Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-578

578. országos ülés 1915 trale-nál is, amely teljesen azon a nyomon haladt, amelyet a magyar kormány a rekvirálásnál életbe léptetett. A gazdasági szükséglet, a háztartási szük­séglet megállapítása azonban kizárólag hatósági feladat volt. Azzal, hogy ez a rekviráló megbizott az árut állomásonkint csoportosította, feljegyezte, hogy kinek mennyi zsákot küld, eszközölte a ga­bona átvételét, eszközölte a kifizetést és hogy a vasúton a földmivelésügyi minister rendelkezése alapján továbbította a gabonát, befejezte a műkö­dését és funkcziój a, megbízatása megszűnt. Ennek a feladatnak a keresztülvitelére az összes számot­tevő kereskedelmi körökből alakíttatott egy rekvi­ráló központ, amely súlyos büntetések terhe alatt vállalta a felelősséget arra vonatkozólag, hogy szi­gorú kereskedelmi gondossággal fogja ezt a mun­kát elvégezni, garancziát vállalt arra vonatkozó­lag, hogy lehetőleg még az áru átvétele előtt, de leg­később az áru átvétele napján az árut a birtokosnak kifizeti és gondoskodik róla, hogy az áru teljes ép­ségben és egészében rendeltetési helyére meg­érkezzék. Ugyanakkor, a rekvirálással kapcsolatosan, a belügyminister rendeletére a hatóságok a vár­megyék területén összeállították mindazoknak a listáját, akik élelemmel nem voltak ellátva, meg­állapították igy a vármegyék szükségletét, s fel lettek híva ide a főispánok, alispánok és polgár­mesterek, akikkel vagy a belügyminister ur meg­bízottja, vagy én magam személyesen tárgyaltunk és elmagyaráztuk nekik részletesen az egész rekvirálás rendszerét, elmagyaráztuk teendőiket, megmondtuk azt is, hogy a finanszírozás tekinte­tében előmunkálatokat végeztünk; és ha otthon nem sikerül a finanszírozás, ugy azt a rekviráló központtal bonyolíthatják le. Előadtam még azt is, hogy egy pár malommal olyan feltételes meg­állapodást létesítettem, amelynek értelmében ezek a malmok elvállalták a rekvirálási és a szállítási költségek viselését, a pénz előlegezését és azt is, hogy a törvényhatóságok területén makszimális áron megvett lisztet a fogyasztóközönség rendelke­zésére bocsátják. (Helyeslés jobbról és a középen.) Az egész rekvirálási rendszer tehát ott, ahol a kormány intenczióit a hatóságok megértették és helyesen hajtották végre, ugy volt lefektetve, hogy a fogyasztónak egy krajczárnyi megterhel ­tetés nélkül módjában állott volna azt a lisztet megkapni. A rekvirált gabona kiutalását én eszközöltem. Elsősorban mindig az illető vármegye területéről küldtem oda a gabonát, de ha valamely vármegye, mint pl. Brassó megye, nem rendelkezett gabona­feleslegekkel, akkor természetesen, nem tehetek róla, hogy Nagybecskerekről, vagy mondjuk, a Dunántúlról kellett a hiányt pótolni. A szétosztás tisztán a törvényhatóság fel­adata volt. Ha itt hibák történtek is egyes helye­ken, amit elismerek és sajnálok, ez csak arra vall, hogy az illető törvényhatósági tisztviselők az ilyen kereskedelmi ügyletekben nem rendelkeznek a kellő jártassággal. Ha az u. n. kereskedelmi meg­KÉPVH. NAPLÓ 1910 1915. XXVI. KÖTET. május 6-án, csütörtökön. 521 hatalmazottakat nem adtuk volna melléjük, ugy ezek a hibák bizonyosan még tetemesen nagyobbak lettek volna. (Ugy van ! a középen.) Mint igen nagy sérelmet emiitették azt, hogy a rekviráló központ élén álló Hitelbank az árukért járó összegek befizetését sürgette és követelte. Tette ezt először azért, mert abban a meggyőződés­ben volt, — és tudomásunk szerint ugy is van — hogy a 'törvényhatóságok túlnyomó része szer­ződéseket kötött a saját területén levő malmokkal, amelyek teljesen ingyenesen vállalták a finanszíro­zást és tette másodszor azért, mert azon szerződési kikötés értelmében, mely a kormány és a Hitelbank között létrejött s amely rendelkezésére áll minden­kinek, akár nálam a földmivelésügyi ministerium­ban, akár a Hitelbankban bármikor megtekinthető — a Hitelbank rögtön a kiutalás napján köteles volt az illető község elöljáróságának az áruért járó pénzt elküldeni, hogy az a tulajdonos, akitől a gabona rekviráltatott, tudja, hogy annak ellen­értéke ott van a községi elöljáróságnál, hogy tehát amikor a hatóság a rekvirált gabona elszállítását elrendeli, a tulajdonos biztosítva legyen arról, hogy gabonája teljes értékében ki is lesz fizetve. Természetes, hogy itt százezrekről, egyes vár­megyéknél milliókról is volt szó, de mindenütt utasítva lettek az elöljáróságok, hogy a finanszíro­zás végett a szállítás után nyomban lépjenek érint­kezésbe a Hitelbankkal, viszont a Hitelbank vállalta azt a kötelezettséget, hogy ha a törvényhatóság vállalja a kezességet, ugy ő kamatmentesen min­denüvé előre elküldi azt a pénzt, amely az illető törvényhatóság területén levő községek lakosságá­nak a tőlük rekvirált gabonáért jár. Ezek tények, t. képviselőház, amelyekről meggyőződést szerezhet bárki, akár nálam a föld­mivelésügyi ministeriumban, akár a Hitelbank­nál és méltóztassanak meggyőződve lenni, én saj­nálom a legjobban, ha azok az intencziók, amelyek a kormányt vezették, egyes helyeken félreértettek, félremagyaráztattak és igy szórványosan bizonyos kellemetlenségek és súrlódások támadtak. Fembach Károly: Mi történik azzal a gabo­nával, amit egy félév előtt rekviráltak és még most sem vittek el ? B. Ghiliány Imre földmivelésügyi minister: Bocsánatot kérek, olyan gabona, amit egy félév előtt rekviráltak, nincs. A rekvirálás próbaképen januárban lett megindítva, 15 járásban és rend­szeresen csak februárban és márcziusban rendelte­tett el. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon.) De azért felelek a közbeszólásra azzal, hogy összesen négy járás van olyan, ahol még most sem vitték el a rek­virált gabonát, nevezetesen Baranya vármegye két járása és Mosón vármegye két járása, ahol nagy tételekről van szó és ahol az ottani uradalmak szük­séglete tekintetében felszólalás történik ; itt tár­gyalás van folyamatban, minek következtében szakértőket kellett oda küldeni és mindez termé­szetesen késedelmet okozott. Laehne Hugó t. kép­viselőtársam, azt hiszem, tud erről a dologról, tudja, hogy meg kellett állapítani az uradalmak 66

Next

/
Thumbnails
Contents