadulásáért küzd a monarchia. Ez a nép azonban — nem nevezem meg névszerint — nem emelkedett fel a megfelelő magaslatra. Ez a nép, amelynek himnuszában is benne van a szabadság visszaszerzése utáni vágy, nem mutatta ezt a vágyódást, még pedig azért nem, mert ezt előbb szolgaságra nevelték urai, később pedig idegen nemzet lett úrrá felette. Egy népet nem szolgaságra kell nevelni, hanem szabadságra. A népet oda kell vinni, hogy kivegye részét a közügyek vezetéséből és abból a felelősségből, amely ezzel jár. (Helyeslés balfelöl.) T. ház! Bár lenne igaza a ministerelnök urnak, hogy ez a háború ki fogja elégíteni a magyar nemzet évszázados ambiczióit. Am, ha ebben csalódnék is, higyje el: a nemzet jogainak kivivására a legjobb bázis £IZ cl választójog és az a választóközönség, amely a nép köréből származik. Ez lesz az a gát, amely ellenségeinknek akadályául szolgál előmozdító erő, amely a magyar nemzet jogos ambiczióit kielégíti. Kijelentem, hogy pártállásomnál fogva nem fogadom el az indemnitásról szóló törvényjavaslatot. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Szinyei-Merse Félix jegyző: Polónyi Géza! Polónyi Géza: T. képviselőház! Kettős okból vagyok kénytelen a különben is korlátolt időhöz kötött felszólalásra a t. ház szives türelmét igénybe venni. Az egyik bizonyos mértékig személyes természetű. Nem járulhatnék hozzá, hogy a t. ministerelnök urnak egy félreértésre okot szolgáltató megjegyzése czáfolatlanul maradjon a naplóban. A t. ministerelnök ur egy közbeszólásomra, amelyet az ő április hó 29-iki beszéde alkalmával tettem, s amely akként szól, hogy »Szerencsétlenség van a közjogi viszonyban !« azt a megjegyzést fűzte : »Eletemnek egy nem nagyon kellemes emléke, hogy ennek a nemzeti szerencsétlenségnek elhárításában Polónyi Géza képviselő ur segédkezni akart nekem.« Ennek a nyilatkozatnak személyes részére nagyon kevés megjegyzésem van. Egyáltalában nem szándékom á mai helyzetben bármiféle személyes invektivával előállni, csak annyit jegyzek meg, hogy sohsem volt ellenzéki feladat, hogy a t. ministerelnök uraknak kellemes emlé-