Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-578

578. országos ülés 1915 trale-nál is, amely teljesen azon a nyomon haladt, amelyet a magyar kormány a rekvirálásnál életbe léptetett. A gazdasági szükséglet, a háztartási szükséglet megállapítása azonban kizárólag hatósági feladat volt. Azzal, hogy ez a rekviráló megbizott az árut állomásonkint csoportosította, feljegyezte, hogy kinek mennyi zsákot küld, eszközölte a gabona átvételét, eszközölte a kifizetést és hogy a vasúton a földmivelésügyi minister rendelkezése alapján továbbította a gabonát, befejezte a működését és funkcziój a, megbízatása megszűnt. Ennek a feladatnak a keresztülvitelére az összes számottevő kereskedelmi körökből alakíttatott egy rekviráló központ, amely súlyos büntetések terhe alatt vállalta a felelősséget arra vonatkozólag, hogy szigorú kereskedelmi gondossággal fogja ezt a munkát elvégezni, garancziát vállalt arra vonatkozólag, hogy lehetőleg még az áru átvétele előtt, de legkésőbb az áru átvétele napján az árut a birtokosnak kifizeti és gondoskodik róla, hogy az áru teljes épségben és egészében rendeltetési helyére megérkezzék. Ugyanakkor, a rekvirálással kapcsolatosan, a belügyminister rendeletére a hatóságok a vármegyék területén összeállították mindazoknak a listáját, akik élelemmel nem voltak ellátva, megállapították igy a vármegyék szükségletét, s fel lettek híva ide a főispánok, alispánok és polgármesterek, akikkel vagy a belügyminister ur megbízottja, vagy én magam személyesen tárgyaltunk és elmagyaráztuk nekik részletesen az egész rekvirálás rendszerét, elmagyaráztuk teendőiket, megmondtuk azt is, hogy a finanszírozás tekintetében előmunkálatokat végeztünk; és ha otthon nem sikerül a finanszírozás, ugy azt a rekviráló központtal bonyolíthatják le. Előadtam még azt is, hogy egy pár malommal olyan feltételes megállapodást létesítettem, amelynek értelmében ezek a malmok elvállalták a rekvirálási és a szállítási költségek viselését, a pénz előlegezését és azt is, hogy a törvényhatóságok területén makszimális áron megvett lisztet a fogyasztóközönség rendelkezésére bocsátják. (Helyeslés jobbról és a középen.) Az egész rekvirálási rendszer tehát ott, ahol a kormány intenczióit a hatóságok megértették és helyesen hajtották végre, ugy volt lefektetve, hogy a fogyasztónak egy krajczárnyi megterhel tetés nélkül módjában állott volna azt a lisztet megkapni. A rekvirált gabona kiutalását én eszközöltem. Elsősorban mindig az illető vármegye területéről küldtem oda a gabonát, de ha valamely vármegye, mint pl. Brassó megye, nem rendelkezett gabonafeleslegekkel, akkor természetesen, nem tehetek róla, hogy Nagybecskerekről, vagy mondjuk, a Dunántúlról kellett a hiányt pótolni. A szétosztás tisztán a törvényhatóság feladata volt. Ha itt hibák történtek is egyes helyeken, amit elismerek és sajnálok, ez csak arra vall, hogy az illető törvényhatósági tisztviselők az ilyen kereskedelmi ügyletekben nem rendelkeznek a kellő jártassággal. Ha az u. n. kereskedelmi megKÉPVH. NAPLÓ 1910 1915. XXVI. KÖTET. május 6-án, csütörtökön. 521 hatalmazottakat nem adtuk volna melléjük, ugy ezek a hibák bizonyosan még tetemesen nagyobbak lettek volna. (Ugy van ! a középen.) Mint igen nagy sérelmet emiitették azt, hogy a rekviráló központ élén álló Hitelbank az árukért járó összegek befizetését sürgette és követelte. Tette ezt először azért, mert abban a meggyőződésben volt, — és tudomásunk szerint ugy is van — hogy a 'törvényhatóságok túlnyomó része szerződéseket kötött a saját területén levő malmokkal, amelyek teljesen ingyenesen vállalták a finanszírozást és tette másodszor azért, mert azon szerződési kikötés értelmében, mely a kormány és a Hitelbank között létrejött s amely rendelkezésére áll mindenkinek, akár nálam a földmivelésügyi ministeriumban, akár a Hitelbankban bármikor megtekinthető — a Hitelbank rögtön a kiutalás napján köteles volt az illető község elöljáróságának az áruért járó pénzt elküldeni, hogy az a tulajdonos, akitől a gabona rekviráltatott, tudja, hogy annak ellenértéke ott van a községi elöljáróságnál, hogy tehát amikor a hatóság a rekvirált gabona elszállítását elrendeli, a tulajdonos biztosítva legyen arról, hogy gabonája teljes értékében ki is lesz fizetve. Természetes, hogy itt százezrekről, egyes vármegyéknél milliókról is volt szó, de mindenütt utasítva lettek az elöljáróságok, hogy a finanszírozás végett a szállítás után nyomban lépjenek érintkezésbe a Hitelbankkal, viszont a Hitelbank vállalta azt a kötelezettséget, hogy ha a törvényhatóság vállalja a kezességet, ugy ő kamatmentesen mindenüvé előre elküldi azt a pénzt, amely az illető törvényhatóság területén levő községek lakosságának a tőlük rekvirált gabonáért jár. Ezek tények, t. képviselőház, amelyekről meggyőződést szerezhet bárki, akár nálam a földmivelésügyi ministeriumban, akár a Hitelbanknál és méltóztassanak meggyőződve lenni, én sajnálom a legjobban, ha azok az intencziók, amelyek a kormányt vezették, egyes helyeken félreértettek, félremagyaráztattak és igy szórványosan bizonyos kellemetlenségek és súrlódások támadtak. Fembach Károly: Mi történik azzal a gabonával, amit egy félév előtt rekviráltak és még most sem vittek el ? B. Ghiliány Imre földmivelésügyi minister: Bocsánatot kérek, olyan gabona, amit egy félév előtt rekviráltak, nincs. A rekvirálás próbaképen januárban lett megindítva, 15 járásban és rendszeresen csak februárban és márcziusban rendeltetett el. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon.) De azért felelek a közbeszólásra azzal, hogy összesen négy járás van olyan, ahol még most sem vitték el a rekvirált gabonát, nevezetesen Baranya vármegye két járása és Mosón vármegye két járása, ahol nagy tételekről van szó és ahol az ottani uradalmak szükséglete tekintetében felszólalás történik ; itt tárgyalás van folyamatban, minek következtében szakértőket kellett oda küldeni és mindez természetesen késedelmet okozott. Laehne Hugó t. képviselőtársam, azt hiszem, tud erről a dologról, tudja, hogy meg kellett állapítani az uradalmak 66