Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-578

578. országos ülés Í91S Ilyen és Hasonló intézkedések történtek, ame­lyek semmi esetre sem mondhatók szerencsések­nek és amelyeknek megváltoztatását szintén aján­lom a t. minister ur figyelmébe. De most áttérek a tengeri kérdésére. És itt igen röviden csak a7t kívánom konstatálni, hogy a t. kormány márczius elsején 8160. számú nyilt rendeletében elrendelte a rekvirálást és majdnem ugyanazon a napon, 8900. szám alatt, bizalmas rendeletben elrendelte a főispánoknak, hogy csak ott rekviráljanak tengerit, ahol jónak látják. Kérdem én : szabad-e ilyen rendeletet kiadni, szabad-e ekkora hatalmat a főispán urakra bizni, amikor tudjuk, hogy ők még a mostani háborús időben sem tudnak kivetkőzni abból a szerepből, hogy politizáljanak ? (Ugy van ! Ugy van ! a hal­oldalon.) Egészen biztos, hogy a főispán urak az ő vidéki barátaiknál nem fognak rekvirálni, ami­ből az ellenzéki közönségnek csak hátránya van. (Ugy van! bal felől.) Hiszen, hogy a főispánok mennyire politizálnak még ma is, annak illusztrá­lására csak egy esetet emlitek fel. Meskó László t. képviselőtársamat pl. Nyíregyházán nem vá­lasztatta be a főispán ur az ottani hadsegélyző bizottságba, pedig ő ott állandó lakos, volt állam­titkár, kéjjviselő, törvényhatósági bizottsági tag, mégsem tartották érdemesnek, hogy a háborúval kapcsolatos jótékonysági tevékenységben részt­vehessen. Csak akkor reparálta a hibát a főispán, amikor gróf Apponyi Albert lent járván, kifogásolta ezt. Hát ezeknek a főispánoknak a belátására kivánja bizni a t. minister ur, hogy kitől, mikor és mit rekviráljanak ? Ezt semmiesetre sem lehet helyes és méltányos eljárásnak nevezni. (Ugy van ! a baloldalon.) A t. minister ur tegnap Mezőssy Béla t. képviselőtársam beszéde közben közbeszólás alak­jában válaszolt arra, hogy mi történt azzal a ma­gyar tengerivel, amit az osztrák hatóságoknak engedtek át. Előre kell bocsátanom, hogy Ausz­triában is voltak makszimális árak a tengerire. Az osztrák kormány megbizottai megjelentek nálunk, megegyeztek a mi kormányunkkal egy nagy mennyiségben, több mint két millió métermázsá­ban, megegyeztek az árban is és a mi kormányunk a kukoriczát igen helyesen beszerzési áron, 100 kilogrammonként cirka 30—31 K-ért engedte át az osztrákoknak ab Budapest. Ezzel kapcsolatban Mezőssy Béla t. képviselőtársam felemiitette, hogy azt olvassa a Presse-ben és a Pesti Hírlap­ban, hogy ezt a tengerit mint magyar kukoriczát 70 K-ért jegyzik a bécsi tőzsdén s erre vonatkozó­lag kért felvilágosítást. A minister ur közbeszó­lásként azt említette, hogy ez a drága tengeri valószínűleg román tengeri, mert az a kukoricza, amelyet a magyar kormány engedett át, csak a vidéki osztrák hatóságoknak szállíttatták, ezek pedig beszerzési áron hozzák forgalomba. Tévedni méltóztatik, t. minister ur és nagyon kérem, méltóztassék ennek utána járni. Itt van kezemben a teplitzi Bezirksausschuss felterjesz­tése a prágai Stadthaltereihoz, melyben a Bezirks­májas 6-án, csütörtökön. 525 aussehuss a következőket mondja (olvassa) : »Es war daher der Bezirksausschuss bemüht, die Mischung durch den Ankauf von Mais, beziehungs­weise Maismehl zu erreichen, alléin trotz persön­licher Intervention bei der Kriegsgetreideverkehrs­Anstalt in Wien konnten bisher nur zehn Waggon Mais zum Preise von 51 Kronen per Zentner erworben werden. Das hieraus erzeugte Maismehl kommt dern Be^irke auf rund 70 Kronen per Zentner, ist a!so unverhältnismässig teuer«. Ezzel be van bizonyítva, hogy azt a kukori­czát, a melyet a mi gazdáink jobb értékesítési lehe­tőségének rovására az osztrák kormány a mi kormányunk előzékenységéből kapott, sokkal ma­gasabb áron adja tovább és igy illetéktelen hasznot huz. (Ugy van ! a baloldalon.) Kérdem a t. kormánytól és a t. íöldmivelésügyi minister úrtól, tudja-e, hogy ez a differenczia, ez a haszon mire fordittatik és szándékozik-e oda hatni, hogy amennyiben ez a most már okmányilag támogatott feltevés bebizonyosodik, ez a haszon a közös had­viselési költségekre fordittassék ? Azt hiszem, ez a mi részünkről teljesen jogosan követelhető. (ügy van! a baloldalon.) Figyelmébe ajánlom a t. minister urnak, hogy akkor, amikor a mezőgazdasági termékek mind makszimálva vannak, ezzel szemben a mezőgazda­sági szükségleti czikkek nincsenek makszimálva, igy különösen a szén, olaj, benzin, petróleum, nyersolaj és nyersvas és egyéb czikkek, amelyek kivált a cséplésnél fognak fontossággal bírni. Na­gyon félő, hogy ezek majd horribilis áron kerül­nek forgalomba és a mezőgazda semmi irányban sem lesz megvédve, (ügy van!) Rá kell mutatnom a ezukor horribilis árára s kérnem kell a t. kormányt, ne engedje, hogy azt továbbra is felemeljék, mert ez abszolúte nem in­dokolt, (ügy van ! Ügy van !) Bosnyák Géza: Valóságos visszaélés ! Laehne Hugó; Igen nagy czukorkészletek van­nak, a gyárak nem tudták ekszportálni, el vannak raktározva az országban és igy semmi sem indo­kolja, hogy a ezukor napról-napra drágább a fő­városban is, a vidéken is. (Ugy van!) Melegen ajánlom a t. minister ur figyelmébe, hogy szíveskedjék az őszi munka elvégzéséről gon­doskodni, mert amint méltóztatik tudni, az igaerő nagy részben elvonatott a háború czélj aira és így nem lesz a gazdáknak a kellő igaerő rendelkezé­sükre, szükséges lesz tehát a motoros erőre át­térni. Nagyon kívánatos, hogy a minister ur gon­doskodjék nagymennyiségű motoros ekékről és traktorokról. Utalnom kell még a tejgazdaság terén fennálló bajokra. (Halljuk! Halljuk I) Feltűnő, hogy a bécsi sanktmarxi vásáron majdnem minden héten 2—3000 telién kerül eladásra. Miért ? Azért, mert a gazdák igyekeznek a reájuk súlyos és kedvezőtlen tejszállítási szerződésektől szabadulni. Nevezete­sen ezekben a szerződésekben rendesen van egy klauzula, hegy a tejgazdaság feloszlatása esetén megszűnik a gazda kötelezettsége, tehát, hogy a

Next

/
Thumbnails
Contents