Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-578

'>22 578. országos ülés 1915 május 6-án, csütörtökön. gazdasági szükségletét, mert azok tiltakoztak a hatósági megállapítás ellen s ezért van az, hogy négy-öt kerületben bizonyos késedelem mutatkozik. De megnyugtathatom a közbeszóló t. képviselő urat, hogy a kiutalás ezeken a helyeken is még e hét folyamán befejezést fog nyerni. (Helyeslés a középen.) Legyen szabad ezek után. t. képviselőház, egészen röviden az egyes konkrét panaszokra is válaszolnom. (Halljuk ! Halljuk \) Gedeon Aladár t. képviselőtársam felemiitette, hogy Abauj -Torna vármegyébe a vetőmag szállítása késedelmesen történt. Erre vonatkozólag csak annyit kivánok megjegyezni, hogy bár a földmivelésügyi kormány felhívása, melyet a gazdaközönséghez intézett, már januárban szétküldetett s bár arra kértük a gazdákat, hogy haladéktalanul jelentsék be vetőmagszükségletüket, az első fecskék, az első bejelentések mégis csak február hó végén és márczius első napjaiban érkeztek s oly lehetetlen helyzet elé állították a kormányt, hogy rövid három hét alatt egy eddig soha nem szállított mennyiséget, félmillió métermázsát kellett vetőmagban az ország különböző részeibe szétküldenie. És ez az akczió mégis, t. képviselőház, többé-kevésbbé sikeresen lett megoldva. Csupán két vármegye kapta elkésve a vetőmagot, az egyik Sáros, a másik Zemplén vármegye volt, de ennek oka is az ottani hadiállapot volt. (Igaz l ügy van ! Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Ennél a Gedeon Aladár t. képviselőtársam által felemlített kérdésnél kívánom megjegyezni, hogy Abauj-Torna vármegye alispánja április 8-án jelezte, hogy valószínűleg két-három vaggon árpára és három-négy vaggon zabra lesz szüksége mint vetőmagra s az erre vonatkozó kimutatás rövid pár napon belül megérkezik. Április 12-én azután be is küldte az alispán a kimutatást, amely szerint összesen 15 vaggon árpára és 4—5 vaggon zabra volt szükség. Április 14-én, tehát két nappal később, ezek az áruk már elküldettek, részben feloldattak, részben ekszpediáltattak. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Bocsánatot kérek, azt hiszem, az ilyen eljárást nem lehet bürokratikus kezelésnek nevezni, (ügy van ! Ugy van! a jobboldalon.) Ennél gyorsabban mi nem intézkedhettünk, s ha az az áru akár forgalmi, akár hadi akadályok miatt nem érkezett meg idejében rendeltetési hefyére, ebből igazán semmi hátrányos következtetést sem lehet levonni a mi eljárásunkra. (Igaz ! Ugy van I a jobboldalon és a középen.) De hogy igazságos és tárgyilagos legyek, hangsúlyoznom kell, hogy ebben a késedelemben Abauj-Torna vármegyét sem terheli mulasztás. Ö utasította több ízben a gazdákat, hogy jelentsék be vetőmagszükségletüket, ezek azonban csak akkor jelentkeztek, amikor már az ekeszarvához kellett nyúlni, részben amikor a föld már fel is volt szántva. Ilyen fokú indolenezia mellett tehát a pontos és prompt kiszolgálás teljes lehetetlenség volt. (Igaz! Ugy van! Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Szterényi József t. képviselőtársam felemlítette, hogy irigy szemmel nézik az erdélyiek, hogy a román marha milyen nagy arányokban megy transito-áruként Németországba. Itt csak egy sajnálatos félreértésnek lehet áldozata t. képviselőtársam, mert hivatalosan konstatálhatom, hogy mind a mai napig egyetlenegy román marha sem ment át Németországba, mindössze is az történt, — de ez is már régen, — hogy szérum-termelés czéljaira, tehát kísérleti czélokra 12 drb bolgár marha vitetett Németországba, de a határállomásokig ezeket az állatokat is a kirendelt magyar hatósági közegek kisérték, ott pedig német hatósági közegek vették át. (Helyeslés jobb jelöl.) Ez a hivatalos tény, erről meggyőződhetik a t. képviselő ur bármikor és én igen sajnálom, hegy e tekintetben képviselőtársamat rosszul informálták. Mezőssy Béla t. képviselőtársam felemlítette a rekviráló központ által szedett jutalékok kérdését is. Erre vonatkozólag csak azt jegyzem meg, t. ház, hogy az áru túlnyomó részénél — hisz nincs itt olyan rendkivül nagy forgalomról szó — 50 filléres jutalék van megállapítva. Egy csekély pár százezer métermázsát kitevő részénél, amelylyel több munka van, 80 filléres jutalék állapíttatott meg, de ne méltóztassék elfelejteni, hogy ez az egész nagy mennyiség, amely vetőmag czéljaira fordíttatott, jutalékmentesen vétetett igénybe, ámbár ezzel annak a konzorcziumnak épen annyi dolga volt, mint azzal az áruval, amely után megkapta a jutalékot és méltóztassék figyelembe venni, hogy mennyi feloldás történt, amely mégis csak munkával járt és amely után jutalékot nem kapott. Maga a központ több mint 150 uj tisztviselőt alkalmazott magában a czentrumban a saját rendes tisztviselői karán kivül, azonkívül igénybe vették az összes számottevő kereskedelmi körök szolgálatait. Körülbelül 600 megbízott állandóan dolgozik az áruk átvételénél, másik 600 megbízott pedig odakünn az áru kifizetésével van elfoglalva. Ha ezeknek fáradságát, költségét, igy fuvar-, továbbá vasúti, postai és távirdai költségét a t. képviselő ur összeszámítja, akkor arra a meggyőződésre fog jutni, hogy kevesebb jutalékot kapnak ezért a munkáért, mint rendes béke időben a kereskedelmi u. n. szokványmunkáért. (Mozgás balfelöl.) Szterényi József t. képviselőtársam még szemére vetette a kormánynak, hogy ebben a komoly háborús időben oly rendeleteket ad ki, aminők a hernyóirtásra és a poezok irtására vonatkozó rendeletek, amelyek a mai időben egyáltalában nem valók. Hát ebben a tekintetben teljesen azt az álláspontot foglalom el, mint Apponyi Albert t. képviselőtársam, hogy igenis abban nyilatkozik meg elsősorban a nemzet ereje, hogy a háború idején is biztosithatja közgazdasági életének zavartalan menetét. (Helyeslés a jobboldalon és baljelöl.) De hogy nem volt sablonos ez a rendelet, arra nézve