Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.
Ülésnapok - 1910-578
578. országos ülés 1915 vagyok bátor annak csak végpasszusát elolvasni, amelyben azt mondom (olvassa) : »Elismerem, a jelenlegi viszonyok fokozottabb tevékenységet és gondot rónak a közigazgatásra, de bizalommal számitok a törvényhatóságok első tisztviselőire és a járási hatóságok vezetőire, hogy megtalálják a lehetőséget és a módot arra, hogy ezen a téren is elvégezzék a munkának azt a részét, amelyre a termelés megmentése érdekében talán soha nagyobb szükség nem volt«. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Ezek után még lehető rövidséggel foglalkozni akarok a jövő termés kérdésével. (Halljuk! Halljuk/) A kormánynak álláspontja igenis az, hogy ezt a kérdést lehető gyorsan az előlegezés kérdésével kapcsolatosan meg kell oldani és pedig ugy, hogy föltétlenül rendelkezésére álljon a kormánynak az a gabonamennyiség, amely a hadvezetőség részére és a közfogyasztás biztosítására föltétlenül szükséges. (Helyeslés ballelöl.) Meg kell oldani ugy, hogy minden indokolatlan üzérkedés vagy áremelés (Helyeslés.) ennél a kérdésnél kiküszöböltessék és hogy a közgazdasági élet menete a zavaroktól lehetőleg megkíméltessék. Ezek a szempontok irányítják a kormányt a kérdés megoldásánál, és nagyon örülök annak, hogy Mezőssy Béla igen tisztelt képviselőtársam helyesli azon álláspontomat, hogy a mielőbbi piaczrahozatalt más módon, mint bizonyos terminusokhoz kötött prémium-rendszer alapján biztosítani nem lehet. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Azt hiszem, a kérdés részleteire vonatkozólag itt órákig lehetne diskurálni ; de miután az a szándékunk, hogy ezeket a részletkérdéseket a t. túloldal eziránt érdeklődő tagjaival közelebbi tanácskozások alkalmával megbeszéljük, a kérdés részletezésére nem térek ki és kérem a t. házat, méltóztassék az indemnitást elfogadni. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök : Ki következik szólásra ? Szinyei- Merse Félix jegyző: Laehne Hugó ! Laehne Hugó: T. képviselőház ! (Halljuk.' Halljuk !) Előre kívánom bocsátani, hogy felszólalásemban nem vezet semmiféle ellenzékieskedés, (Halljuk ! Halljuk !) hanem csak a t. túloldal által oly sokszor tetemre hívott kritikát kívánom gyakorolni, olyan kritikát, amely nem szól le, hanem javit. (Halljuk!) Őszintén megvallom, hogy a vita ezen előrehaladott stádiumában igen nehéz helyzetben vagyok, mert hiszen az ellenzéknek két kiváló közgazdásza : Szterényi József t. képviselőtársam és Mezőssy Béla t. barátom már úgyszólván mindent letaroltak, azonkívül sok tekintetben felvilágosításokat kaptam a minister uraktól. Ez alkalommal örömömnek is adok kifejezést afelett, hogy a minister urak ebben a hosszú és érdekes vitában végre felszólaltak és kivált, hogy alkalmat adtak nekünk arra, hogy ezen felszólalásukra még a vita folyamán válaszolhassunk. Mert eddig leginkább az volt gyakorlatban, elég helytelenül, hogy a vita bezáinájus 6-án, csütörtökön. 523 rása után szólaltak fel a minister ural; és akkor már nem igen voltunk abban a helyzetben, hogy válaszoljunk. j Elsősorban a kereskedelemügyi minister urnak kívánok válaszolni, aki itt Szterényi József képviselő úrral szemben hangoztatta, hogy azért nem lehetett állatokat hozni Romániából, mivel csak egy vágányunk van és azért nem is tartották valószínűnek, hogy a németek hoztak onnan marhákat, ámbár azt is hangoztatta, ha jól értettem, hogy Poroszországban kettős vágányok" vannak. Én tudok egy esetet, t. minister ur és t. ház, midőn egy nagy malomvállalat olcsó áron 400 vaggon árpát szerzett be Romániában akkor, midőn még nem volt kiviteli tilalom és amikor azt onnan igenis el lehetett volna hozni és ezzel nagyon is nagy szolgálatot lehetett volna tenni a mi közélelmezésünknek. Az a malom a kereskedelemügyi kormányhoz, illetőleg az államvasutakhoz fordult vaggonért, mivel a román vasutak vaggont nem akartak adni, de nenl kapott vaggonokat és ugyanakkor a német hadvezetőség és a német vasutak egészen üres vonatokat küldöttek Romániába és keresztülszállitották itt a román gabonát Németországba. (Ugy van! balfelöl.) Sőt midőn később ez a malomvállalat sehogy sem tudta ezt az árpát Magyarországba hozni, kénytelen volt egy részét épen a németeknek eladni, mivel ő az átvételre kötelezve volt. De tovább megyek. Ugyanakkor, midőn vaggonhiány miatt nem lehetett a megvett gabonát Romániából Magyarországba szállítani, egy hazai vaggongyár felajánlott a kereskedelemügyi minister urnak 300 tehervaggont, amelyek Bulgária számára készültek és amelyeket a kiviteli tilalom miatt Bulgáriába szállítani nem tudott. Es a kereskedelemügyi minister ur, habár az államvasutak előterjesztették, hogy ezekre a vaggon okra szükség van, vegyük meg, a megvételt megtagadta egy még a békében a vaggonkartellel kötött szerződés miatt, amely a vaggonkartellnek 1917-ig az államvasutaknál kizárólagosságot biztosított. (Mozgás.) Kérdés, hogy amikor a háborúban, mint méltóztatik tudni, minden magánszerződés stornírozva van s amikor itt oly nagy közérdek forog szóban, szabad-e akkor ily állami szerződést respektálni, kell-e megtartani ezt a szerződést, amelyet békében kötöttek ? Hiszen a háború feltétlenül vis major és ennek alapján azt teljes joggal stornírozni lehetett volna. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Most át akarok térni azokra, amiket a t. földmivelésügyi minister ur itt felhozott. Nevezetesen hangsúlyozta, hegy lehetetlen oly helyeken gabonát beszerezni, ahol nem terem, hogy Brassóba természetesen a Bácskából vagy Torontál megyéből kellett gabonát szállitani. Ez igen helyes, de az a kiegyenlítés, amelyre Mezőssy Béla t. képviselőtársam czélzott, nem történt meg. Mert itt az a nagy hiba történt, hogy országszerte rekvirált mennyiségeket a maguk egészében kívánták, vagy kívánják . elszállítani, ahelyett, hogy helyben történjék a ki66*
