Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.
Ülésnapok - 1910-578
52Ö 578. országos ülés Í915 májas 6~án, csütörtökön. gazdák védekezzenek, a reájuk nézve kedvezőtlen szerződés ellen, inkább eladják tehénállományukat és feloszlatják tejgazdaságukat. Ez végzetes eredményre és végzetes bajra fog vezetni, t. í. a nagy városoknak tejjel való ellátása úgyszólván teljesen meg fog szűnni. Azért gondoskodni kellene arról, hogy elsősorban is ezek a szerződések storniroztassanak a kormány részéről, másrészről pedig a tejnek makszimális ára is hivatalból megállapittassék. Emiitette a t. minister ur, hogy ő szives lesz szaktanácskozmányt összehivni a jövő termést illetőleg. E részben volna egy-két megjegyzésem. Nevezetesen nem hiszem a tapasztalatok után. hogy a termést — ami ideális volna — a kormány képes legyen lefoglalni és forgalomba hozni kellő időben, mert hisz nemcsak a gazda-szempontot szabad nézni, hanem elsősorban a közfogyasztás szempontját. A gazda szempontjából igenis szükséges a védelem. Tessék — és ez nagyon helyes volna — egy prémiumszerü makszimális árat megállapítani, amely közvetlenül az aratás után nagyobb és később kisebb lesz. Azonban olyan óriási mennyiségeket, mint aminőkre szükség van és szükség lesz, gyorsan a piaczra hozni olyan apparátus mellett, amilyen egy hivatalos ajiparátus, teljes lehetetlenség. Ha a makszimális ár egyszer meg van állapitva, ha a hadsereg szükséglete le van foglalva, akkor azután a szabad forgalmat legalább bizonyos ideig, mig a legnagyobb, a legégetőbb közfogyasztási szükséglet fedezve van, meg kellene engedni. Itt még egyre kivánnék rámutatni a bécsi tapasztalat után. Ne méltóztassék az osztrákoknak megint olyan nagyon olcsón adni a mi gabonánkat, hanem méltóztassék kontingentálni azt a szükségletet, ha már a mi szükségletünk fedezve van, amelyet Ausztriának és szövetségesünknek adunk és ami azután igy kontingentálva van, erre nézve méltóztassék szintén a szabad forgalmat megengedni és ne méltóztassék semmiféle, még makszimális árat sem kivánni. Sőt figyelmébe ajánlom a minister urnak még azt is, hogy nagyon czélszerü volna ezeket a külföldnek és Ausztriának átengedett gabonanemüeket itt megőrölni, hogy a korpa itt maradjon, (Helyeslés balfelM.) a korpát lefoglalni a gazdaközönség részére és ezáltal is biztosítani a tejprodukcziót és biztosítani azt, hogy a mi állattenyésztésünk azokat a hiányokat, amelyeket a háború folytán szenvedett, később pótolhassa. (Helyeslés balfelől.) Ezeket kívántam megjegyezni. A törvényjavaslatot nem fogadom el. (Élénk helyeslés a balés a szélsőbaloldalon.) Elnök : Szólásra ki következik ? Szinyei-Merse Félix jegyző: Vázsonyi Vilmos ! (Halljuk ! Halljuk !) Vázsonyi Vilmos: T. ház ! A t. ministerelnök ur a ház egyhangú helyeslése mellett babért font dicső harczosainknak véres és verejtékes homlokára. De nemcsak a harczias társadalomnak nyújtotta át az elismerés babérját, hanem az egész magyar dolgozó társadalomról kiállította azt a bizonyítványt, hogy mindenki megmaradt a maga helyén, dezentora a társadalmi kötelezettségeknek nincs, mindenki megtette legalább is a maga kötelességét. A t. ministerelnök ur ezen kijelentésének konklúzióit azonban elfelejtette levonni és amikor a háznak erről az oldaláról részben az általános választói jognak hivei, részben pedig a harczos választójognak hivei felvetették a háború ideje alatt azt a gondolatot, hogy a választói jognak eddigi hiányait orvosolni kell, akkor azt a társadalmat, amelynek megbízhatóságáról, amelynek kötelességtudásáról, amelynek nagy érdemeiről maga emlékezett meg ebben a vonatkozásban, még mindig csak a babérra és nem a jogra tartja érdemesnek. (Igaz ! Ugy van ! balfelöl.) A dolgoknak egyenes konklúziója pedig az hogy azt a társadalmat, amely súlyos és veszedelmes időkben kötelességét teljesítette, nemcsak babérral kell övezni, hanem jogokkal is fel kell ruházni, (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) azokat, akik a harcz idején sorsunk intézésében kivették döntő részüket, a béke idejében is méltóknak és hivatottaknak kell Ítélni a nemzet sorsának intézésére. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mihelyest erre a kérdésre került a sor, a t. ministerelnök ur részben azt az álláspontot foglalta el, hogy a politikai jogok gyakorlása nem lehet a jutalmazás kérdése, majd azt az álláspontot, liogy ebben az időben nem czélszerü ilyen kérdésekkel foglalkozni. Meg kell állapitanom, hogy ebben a t. ministerelnök ur nem egészen következetes. En fel tudok hozni példát a háború idejéből, november havából, — nem a kritika szempontjából, hanem a példa szempontjából hozom fel — amikor igenis a t. ministerelnök ur ugy a jutalmazásnak gondolatát a hazafias erények szempontjából jogosnak tartotta, mint pedig nem tartotta időszerűtlennek háború alatt is politikai Ígéretek megadását, a politikai kérdésekkel való foglalkozást. Hogy félreértés ne legyen, kijelentem, hogy én azoknak az intenczióknak tisztaságát, amelyek őt ebben vezették, egy pillanatig sem vonom kétségbe, legtávolabbról sem akarom most kritika tárgyává tenni azokat az intézkedéseket, amelyeket jónak látott abban az ő felelős állásában elrendelni, amely a háború ideje alatt még fokozottabb felelősséggel is jár. De hivatkoznom kell rá a példaadás okából, hogy t. i. a ministerelnök ur november havában Metianu görögkeleti román érsek metropolitához egy politikai tartalmú levelet intézett, amelynek egyik részében ezeket mondja helyesen (olvassa) : »Most a válság, a veszély pillanataiban hű testvérnek mutatja magát a románság. Látja, tudja, viszonozza ezt a magyar nemzet és e nyilvánvaló ténynek a románság anyagi, kulturális érdekei és minden irányú érvényesülése terén meg lesznek áldásos gyümölcsei«. íme tehát a jutalmazás álláspontja.
