Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-578

578. országos ülés 1915 májas 6-án, csütörtökön. 535 mint a feleknek az ' okirathamisitásba való bele­hajszolása. Tudjuk, hogy pl. váltóhiztositéki köl­csönöknél a jogügylet eredeti alajDJa maga a köz­törvényi alapon álló okirat, azonban az adósnak kötelessége a váltókat mindig prolongálni, ille­tőleg megfelelő uj váltókat adni. Rendes körül­mények között az okiratokat előbb szokták ki­állítani, sőt a pénzt is előbb fizetik, a váltót pe­dig esetleg későbbi keltezéssel látják el. Már most ott állunk, hogy voltaképen az alapjogügylet mo­ratórium alá esik, a mellékjogügylet pedig, amely voltaképen a bankok érdeke, nem esik fizetési ha­lasztás alá. Igaz, hogy ezt az intézkedést a negye­dik moratórium-rendelet már javította, de nem egészen precziz, abban a tekintetben, hogy az adósok érdekeit megfelelően védte volna. A hitelezőknek kedvez pl. a moratórium-ren­deleteknek egy másik rendelkezése is. Nevezetesen kimondja a moratórium-rendeletek egész tömege, hogy pl. a szünetelési idő nem számit be az elévü­lési határidőbe. Viszont tudjuk, hogy pl. a kama­toknál megvan a három évi elévülési határidő. Hog3 7 an áll e tekintetben a kérdés ? Ha, mond­juk, moratórium előtt egy lejárt három évi kamat­tal állunk szemben, akkor szintén a hitelező kell hogy előnyben részesüljön, mert nem számítván bele a szünetelési határidő, esetleg 3, 3%, á évi kamatfizetésre van kötelezve az adós, aki rendes körülmények között, amikor tehát voltaképen a reánézve kedvező moratórium-állapot nincs meg, csak 3 évi kamatfizetési kötelezettséggel tartozik. Hiányosak a moratórium intézkedései az elé­vülés tekintetében más szempontból is. Nem intéz­kedik egy átmeneti idő szempontjából. Nevezete­sen tegyük fel, hogy az elévülés — mondjuk — köztörvényi tartozásoknál a moratórium meg­szűnte utáni napokra esnék, amikor a rendes, nor­mális állapotok, a közlekedési viszonyok még nin­csenek helyreállitva. Akkor épen a moratóiium intézkedéseinél fogva az elévülés határideje eset­leg hamarabb bekövétkezhetik a hitelezőre nézve, ami megint a hitelező károsodásával jár. Gündisch Guidó : Ez inkább a szaklapokba való ! Ábrahám Dezső: Igaz, hogy ezek szakkér­dések, azonban nem helytelen, ha itt is megtár­gyaljuk ezeket, mert talán alkalmat adunk az illető szakminister uraknak arra, hogy az eset­leges hiányokat később pótolhassák, mert nem valószinü, hogy mindenki szokott szaklapokat olvasni, bár feltételezem az igen t. minister úrról és az államtitkárjáról, hogy ők szoktak olvasni. Hasonlókép nagyon hiányos a moratórium­rendeleteknek egy másik intézkedése is. Neve­zetesen, életbiztositásoknál, olyan esetben, ami­dőn nem intézkedett valaki arra az esetre, ha a csatában esik el és a társaság a biztositási kötele­zettséget nem terjesztette ki erre az esetre is, a kereskedelmi törvény és a joggyakorlat szerint is csak a befizetett biztositási dijaknak csak egy harmadát van jogosítva visszakövetelni a ked­vezményezett. Már most az a kérdés, hogy leg­alább ennek a csekély visszatérítésnek, ennek az egyharmad biztositási díjnak visszafizetése azon­nal esedékes lesz-e a moratórium ideje alatt, vagy nem. Mert épen akkor, mikor az a szerencsétlen­ség éri egy családot, hogy a családfő háborúban el­esik, természetes lenne, hogy a segély a legköz­vetlenebbül, a leghamarább érkezzék a hátra­hagyott kezeibe. A moratóriumi rendeletek ellentétben álla­nak egymással sok tekintetben. Az első rendelet nem intézkedett a haszonbérekre vonatkozólag, amit — el kell ismernem — a második morató­riumi rendelet már reparált, mert a haszonbérle­tekre vonatkozólag is kimondotta, hogy ezek nem esnek a kényszerhalasztás módozatai alá. Meg kell azonban említenem egy nagyon érde­kes szocziális, helyesebben mondva antiszocziális intézkedését a moratóriumoknak, t. i. a kézi­zálogkölcsönökre vonatkozó intézkedését. A mora­tórium ugyanis a kézizálogkölcsönök kamatjára nézve nem mondja ki a fizetési halasztást, vagyis az a szegény ember, aki úgyszólván utolsó rongy­darabjait kénytelen szükségleteinek beszerzése végett zálogba tenni, ahol 12%, sokszor még magasabb kamatot is kell fizetnie, ez a szegény ember, mikor hadba vonul és védi a hazáját, el van és el lehet arra készülve, hogy azt a kis lim-lomját, amely az ő utolsó vagyondarabkája, elárverezik csak azért, mert nincs abban a hely­zetben, hogy a kézizálogkölcsön kamatjait fizesse. Igaz, hogy erre nézve provideál a moratórium­rendelet, amennyiben az árveréseket a keres­kedelmi ministernek esetről-esetre kiadott enge­délyéhez köti, azonban ez nagyon kevés kautéla arra, hogy a kisemberek érdekeit a jövőre csak­ugyan meg tudjuk védeni. Gündisch Guidó: Voltak-e már ilyen árve­rések? Ábrahám Dezső: Nagyon érdekes intézkedése a moratóriumnak még az, hogy csak a negyedik moratórium-rendelet emelkedett arra az állás­pontra, hogy pl. a szállítmányozási és fuvarozási ügyletekből eredő fizetési kötelezettségeket is kivegye a kényszerfizetési halasztások alól. Pedig nagyon fontos, hogy a háború alatt a szállítási és fuvarozási ügyletek akadály nélkül lebonyolit­tassanak. Mégis az igen t. igazságügyministerium és az összministeriumnak csak a negyedik mora­tórium-rendeletnél ért rá erre gondolni, pedig ezek a dolgok épen a háború legelső stádiumá­ban fordultak elő. Valóságos káosz azonban az, amit a mora­tórium-rendelet a házbértartozásoknál és ezek behajtásánál megállapit. Nem akarok itt ezút­tal a háziurak védőjéül felcsapni, azonban ennek egy hátulütő botja is van, mert ott. ahol önök szocziális intézkedést akarnak tenni, voltaképen antiszocziális eredményekre jutunk. T. i. azokra a háziurakra nézve, akik heti és havi felmon­dásos lakókkal rendelkeznek, jobban mondva bajlódnak, a felmondási lehetőség teljesen ki van zárva. Megengedi a moratóriumi intézkedés

Next

/
Thumbnails
Contents