Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.
Ülésnapok - 1910-577
494 577. országos ülés 1915 május 5-én, szerdán. mozdulnunk és az ilyen pióczákat, akik az állam vérét igy szívják és egyúttal hazaárulást követnek el. mert hazaárulásnak minősíteni, ha valaki ugy gondolkodik, hogy bennünket gyengithet, mert amennyivel minket gyengít, annyival erősiti az ellenséget, hiszen a mi ellenálló képességünk ezáltal csökken — mondom, látva ezt, bemegyek az illetőhöz, hogy van négy vaggon burgonyám, mennyit ad érte. Azt mondja, önnek kivételesen adok 5 koronát, bár olcsóbban is kapnám, de ideszállitom a hadsereghez, ahol csak hat koronát kapok. Azt felelem erre, legyen olyan szíves t. uram, de ne hallgassa el azt a 10 koronát, ami a 6 koronán még felül van. Az lehetetlen, volt a válasz, mire én azt mondtam, kérem, én fenn jártam, tudakozódtam a dolog után, ön 16 koronát számit. Felmentem erre az ezredes úrhoz, bemutatkoztam neki, azt mondottam, hogy ezt nem tűrhetem és én 16 korona helyett 6 koronáért szállítom a burgonyát. Köszönöm a hazafiságát, mondotta az ezredes, megköszönte a szívességemet és belátta, hogy az államnak szüksége van arra, hogy közvetlenül a termelőkkel lépjen érintkezésbe. Akkor t. úriember ügyvédkézre adta a dolgot és ha az ügyvéd nem inti le, hogy most kivételes háborús körülmények vannak, amikor nincs joga perorvoslattal élni, j^erelt volna is azzal, hogy ő az egyedüli szállító és annyiért szállít a mai időben, amennyiért akar. Ez csak egy példa, amelyet annak bizonyítására hoztam fel, hogy sokkal helyesebb és czélszerübb volna a hadsereg részére szükséges összes szállításokat hirdetmény utján kiragasztani, hogy mindenki, akinek van abból a czikkből, közvetlen léphessen a hadsereggel összeköttetésbe, így a hadsereg először is jó minőséget kapna, másodszor olcsóbban kapná meg a szükségelt czikkeit és ezáltal az a lelketlenség, amelyet itt elkövetnek, a termelők kiszipolyozása, a kincstár megnyuzása teljesen kiküszöbölhető volna. Figyelmébe ajánlom a t. kormánynak azt is, hogyha közvetlen az ipari vagy gazdasági termelőktől szerzi be szükségleteit és ha valami nem jó vagy hiányos, közvetlen annak mondja ezt meg, aki azt szállítja, még pedig saját termését szállítja. Erre egy példát hozok fel. Tudjuk, hogy mostani hadviselésünk alkalmával nincs annyi ló, amennyi huszárunk van, tehát sok huszárezrednek egyik része gyalogruhába, másik része pedig huszárruhába van öltöztetve. De meg a terepviszonyok sem engedik meg, hogy az összes huszárok lóháton végezzék el a hadi küzdelmet, tehát sokan gyalog küzdik végig ezeket a harczokat. Itt mi történik? A csizmát annyira szűkre szabják torokban, hogy feltörik az illetőnek a lába, ugy hogy képtelenné lesz a járásra. Látom, a t. előadó ur mosolygott, mikor a csizmát felhoztam, de a hadviselésnél ez fontos momentum, mert ha a lábamat feltöri a csizma, nem tudok gyalogolni és nem tudok oda elmenni, ahová a szükség megkívánja, vagy nem tudok olyan gyorsan elmenni. Ha tehát a hadvezetőség közvetlenül az iparostól szerezné be ezt a szükségletet, nem pedig a közvetítőtől, akinél már talán negyedik kézen megy keresztül az a csizma, a csizma készítője pedig az ötödik, akkor megmondhatnák neki ezeket a hibákat és ő rögtön ugy csinálná a csizmát, még pedig ugyanazért az árért, amelyért vállalta, amint az szükséges és kívánatos. Bátor vagyok azt is figyelmébe ajánlani a t. kormánynak, hogy ne legyen elég a hadseregszállitásnál csak az árajánlatot beadni és azt mondani, hogy ezt én ennyiért szállítom. Tudvalevőleg — ami magától is értetődik —- rendszerint a legolcsóbb ajánlatot fogadják el, mert hisz ez érdeke az államnak. De nekem az volna a nézetem, hogy mintát is kelljen mellékelni abból a terményczikkből, vagy abból az iparczikkből, amelyet az illető a hadsereg részére szállítani akar, mert ebben az esetben az a bizottság bizonyára konstatálhatja, hogy ez talán öt fillérrel többet kér ugyan, de amit szállít, az koronákkal többet ér, tehát ezt a drágább ajánlatot fogadja el, megfizetve az 5 fillér árkülönbözetet. Ezzel sokkal jobban jár, mintha roszszabb anyagot és a rosszabb minőséget veszi meg, mert ha állatnak adják azt a mezőgazdasági terményt, amely rosszabb, az állat elsatnyul tőle, viszont az az ipari termék, ha silányabb minőségben van előállítva, előbb tönkremegy és érvényesül az a közmondás, amelyet még soha senkinek nem sikerült megczáf'olnia, hogy olcsó húsnak hig a leve. üöviden kívánok még nyilatkozni az u. n. hadsegélyekről. Elismerem, hogy a törvényben van bizonyos hiba, amennyiben a törvény a községi elöljárókat bizza meg annak összeálütásával, hogy kik érdemlik azt meg, kik nem, de szankczióval nincs ellátva, hogy, ha az a községi elöljáróság ezzel visszaél, felelősség terhe mellett fegyelmi eljárás indíttatik ellene. Mert mi történik odakünn a közéletben? Olyan egyének, akik közel állanak az elöljáróság tagjaihoz, ha nincsenek is rászorulva, segélyben részesülnek, mások pedig nem. Sőt vannak egyes elöljárók, akik kivágják a mellüket és azt mondják, hogy csak az kap segélyt, aki nekik tetszik. Arra kérem a belügyminister urat, bocsásson ki rendeletet, hogy a községi elöljárók felelősség terhe mellett járjanak el e téren és ebben ezen eljárásuk terén fegyelmi eljárás alá essenek. (Felkiáltások jobbfélöl: Az meg is van!) Sándor János belügyminister: Nagyon sok esetben megtörtént. Tessék a konkrét eseteket megnevezni, ne általánosságban vádolni! (Helyeslés jobbfélöl.) Novák János: Majd lesz szerencsém az egyes eseteket írásban beterjeszteni. (Elénk helyeslés jobbfélöl.)
