Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.
Ülésnapok - 1910-578
578. országos ülés Í91S Ilyen és Hasonló intézkedések történtek, amelyek semmi esetre sem mondhatók szerencséseknek és amelyeknek megváltoztatását szintén ajánlom a t. minister ur figyelmébe. De most áttérek a tengeri kérdésére. És itt igen röviden csak a7t kívánom konstatálni, hogy a t. kormány márczius elsején 8160. számú nyilt rendeletében elrendelte a rekvirálást és majdnem ugyanazon a napon, 8900. szám alatt, bizalmas rendeletben elrendelte a főispánoknak, hogy csak ott rekviráljanak tengerit, ahol jónak látják. Kérdem én : szabad-e ilyen rendeletet kiadni, szabad-e ekkora hatalmat a főispán urakra bizni, amikor tudjuk, hogy ők még a mostani háborús időben sem tudnak kivetkőzni abból a szerepből, hogy politizáljanak ? (Ugy van ! Ugy van ! a haloldalon.) Egészen biztos, hogy a főispán urak az ő vidéki barátaiknál nem fognak rekvirálni, amiből az ellenzéki közönségnek csak hátránya van. (Ugy van! bal felől.) Hiszen, hogy a főispánok mennyire politizálnak még ma is, annak illusztrálására csak egy esetet emlitek fel. Meskó László t. képviselőtársamat pl. Nyíregyházán nem választatta be a főispán ur az ottani hadsegélyző bizottságba, pedig ő ott állandó lakos, volt államtitkár, kéjjviselő, törvényhatósági bizottsági tag, mégsem tartották érdemesnek, hogy a háborúval kapcsolatos jótékonysági tevékenységben résztvehessen. Csak akkor reparálta a hibát a főispán, amikor gróf Apponyi Albert lent járván, kifogásolta ezt. Hát ezeknek a főispánoknak a belátására kivánja bizni a t. minister ur, hogy kitől, mikor és mit rekviráljanak ? Ezt semmiesetre sem lehet helyes és méltányos eljárásnak nevezni. (Ugy van ! a baloldalon.) A t. minister ur tegnap Mezőssy Béla t. képviselőtársam beszéde közben közbeszólás alakjában válaszolt arra, hogy mi történt azzal a magyar tengerivel, amit az osztrák hatóságoknak engedtek át. Előre kell bocsátanom, hogy Ausztriában is voltak makszimális árak a tengerire. Az osztrák kormány megbizottai megjelentek nálunk, megegyeztek a mi kormányunkkal egy nagy mennyiségben, több mint két millió métermázsában, megegyeztek az árban is és a mi kormányunk a kukoriczát igen helyesen beszerzési áron, 100 kilogrammonként cirka 30—31 K-ért engedte át az osztrákoknak ab Budapest. Ezzel kapcsolatban Mezőssy Béla t. képviselőtársam felemiitette, hogy azt olvassa a Presse-ben és a Pesti Hírlapban, hogy ezt a tengerit mint magyar kukoriczát 70 K-ért jegyzik a bécsi tőzsdén s erre vonatkozólag kért felvilágosítást. A minister ur közbeszólásként azt említette, hogy ez a drága tengeri valószínűleg román tengeri, mert az a kukoricza, amelyet a magyar kormány engedett át, csak a vidéki osztrák hatóságoknak szállíttatták, ezek pedig beszerzési áron hozzák forgalomba. Tévedni méltóztatik, t. minister ur és nagyon kérem, méltóztassék ennek utána járni. Itt van kezemben a teplitzi Bezirksausschuss felterjesztése a prágai Stadthaltereihoz, melyben a Bezirksmájas 6-án, csütörtökön. 525 aussehuss a következőket mondja (olvassa) : »Es war daher der Bezirksausschuss bemüht, die Mischung durch den Ankauf von Mais, beziehungsweise Maismehl zu erreichen, alléin trotz persönlicher Intervention bei der KriegsgetreideverkehrsAnstalt in Wien konnten bisher nur zehn Waggon Mais zum Preise von 51 Kronen per Zentner erworben werden. Das hieraus erzeugte Maismehl kommt dern Be^irke auf rund 70 Kronen per Zentner, ist a!so unverhältnismässig teuer«. Ezzel be van bizonyítva, hogy azt a kukoriczát, a melyet a mi gazdáink jobb értékesítési lehetőségének rovására az osztrák kormány a mi kormányunk előzékenységéből kapott, sokkal magasabb áron adja tovább és igy illetéktelen hasznot huz. (Ugy van ! a baloldalon.) Kérdem a t. kormánytól és a t. íöldmivelésügyi minister úrtól, tudja-e, hogy ez a differenczia, ez a haszon mire fordittatik és szándékozik-e oda hatni, hogy amennyiben ez a most már okmányilag támogatott feltevés bebizonyosodik, ez a haszon a közös hadviselési költségekre fordittassék ? Azt hiszem, ez a mi részünkről teljesen jogosan követelhető. (ügy van! a baloldalon.) Figyelmébe ajánlom a t. minister urnak, hogy akkor, amikor a mezőgazdasági termékek mind makszimálva vannak, ezzel szemben a mezőgazdasági szükségleti czikkek nincsenek makszimálva, igy különösen a szén, olaj, benzin, petróleum, nyersolaj és nyersvas és egyéb czikkek, amelyek kivált a cséplésnél fognak fontossággal bírni. Nagyon félő, hogy ezek majd horribilis áron kerülnek forgalomba és a mezőgazda semmi irányban sem lesz megvédve, (ügy van!) Rá kell mutatnom a ezukor horribilis árára s kérnem kell a t. kormányt, ne engedje, hogy azt továbbra is felemeljék, mert ez abszolúte nem indokolt, (ügy van ! Ügy van !) Bosnyák Géza: Valóságos visszaélés ! Laehne Hugó; Igen nagy czukorkészletek vannak, a gyárak nem tudták ekszportálni, el vannak raktározva az országban és igy semmi sem indokolja, hogy a ezukor napról-napra drágább a fővárosban is, a vidéken is. (Ugy van!) Melegen ajánlom a t. minister ur figyelmébe, hogy szíveskedjék az őszi munka elvégzéséről gondoskodni, mert amint méltóztatik tudni, az igaerő nagy részben elvonatott a háború czélj aira és így nem lesz a gazdáknak a kellő igaerő rendelkezésükre, szükséges lesz tehát a motoros erőre áttérni. Nagyon kívánatos, hogy a minister ur gondoskodjék nagymennyiségű motoros ekékről és traktorokról. Utalnom kell még a tejgazdaság terén fennálló bajokra. (Halljuk! Halljuk I) Feltűnő, hogy a bécsi sanktmarxi vásáron majdnem minden héten 2—3000 telién kerül eladásra. Miért ? Azért, mert a gazdák igyekeznek a reájuk súlyos és kedvezőtlen tejszállítási szerződésektől szabadulni. Nevezetesen ezekben a szerződésekben rendesen van egy klauzula, hegy a tejgazdaság feloszlatása esetén megszűnik a gazda kötelezettsége, tehát, hogy a