Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.
Ülésnapok - 1910-577
498 S/7, országos ülés Í915 május 5-én, Szerdán. Mikor eleink az 1867-iki kiegyezést megalkották, akkor Deák Ferencz hatalmas gondolata alapján, melyhez az egész nemzet osztatlanul hozzá járult, kikötötték azt, hogy a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok alkotmányos módon kormányoztassanak és a népakarat a parlament által nyerjen ott is kifejezést. Ez az alapfeltétel ime bent van a mi magyar törvényünkben. Méltóztassék csak elolvasni az 1867 : XII. t.-c. 5. §-ának végét. Ez egészen világosan igy beszél (olvassa): »0 felsége alkotmányos jogokkal ruházta fel többi országait, azokat tehát abszolút hatalommal ezentúl nem képviselheti, azok alkotmányos befolyását nem nélkülözheti.« Ezt magyar törvény mondotta ki és mert ez igy van, én a ministerelnök urnak teszek szemrehányást, hogy korona-tanácsadói minőségében nem követett el mindent az osztrák parlamentnek érzülete, gondolkodása és áldozatkészsége megnyilatkozhatása végett és igazán sajnálom, hogy a ministerelnök ur elnézi, sőt elhallgatja, hogy e súlyos időkben és a feladatoknak e nagysága előtt az osztrák parlament hallgat és ott tisztán és kizárólag császári abszolút hatalommal intéztetnek el a háborúval kapcsolatos ügyek. Ez nem formakérdés ám, ez lényegkérdés. Lényeg első sorban azért, mert szerettem volna, ha az egész világ, szövetségeseink, ellenségeink és az összes semleges államok látták és hallották volna, hogy Ausztria népei, az osztrákmagyar monarchiának nagyobb, erősebb, hatalmasabb ós gazdagabb része, ugyanazzal a lelkesedéssel, ugyanazzal az áldozatkészséggel és a nép hangulatát kifejezve, nópparlament utján ad kifejezést annak, hogy miként hozzák meg ők is lelkesen e nagy háborúval szemben áldozataikat. De másodszor nekünk magyaroknak is nagyon érdekünkben állott volna megismerni és megtudni az osztrák parlament hangulatát, (Ugy van! Ugy van! balfelöl) különösen most, amikor uj nagy áldozatok meghozataláról van szó. Csak két törvényjavaslatot emelek ki. Az egyik a 18 és a 43—50 évesek népfölkelési kötelezettségére vonatkozik. Meg kell néznünk, hogyan állunk Ausztriában e tekintetben! Rá kell mutatnom arra, sőt mint magyar képviselőnek kötelességem vizsgálnom azt, vájjon az ausztriai véráldozatok is ugyanabban a mértékben teljesittetnek-e, mint amilyen áldozatkészséggel mi teljesítjük azokat? A magyar képviselőház a 18 és a ^3—50 évesek népfelkelési kötelezettségére vonatkozó törvényjavaslatot már elfogadta. Ugyanerre vonatkozólag az uj törvényes rendelkezéseket a monarchia két államában tették közzé, ínég pedig Ausztriát illetőleg császári rendelettel, Tirol és Vorarlberg részére pedig császári pátens révén. Ugyanebben a pátensben és ugyanebben a közzétételben foglaltatik egy előttem nem világos és engem megdöbbentő kijelentés is, amely ezeket foglalja magában (olvassa:) »A legutóbb teremtett népfölkelői kategóriák behívását, tekintettel azokra a tartalékokra, melyekkel a monarchia különösen a népfölkelőkötelesek elrendelt ujabb sorozása folytán rendelkezik, egyelőre nem vette tervbe«. Ez a császári pátens és rendelet tehát valami uj sorozásról beszél. Mi ez az uj sorozás? Ausztriában a 21—37 éves népfelkelésre kötelezetteket 1914 október 1-től deczember 31-ig vették szemle és sorozás alá és ennek a szemlének és sorozásnak eredménye az volt, amint az osztrák hivatalos jelentésből olvassuk, hogy nem mindenütt alkalmaztak kellő mérteket az alkalmasság megítélésénél és olyan eltérések merültek fel, amelyek sürgősen szükségessé teszik az igazságos kiegyenlítést. Hogy ez megtörténhessék, Ausztriában tényleg elrendelték, hogy a 21—37 éves népfelkelők május 15-től június 15-ig újból soroztassanak. Nálunk nemcsak a 21—36, hanem a 37—42 éves népfelkelésre kötelezettekre nézve a szemléket és a sorozásokat már megejtették, befejezték. Darvai Fülöp: Ott is most csak pótsorozások lesznek! Barabás Béla: Ezt azért említem fel, mert bennem gyanút keltettek ezek a dolgok." Ha ezek nem felelnek meg a valóságnak, legyen szives az igen t. honvédelmi minister ur és világosítson fel engem, mert hiszen más körökben is, a közvélemény előtt is sokszor hallom hangoztatni, vájjon Ausztria ugyanazzal a mértékkel méri-e az áldozatokat, mint mi, én szívesen fogom tudomásul venni ezeket a helyreigazításokat. Most mit olvasunk az ezt az uj sorozást elrendelő hivatalos körözvényben ott Ausztriában ? Ezt olvassuk (olvassa): »Az uj szemle következtében a népfölkelői törvény legutóbb bejelentett módosítása folytán létesített uj népfölkelői kategória igénybevétele halasztást szenved.« Tehát ez ellentétben állónak látszik az általunk már teljesitett azon törvényes intézkedésekkel, hogy a 21—42 éves korig a szemle már megtörtént és a besorozottak nagy része már be is hivatott. Az osztrák parlament működése engem másodsorban már azért is érdekel, mert kíváncsi vagyok, milyen álláspontot foglalt volna el az osztrák parlament az általunk elfogadott ama törvényjavaslatra vonatkozólag, mely a népfölkelésre kötelezett magyar állampolgároknak a G-alicziából és Bukovinából kiegészülő osztrák seregtestekbe a háború tartamára történő beosztására vonatkozik? A véderőbizottság jelentésében azt olvasom, hogy nem lehetett Ausztriának népeiből ezt a kiegészítést elvégezni, mert ez az ottani seregtesteknek károsodásával járt volna. A magyar vóderő-bizottság észreveszi azt, hogy károsodás történt volna az emberanyagban, holott ezt az osztrák parlament nem mondta, de azt nem veszi észre, hogy károsodás történik a mi rovásunkra, amit pedig itt