Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-578

Ö2i 578. országos ülés 1915 május 6-án, csütörtökön. egyenlítés, (Ugy van/ a bal- és a szélsőbaloldalon.) És itt az a nagy baj történik, dogy dupla províziót fizetünk, dupla províziót fizet az állam. Ez az egyszeregy kérdése. Amint felhozatott : ha az egyik községben rekviráltak 300 métermázsát és ott a szükséglet 200 métermázsa, akkor ebből a községből csak százat szabad elvinni és nem 300-at. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ez nemcsak a Mezőssy Béla t. képviselő ur által felhozott esetekben történt, hanem számos esetet hallottam több képviselőtársamtól. Tudok egy esetet, hogy Hódmezővásárhelyre vittek Borsodból búzát. Hódmezővásárhelyen bizonyosan termett búza és rekviráltak is búzát. Itt még rá kívánok térni arra, hogy tulaj donképen a háborún, a forgalmi akadályokon és e különböző vis majorokon kívül mi. okozta főként a drágaságot és az élelmezési nehézségeket. Elsősorban az, hogy rossz volt a múlt évi termésbecslés. Múlt évi Julius 25-én a földmivelésügyi minister kiadott egy termésbecslést, amely roppant optimisztikus volt és pedig tiz millió métermázsával tévedtek a becslésnél. Egyebet nem kívánok említeni. B. Mannriorff Géza: A gazdasági tudósítók ! Laehne Hugó: Ehhez képest történt minden intézkedés. Mikor aztán rájöttek, hogy jóval kevesebb termett, akkor következett a kapkodás, a fejetlenség, a sok rendetlen intézkedés s ebben lelik magyarázatukat közélelmezésünk mai nehéz körülményei. Rá kivánok itt mutatni a főváros esetére is. A főváros igen bölcs előrelátással már szeptember végén elhatározta, hogy nagyobb mennyiségű élelmiczikkeket szerez be és raktároz az esetleg felmerülő drágaság ellensúlyozására. És mi történt ? A főváros többek között a földmivelésügyi kormánynak is bejelenti, hogy 300.000 métermázsa búzát kivan beszerezni. Csak erről beszélek. Erre a földmivelésügyi kormány kijelenti, hogy mivel a hadseregnek amugyis ő szerzi be a szükségletét, hajlandó erről a szükségletről is gondoskodni és majd ő szerzi be a főváros szükségletét. Erre múlnak a hónapok és nem történik semmi. A főváros kezd lassanként vásárolni, mert látja, hogy a kormány nem intézkedik. Erre a kormány eltiltja a fővárost a bevásárlástól azzal, hogy indokolatlanul felhajtja az árakat, és ő fog gondoskodni. Romániában vannak nagy készletei, azokat fogja a fővárosba behozni. A készleteket nem hozták be ; a főváros újból sürgeti. Ekkor látják, hogy már nincsenek készletek az országban. Románia közben kimondja a kiviteli tilalmat, gabonát onnan hozni nem tudnak. Végül a főváros a már nagyon is fölemelt áron újból kivan vásárolni, de a kormány újból eltiltja azzal az indokolással, hogy jönamakszimális ár, ne fizessék tul a gabonát. Amikor azután, amint méltóztatik tudni, a makszimális árakra vonatkozó rendelet kiadatott, akkor már úgyszólván nem volt gabona és most utólag, később rekvirálás utján kivánják a főváros szükségletét fedezni. Vázsonyi Vilmos: Cseppenként! Laehne Hugó: Nagyon helyesen, cseppenként : mert a főváros a maga embereit leküldi vidékre, hogy a számára rekvirált gabonát a fővárosba szállítsák. Beck Lajos : Hol a minister ur ilyenkor ? Laehne Hugó: Itt a főváros csak egyben hibázott : amikor látta, hogy a kormány által igért gabonát nem kapja meg, az autonómiájához kellett volna fordulnia, annak támogatását kellett volna igénybe vennie, szóval önállóan kellett volna cselekednie. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) De ez a mai rendszer hiánya, hogy önállóan nem mer senki sem cselekedni, mert mindenki mindent a kormánytól vár. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) A földmivelésügyi minister ur fölemiitette, hogy megállapították a szükségletet. De itt igen furcsa megállapítás történik. Akinek lisztkészlete van, annak a szükségletét fejenként és hónaponként 6 kilogrammban állapították meg; akinek gabonkészlete, búzakészlete van, szükségletét fejenként és hónaponként 18 kilogrammban állapították meg, holott köztudomású dolog, hog}^ csak 15 perczent az őrlésnél a melléktermény és elkallódás és így 18 kilogramm búzának 15 kilogramm liszt felel meg. Hogy jön hozzá az, akinek lisztkészlete van, hogy rosszabbul legyen ellátva, mint az, akinek búzakészlete van ? Továbbá megállapította a belügyminister ur azoknak a szükségletét, az azoknak kiosztandó mennyiséget, akiknek egyáltalán készletük nincs. És itt bátor vagyok figyelmeztetni, hogy itt a munkásosztályról, a legszegényebb néposztályról van szó, ameiy pedig elsősorban kenyérfogyasztó. És itt a belügyminister ur 10 kilogrammban állapította meg a szükségletet, a földmivelésügyi minister ur pedig 5 kilogrammban és így a hatóságok nem tudták, hogy melyik rendeletnek engedelmeskedj ének. Kérdem, helyes-e, hogy akinek gabonakészlete van, annak 15 kilogramm liszt jár, akinek pedig készlete nincs : a kenyérfogyasztó munkásember csak 5 kilogrammot kap ? Ezek nagy igazságtalanságok, amelyeken feltétlenül segíteni kell és amelyeket ki kell egyenlíteni. (Ugy van ! a balés a szélsőbahldalon.) Itt kivánok még valamit felemlíteni, szintén a földmivelésügyi minister urnak válaszolva. Méltóztatott mondani, hogy meg lett állapítva és ki lettek tanítva a vidéki hatóságok, hogy szükségletkép a mezőgazdaságot illetőleg mily mennyiségeket állapitsanak meg. Nem tudom, ki végezte a kitanitást, de hogy nagyon kevés szakértelemmel végezte, az bizonyos. Mert a vidéki hirdetményekben pl. egy holdra vetőmagként 130 kilogrammot állapított meg. Nem tudom, hogy az illető hol járt iskolába, hol tanulta ezt a szzakértelmet, mert én ezt sohasem hallottam, hiszen még 130 liter sem kell. Megállapitottak továbbá egy lóra öt hóra 200 kilogramm kukoriczát. Az a szegény ló, amely öt hónapra csak 200 kilogramm kukoriczát fog elfogyasztani, nem tudom hogyan fogja elvégezni az őszi munkát.