Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.
Ülésnapok - 1910-578
534 578. országos ülés 191-5 május 6-án, csütörtökön. Elnök ; A ministerelnök ur kivan szólni. (FIálljuk/ Halljuk!) Gr. Tisza István ministerelnök: T. ház! (Halljuk ! Halljuk !) A t. ház kegyes engedélyét kérem, hogy a harcztérről nyert legutolsó hírt közölhessem a t. házzal. (Halljuk ! Halljuk !) T. ház ! A visszavonuló orosz seregek, ott ahol még képesek ellentállást kifejteni, nagy erőfeszítéseket tesznek a mi előnyomulásunk feltartóztatására. Ennek ellenére ez az előnyomulás halad gyorsan előre. (Élénk éljenzés.) A nyugat-galicziai hadseregnek jobbszárnya már Jasíot és Duklát elérte, '(Hosszantartó élénk éljenzés és taps a ház minden oldalán.) aminek folytán a Kárpátokban álló orosz haderők tetemes része válságos helyzetbe jutott. (Hosszas éljenzés és taps.) Az eddig számbavett foglyok száma az 50.000-et meghaladja (Általános élénk éljenzés.) és a Dimitriev Ratkó tábornok vezetése alatt álló orosz hadsereg körülbelül megsemmisültnek tekinthető. (Hosszantartó általános élénk éljenzés és taps.) Elnök : Szólásra ki következik ? Szinyei- Merse Félix jegyző: Ábrahám Dezső ! Ábrahám Dezső: T. képviselőház ! A ministerelnök ur előbb közölt bejelentése, azt hiszem, mindnyájunkat alegőszintébb örömmel tölt el és a ki mint én is, látta azokat az óriási küzdelmeket, (Felkiáltások balfélől: Éljen Ábrahám, 1) amelyeket szövetségeseinkkel együtt az oroszok ellen folytatunk, az tudja, hogy milyen hősiességet, kitartó vitézséget kellett csapatainknak kifejteni, hogy ezt az óriási eredményt, amelynek következményei szinte beláthatatlanok, elérhessük. Ilyen nagy időkben, ilyen — mondhatnám — felséges momentumok között igazán nagyon nehéz feladat jutott nekem akkor, amikor szárazabb témákkal kell foglalkoznom. Azonban hiába, a háborús időknek vannak kevésbbé fenséges, de azért nem kevésbbé jelentőséges részletei is. Ilyen kevésbbé fenséges dolog, de szintén nagy jelentőséggel a mérlegbe eső részlete a háborús időknek a háborús gazdasági kérdések összesége. Ezekről a háborús gazdasági kérdésekről több képviselőtársam beszélt, méltóztassék mekem megengedni, hogy ezúttal a gazdasági kérdésekkel kapcsolatos jogi intézkedéseket tehessem birálatom tárgyává. Akkcr, amikor háború előtt áll egy ország, jelentkeznek ennek a háborúnak gazdasági válságai is, elkövetkezik egy lázas állapot, amelylyel szemben meg kell tenni a megfelelő ellenintézkedéseket is. Természetesen kötelessége volt a kormánynak is megtenni a szükséges intézkedéseket. Ilyen volt a jogi intézkedések köre, amely a moratóriumban csúcsosodott ki. Még a gazdaságilag sokkal erősebb szervezetű országok is, mint amilyen Magyarország, kénytelenek voltak behozni a moratóriumot. Maga Németország is, amely bámulatos gazdasági erőről tett tanúbizonyságot épen ezekben a nehéz időkben, bár nem valósította meg a moratórium intézményét mint olyant, a hadbavonultak érdekeit bizonyos tekintetben védelmezte, elrendelte pl. a külföldi követelések behajtásának felfüggesztését. Az lenne az ideális állapot, ha egy ország gazdaságilag annyira erős volna, hogy a moratóriumot mint ilyent nem kellene igénybe venni. Tudjuk azonban, hogy épen azoknak érdekében, akik az országot védik, akik nemcsak anyagiakkal, hanem vérükkel is áldoznak a hazának, meg kell valósitani a moratórium intézményét. Hála Istennek, nálunk eddig a moratórium jogintézményesen megvalósítva nem volt, szükség nem volt rá és adja Isten, hogy a háborús viszonyok elmultával a rendes gazdasági állapotok minél hamarább visszatérjenek. A Balkánháboru idejében láttuk, hogy épen Törökország, mely legkevésbbé vette igénybe a moratóriumot, kapott a háború befejezése után legelőször hitelt. Nézetem szerint a kormánynak nemcsak az lett volna a kötelessége, hogy a tőzsdei értékek likvidaczionális kényszerkurzusát megállapítsa, hanem az is, hogy megakadályozza az egyes gazdasági termékekkel és terményekkel való spekulálást. Emellett, amint t. képviselőtársaim kimutatták, a kormány nem volt abban a helyzetben, hogy a szükségletek megfelelő fedezéséről gondoskodhassék. Ami magát a moratóriumrendeletet illeti, nagyon röviden foglalkozom vele. Tudjuk, hogy eddig a kormány hat moratóriumrendeletet bocsátott ki. Nem akarom ezúttal bírálni, hogy az első rendelet kibocsátása milyen nehézségekbe ütközött, azonban nem leszek talán nagyon igazságtalan, ha az első moratóriumrendeletet ugy jelölöm meg, mint az elhamarkodottságnak és hogy nagyon szigorú ne legyek, a kapkodásnak prototípusát. Az első, sőt a második rendelet is csaknem homlokegyenest ellenkezésben áll a többiek intézkedéseivel. Az e'ső rendelet pl. az összes teljesítésekre vonatkozólag elrendelte a fizetésteljesitési halasztást, a második azonban már csak a kereskedelmi utalványokon, váltókon, közraktári jegyeken, csekkeken és egyéb magánjogi ügyleteken alapuló pénzfizetési tartozásokra vonatkozólag rendelte el a kényszerhalasztást. Ez már haladottabb állapot az elsővel szemben. A moratóriumok általában fentartják a vis majort. Ez magától értetődő és nem is diffikultálom, a vis major azonban mint ilyen, törvény cinkben intézményesen is meg van valósítva, de mégis talán helyes és szükséges lett volna, ha, ami nem egészen kivihető, mégis bizonyos takszácziót engedett volna meg a moratóriumi rendelet abban a tekintetben, hogy mit tekint vis majornak a hadi állapot esetén; pl. a hadbavonultak teljesítési kötelességei, esetleg a prolongáeziós váltók adása és más egyéb tekintetben vis major áll fenn, vagy csak birói elbírálás tárgya lesz ez a moratóriumrendelet értelmében. Mert hogyan vagyunk a prolongáeziós váltókkal ? Hogyan lehet azt kívánni, hogy a hadbavonult adós, akinek, mondjuk, váltóbiztosítéki kölcsöne van, ezeket a váltókat megfelelő időben kiállíthassa ? Hiszen ez nem egyéb,
