Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-578

520 576'. országos ülés 1915 május 6-án, csütörtökön. lag a vezetésem alatt álló ipari osztály érdeme. (Helyeslés.) Szterényí József: Köszönettel nyugtatom.­B. Harkányi János kereskedelemügyi minister: Lépésről-lépésre megyünk előre, t. képviselőház. És ha szememre veti, hogy a Nemzeti Textil­műveket vonták be, erre azt kell felelnem, hegy evvel kénytelenek voltunk, mert a hadügyminister ur félt, hogy avatatlan kezekbe jut a munka és ehhez a feltételhez kötötte. Mi ehhez hozzájárul-' tünk, de csakis azon feltétel alatt, hogy a mi álta­lunk megszabott árak fogadtassanak el. Utóbb a honvédséggel is megegyeztünk, hogy felsőruházat terén is a kisipart részesítsük előnyben és juttassuk munkához. Egyelőre itt nagyon csekély számról van szó ; tudatában vagyok annak, hogy ez elenyésző csekély dolog, de itt is, méltóztassék elhinni, lépésről-lépésre haladunk előre. Gr. Károlyi Mihály : Ha vége lesz a háborúnak! B. Harkányi János kereskedelemügyi minister: Lehet, hogy vége lesz a háborúnak, de remélem, hogy annak a munkának, amelyet most végzünk, a békében is fogjuk élvezni a gyümölcsét és akkor is fogjuk tudni biztositani a megrendelést a kis­iparos és a szegény ember részére. (Helyeslés és taps jobbról és a középről.) Egyelőre 50.000 gar­nitúrát juttattunk a kisiparnak. Ki kell emelnem hogy a honvédelmi minis­ter ur a legnagyobb jóakarattal és a legnagyobb melegséggel támogatja ezen akcziómat és én remé­lem, hogy ennek révén és azon sikerek révén, ame­lyeket itt a honvédségnél fel fogunk tudni mutatni, majd módunkban lesz a hadügyminister urat is kapaczitálni és ott is tért hóditani. (Helyeslés.) Ezt nem is állítom oda többnek, mint annak, a mi: egy úttörő akcziónak. Az úttörő akcziók mind lassan indulnak. (Ugy van ! a jobboldalon.) A t. képviselő ur teljesen rendszertelennek és elhibázottnak mondotta a kivitel tekintetében tett intézkedéseinket. Biztosithatom a t. kép­viselő urat, hogy mielőtt ilyen kiviteli tilalmakat kibocsátunk, azt mindig igen alapos megfontolás tárgyává tesszük. Teljes tudatában vagyunk annak, hogy minden ilyen rendszabály súlyosan neheze­dik az iparra és belenyúl természetesen a magán­érdekekbe. Azonban azt hiszem, hogy viszont, ha tartózkodnánk ettől ott, ahol parancsoló érdekek ezt szükségessé teszik, akkor épen azon czél szem­pontjából, amely mindnyájunk szeme előtt lebeg, nagy hibát, mulasztást követnénk el. A t. képviselő ur annak illusztrálására, hogy mi fej nélkül dolgozunk, felhozta a gummijáték­szerek kivitelének betiltását. Mindenekelőtt meg­jegyzem, hogy a gummi igen fontos hadiczikk ; erre nemcsak az automobilizmus szempontjából, de vasúti és számtalan más szempontból is igen nagy szükség van és csak nagy nehézséggel tudunk a szükségletnek megfelelni. Ép azért azt hiszem, hogy a gummijátékszerek gyártásának betiltása teljesen indokolt volt. Szterényi József: De betiltották a készáru kivitelét ! B. Harkányi János kereskedelemügyi minis­ter: Méltóztassék megengedni, hogy elmondhas­sam mondanivalóimat, azután majd szivesén ren­delkezésre állok. (HaRjuk \) A gyártás betiltása, azt hiszem, teljesen in­dokolt. Már most az a kérdés, hogy a gyártott czikkek kivitelét helyes volt-e eltiltani. Errenézve meg kell említenem, hogy a felvétel szerint 30.000 kg. készgyártmány volt bruttó súlyban. Ebből csaknem a fele már kiment. Tehát több ízben adtunk engedélyt a kivitelre, de ezt korlátlanul szabadjára bocsátani nem tartottuk indokoltnak, mert nehéz ellenőrizni, hogy nem használnak-e fel ujabb gyártásra ruggyantát. Különben is ez szezónczikk, jórészt csak karácsonykor és húsvét­kor fordultak kérésükkel mihozzánk. Elnök : Kérem a minister urat, méltóztassék beszédét befejezni, letelt a félóra. (Derültség a baloldalon.) Csendet kérek, képviselő urak. A földmive­lésügyi minister ur kivan szólni. B. Ghillány Imreföldmivelésügyi minister: T. képviselőház ! Méltóztassék megengedni, hogy az indemnitási vitában a tárczám ügykörére vonat­kozólag elhangzott felszólalásokra lehető rövid­séggel reflektáljak. A felhozott sérelmek és pana­szok túlnyomó része a rekvirálás kérdésével volt kapcsolatos. Azt hiszem leghelyesebben ugy vála­szolhatok ezekre, ha lehető rövidséggel ismertetem a t. ház előtt az egész rekvirálási rendszert. (Hall­juk !) Mindannyian, akik a közgazdasági élettel foglalkozunk, tudjuk, hogy ez egy élő organizmus, amely nem tür semmilyen erőszakos beavatkozást és tudjuk, hogy a közgazdasági életben minden radikális beavatkozás kisebb-nagyobb zavarokkal jár és tapasztalhattuk, hogy kisebb-nagyobb zava­rokat okozott a hadviselő államok mind­egyikében. Amikor elérkezett a gabonaárak makszimálásának ideje, akkor a kormány tisztában volt azzal, hogy a gabona előbb-utóbb el fog tűnni a piaczról és hogy mindazok, akik szükség­letüket korábban nem fedezték, nem lesznek abban a helyzetben, hogy további szükségletüket a piaezon fedezhessék. Előállott tehát a rekvirálás szükségessége, amelyet azonban épen a közélel­mezés és a gazdasági érdekek szempontjából lehe­tőleg kíméletesen kellett végrehajtani, mert hiszen a gazdasági élet fennakadása nemcsak a liszt, de akár a hus, akár más fontos czikk tekintetében a közélelmezés szempontjából is igen fontos. Előállott tehát, amint mondtam, a rekvirálás szükségessége, amelyet tisztán és kizárólag a ható­ságok voltak hivatottak végrehaj tani. Maga a rekvirálás hatósági feladat volt és tisztán csak a vele kapcsolatos kereskedelmi, szállítási és finan­szírozási üzletek elvégzésére adattak a hatóságok mellé a kereskedői körökből vett megbízottak, tehát oly funkeziók elvégzésére, amelyekre a ható­ságok ebbeli járatlanságuknál fogva nem alkalma­sak, így volt ez Németországban is a Kriegs-Ge­treide-Centrale-nál,igy volt Ausztriában a Mais-Cen-

Next

/
Thumbnails
Contents