Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.
Ülésnapok - 1910-578
578. országos ülés 1915 m sültekkel, h:gy hallgassák azoknak panaszát és állandóan nehéz betegek közt legyenek a kórházba jutásig terjedő idő alatt. (Helyeslés.) A megfigyelőkórházak ügyével kapcsolatosan bátor vagyok a belügyminister ur figyelmét felhívni arra is, hogy az élelmezéssel igen sok baj van. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Meg lehet állapítani, hogy ott, ahol a vezető körök megtették a maguk kötelességét e tekintetben, hogy a házi kezelést bizositsák a kórházak számára, az élelmezés sokkal jobb, mint ahol üzleti vállalkozás tárgya az élelmezés. (Ugy van ! a, bal- és a szélsőbaloldalon.) Es itt még egy hibára kell rámutatnom, anélkül, hogy vádat akarnék emelni. Ami a megfigyelő kórházak élelmezését illeti, nem volna szabad szem előtt tartani, ami állítólag irányadó az élelmezésre fordítandó összeg nagyságának meghatározásánál, hogy egy-egy beteg úgyis csak öt napig marad ott és nem az a ezé], hogy ott meg gyógyuljon, mert a végleges élelmezés az állandó kórházak feladata. Ez az okoskodás nem helyes, t. képviselőház, mert a megfigyelő-kórházban a rendszernek annak kell lennie, hogy igenis ép annak a katonának van legnagyobb szüksége megfelelő, gondos, jó táplálásra, aki a hareztéren esetleg sokat nélkülözött és a betegsége miatt esetleg külön, jobban megválogatott táplálékot kíván meg. (Helyeslés.) Itt van a jutalmazás kérdése is. A háború folyama alatt ugyan ez nem fontos, mert nekünk csak kötelességeink vannak, csak ezekről lehet szó, nem pedig jutalmazásról, de hiszem, hogy az illetékes körök megtalálják a módot, hogy elismerést mutassanak a sok helyütt, a házi élelmezést vezető magyar nőkkel és férfiakkal szemben, mert az illetők ezt igazán megérdemlik. (Élénk helyeslés.) Csodákat növelnek a vidéken egyes urinők, akik nem parádéból hordják a vereskeresztes jelvényt, sőt nem is hordják, mert az ő jelvényük reggeltől estig a konyhakötény, a munkaruha. (ügy van ! Ugy van !) Huszár Károly (sárvári): Ugy van! Debreczenben ! Ráth Endre : Igaz, Debreczenben, ahol igazán csodák csodája, amit az urinők és a polgári társadalom különböző tagjai müveinek és elérnek. A kórházi élelmezés kérdésébe a legnagyobb erélylyel kell belenyúlni. (Helyeslés.) Kijelentettem beszédem elején és tartom magamat ahhoz, hogy politikával nem kívánok foglalkozni és nem is mintha rekliminálnék, de mégis ugy érzem, hogy ebben a dologban is fordul elő helylyel-közzel politika. (Mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezt a kérdést most a képviselőház előtt ezidő szerint nem kívánom tárgyalni, de minden esetre kérem a t. minister urat, hogy a ministeri biztosság ügyét ott, ahol arra szükség van, nagyobb figyelemre méltóztassék méltatni. Elismerem, hogy egyes urak, akikkel kötelességszerűen személyesen is érintkeztem, kiváló érdemeket szereztek és ha szokásos lenne, egy-egy jelenlevő képviselőtárlájus 6-án, csütörtökön. 533 sam nevét is. dicsérőleg említhetném. De ugy láttam, hogy némely helyen a ministeri biztosságok mintha fészkei lennének a munkapárti szervezkedésnek, mintha meghúzódó helyei lennének egyeseknek, akiket kímélni akarnak. (Ugy van! a balés a szélsőbaloldalon.) A megfigyelőállomások kérdésénél bátor vagyok még rámutatni arra is, — bár nem tudom, hogy a belügyminister ur felfogása egyező-e az enyémmel — hogy a katonaság és a belügyministerium hatáskörét tisztázni kellene. A kórházak körül sok e két fórum közt a nézeteltérés. Sok baj ered abból, hogy e hatóságok nem ritkán egymással szemben állnak. Huszár Károly (sárvári) : A beteg látja kárát, Ráth Endre : Bár furcsa, hogy ilyenkor is elsőbbségi és holmi másodrendű kérdések játszanak szerepet, de tény, hogy ilyenek előfordulnak s ennek következménye sokszor az össze-vissza rendelkezés. Specziálisan a megfigyelőkórházakra vonatkozólag egy nap a katonaság ad ki rendeletet, másnap a kormánybiztos és gyakran nincs meg a különböző rendeletek közt a kellő összhang, A katonaság azt mondja, hogy utasítva van arra, hogy a kormánybiztosságnak minden tekintetben a kezére járjon,a kormánybiztos pedig panaszkodik, hogy a katonaság a nyakán ül és bénítja a rendelkezéseit. Ezt a kérdést, azt hiszem, szaktanácskozmány elé kellene vinni és meg lehetne beszélni az egyes nézeteket és indítványokat. (Helyeslés.) Beszédem végéhez kell közelednem a kimért idő folytán. Azt hiszem, e nagy időkben nem vétettem az ellen, hogy tisztán csak arról beszéltem, ami a háború kérdésére vonatkozik, tisztán oly kérdésekről, amelyekre nézve azt hiszem, hegy nincs véleményeltérés : hegy t. i. minden lehetőt meg kell tenni a sebesültek érdekében, (ügy van !) Fontos ez testi jólétük szempontjából, de fontos a hangulat és az ország közvéleménye szempontjából is, mert másképen tűrik el katonáink a szenvedéseket, a testi megpróbáltatásokat, ha látják, hogy megbecsülik s óvják őket, mikor hazajönnek, amikor már megtették kötelességüket és hogy hálátlansággal nem lehet majd vádolniuk ezt a nemzetet. (Helyeslés.) Egy specziális kérésem az, hegy méltóztassék utasítani az illetékes hatóságokat arra, hogy amikor a betegeket vagy a sebesülteket elviszik az egyes megfigyelőkből, a vonatok vezetői értesítsék a megfigyelőket arról, hegy hova szállították őket. Megtörtént pl. Debreczenben, hogy ezerszámra szállították el a betegeket és aztán jöttek a szülők, aggódó családtagok érdeklődni, mi pedig nem tudtuk megmondani, hová mint a beteg. Azt hiszem, hegy ezen a bajon könnyen lehetne segíteni. Én hiszem, hegy megvan ezen kérelmek teljesítésére való kellő szándék. Hegy nem fogadom el az indemnitást, ennek indokolása az előttem elhangzott beszédekben és politikai okokban rejlik. (Helyeslés a baloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.)
