Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.
Ülésnapok - 1910-577
§77. országos ülés 1915 május 5-én, szerdán. m igen gyakran hangoztatnak. Arról van szó, hogy segélyt kell nyújtani Ausztriának. A természetes ész azt mondja, hogy a többől inkább telik segítség, mint a kevesebből, már pedig azt nem vonja kétségbe senki, hogy a több ott van Ausztriában, a kevesebb pedig nálunk. De legyen szabad kérdeznem, hogy a Szerbiában és Bukovinában elvesztett ezredek a háború után vájjon honnan pótolhatók? (Mozgás.) Ugyebár magyar vérből? Ne méltóztassék rossz néven venni egy őszinte kijelentésemet. Én nem olvastam sehol, hogy akármelyik cseh ezred valamely csatában elvérzett volna . . . Förster Aurél: Pedig az is kedvelt nép! Barabás Béla:... csak azt a tényt konstatálom, hogy Budapest környékén a cseh ezredek hónapokon át pipálnak, itt töltik az időt . . . (Zaj és mozgás jobbról..) Novák János: Zala megye azzal van tele! Barabás Béla : ... nem csinálnak semmit, a harcztéren küzdőket nem cserélik fel velük. Nem lehetett volna az itt pihenő és pipázó ezredekkel kiegészíteni a bukovinai és galicziai csapatokat? (Nagy zaj és közbeszólások jobbfélöl.) Huszár Károly (sárvári): Mezőgazdasági munkára! Barabás Béla :... tessék megkérdezni a felvidéki képviselő urakat, felvidéki birtokosokat, milyen panaszaik vannak. Azt hallottam, hogy ahol cseh ezredek voltak szálláson, nagyobb pusztítást vittek véghez, mint az ellenség. Ez tény és én közvetlenül tudom, hogy pl. Czinkotán a cseh katonáknak olyan kijelentéseit hallottam, amelyeken a magyar lakosság fel volt háborodva. (Mozgás jobbfelől.) Okolicsányi Lajos: Ilyet nem való most a parlamentben tárgyalni! (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Förster Aurél: Még ezt is védelmezik ? Szégyeljék! Darvai Fülöp : Ki védelmezi? Barabás Béla: Én tényeket hoztam fel... (Zaj.) Okolicsányi Lajos: Még akkor sem szabad ilyet mondani! Majd a hadjárat után, de most nem! (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Platthy György: Mondjanak jobbakat! Barabás Béla : De nem folytatom ezt. (Felkiáltások jobbról: Jól teszi!) Röviden meg kell még emlékeznem egy dologról. Mint tudjuk, a háborús parlamenti ülésszak királyi kézirattal napoltatott el és királyi kézirattal hivatott össze Tudom én azt nagyon jól, hogy az elnapolás és az összehívás O felsége törvényes joga. Hibáztatom azonban a ministerelnök urat, mikor alkalmat ad a velünk, ősi erényekkel rendelkező magyar nemzettel szemben az ősi bizalmatlanságra. Miért történik az, hogy királyi kézirattal napoltatik el a ház és királyi kézirattal hivatik össze? Attól tartanak, hogy a képviselőház 20, illetve az uj szabályok szerint 60 tagjának eszébe találna jutni a képviselőházat összehivatni és a kormánynak ezzel kellemetlenséget okozni. Vegyük elő csak a jobbik eszünket. Eeltételezheiő-e ma magyar képviselőről, hogy odaadja magát a képviselőház összehívására akkor, amikor ilyen veszedelemben vagyunk? Ellenkezőleg, én feltételezem és feltételezheti mindenki, hogy jöhetnek olyan körülmények, mikor nemcsak annak a 60 képviselőnek kell összeállnia, hanem maga a kormány is szükségét találná annak, hogy a háború e fontos eseményei között valami nagy kérdésben parlamenti határozatot kell hozni, de esetleg talán fizikailag lenne lehetséges annak a királyi kéziratnak kieszközlése. Erre egyszerűen azért mutattam rá, mert semmi szükség arra az óvatosságra, hiszen ebben a magyar parlamentben hazafias kötelességünket ismerjük mi is és fel tudunk emelkedni arra a magaslatra, hogy ilyenkor kellemetlenséget se a kormánynak, se a többségnek ne okozzunk, se a háború rovására semmit ne tegyünk. (Mozgás jobbfelől. Felkiáltások: Látjuk!) Ezeknek elmondása után engedjék meg, hogy feltegyek egy nagy kérdést. Ez pedig az, ami ott van minden magyar ember lelkében, hogy vájjon azt az óriási sok fiatal életet, azt a sok magyar vért, azt a sok deli katonát, ki a harezok véres terén elpusztult, miként pótoljuk a háború lezajlása után? Vájjon hol vegyük azt a munkás kezet, amelyet elvesztettünk, hol vegyük azt a derék magyar parasztot, aki földeinket műveli ? Az tény, hogy a háború előtt is nagy volt a kivándorlás, hiába énekelte a költő, hogy »a nagy világon e kívül, nincsen számodra hely«, mert bizony magyar ember széles e nagy világon mindenütt van és különösen a tengeren túl, mert a magyar ember akármerre vetődik is, az ő józan eszével, szorgalmával és munkájával nemcsak megél, de anyagi boldogulását, családi jólétét is elő tudja teremteni. Engedjék meg nekem, hogy őszinte magyar gondolkozásommal egy kis mustármagot helyezzek el az önök hazafias szivének melegágyába, hogy egy mustármagot, amely lehet, hogy ki fog fejlődni és lehet, hogy örömet, előrehaladást és megelégedést fog okozni megfogyatkozott, szegény nemzetünk fiai között. Ez a mustármag nem volna egyéb, mint hogy tegyük lehetővé, segítsük elő intézményekkel, erkölcsileg és anyagilag, hogy a nagyvilág minden részében, de különösen Amerikában lévő magyar fiaink visszavándoroljanak ide Magyarországba. (Helyeslés.) ISFem kivándorlási, hanem bevándorlási bizottságra volna szükség. Az én ideálom, nem üres frázis, nem levegőbe való beszéd. Én jártam mostanában Amerikában ; nekem szerencsém volt végigélvezni a visszavágyódást, a ragaszkodást az elhagyott 63*
