Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-577

577. országos ütés 1911 Hétfőn szavaztuk meg, t. ház, a népfelkelői kötelezettségnek 18—50 évig való felemelését. Ezt magam is hazafias dolognak tartom; csak arra kérem a honvédelmi minister urat, hogy a 42—50 éves népfelkelőket ne 18 éves, az iskolából most kikerült zászlósok és kadétőrmesterek képezzék ki, hanem a harczból visszajött altisztek, akiknek már a harcztéren szerzett tapasztalataik vannak. Mert egészen más dolog valamit az iskolában tanulni és a harcztéren szerezni tapasztalatokat. Az az altiszt, aki megsebesülve visszajött a harcztérről és felgyógyult, egészen más oktatásban tudja részesíteni azt a népfelkelőt, mint az a fiatal gyerek, de meg aztán koros ember lévén, nem esik tőle annyira zokon, ha valamit durván is mond, mint ha az a gyerekember fitogtatja azt, amit az iskolában tanult. Gindisch Guidó: Ha a tapasztalt katonák itt maradnak, ki lesz a harcztéren? Novák János: Erre is felelek, t. képviselőtársam. Hát nem mindegy az, hogy ezek a fiatalok vagy az öregebbek vannak-e a harcztéren ? Ez egyszerűen a kicserélés kérdése. Sőt a kiképzésre használhatók lesznek azok a korosabb katonák, akik még nem gyógyultak teljesen fel, hanem üdülés végett vannak még idehaza. Viszont a fiatal emberek először elmennek a harcztérre, és ha aztán onnan visszajöttek, ott tapasztalatokat gyűjtöttek, már szintén alkalmazhatók lesznek katonák és népfelkelők kiképzésére. A rokkantkérdésről és segélyezésről is óhajtok néhány szót szólni. A kormány egy uj bankot akar felállítani, egy altruista bankot építési czélokra. Igaz, hogy ez szép dolog, szükség is van rá abból a szempontból, hogy ne panaszkodhassék egyes társadalmi réteg, hogy ezért nem juthat . . . Elnök: Kérem a képviselő urat, ez a tárgy a közel jövőben a napirendre lesz tűzve és%kkor módjában lesz a képviselő urnak vele részletesen foglalkozni. A költségvetéshez való felszólalás szabadságát talán ne méltóztassék ily részletesen felhasználni egy olyan tárgy megbeszélésére, amelyet amúgy is tárgyalunk egy idő múlva. Talán még sem helyes ilyen hosszasan beszélni most erről a kérdésről. Én elég türelemmel hallgatom a t. képviselő urat, de mégis kérem, hogy tartsa meg azt a keretet, amelyet maga a tárgy szab meg. Novák János :

r Köszönöm az elnök ur szives figyelmeztetését. En csak egy ma elhangzott felszólalásra akartam reflektálni, ami épen a rokkantakra vonatkozik, az úgynevezett bérletről van szó. Az az egyszerű kisgazda-ember, akinek pár hold földje és lakóhelye volt otthon, ha ehhez bérlet eziméii hozzávásárolhat 10—12 hold földet a neki járó segély czimén, akkor — ezt tapasztalásból mondhatom a kormánynak — meg van adva az ő megélhetése és nem lesz az állam nyakán mint kölöncz. Tegye a kormány magáévá ezt a kérdést, s majd annak idején nyújtson be olyan javaslamáfus 5-én, szerdán. 495 tot, hogy ahol nagy bérletek vannak is, de a viszonyok nemzeti szempontból megkívánják, ott köteles legyen akár a nagybérlő, akár az uradalom ezeknek az egyéneknek bérbe adni annyit, amennyi szükséges. Ezeket voltam bátor felhozni és kérem a mélyen t. kormányt, hogy szíveskedjék, amenynyire tőle telik, ezeket a sérelmeket orvosolni. A bizalmat megadnám, ha láttam volna, hogy ezek az intézkedések megtörténtek, de igy pártállásomból kifolyólag a jelenlegi viszonyok közt a javaslatot meg nem szavazhatom. Elnök : Az ülést egy órára felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Sitnontsits Elemér foglalja el.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik? Szojka Kálmán jegyző: Barabás Béla! Barabás Béla: T. képviselőház ! Előrebocsátom azt, hogy pártunk határozatához képest a költségvetési, bizalmi törvényjavaslatot megnem szavazom. (Helyeslés a baloldalon.) Nagyon jól tudjuk azonban, hogy a költségvetési törvényjavaslatban foglalt kiadási tételek és tervezett előirányzatok túlnyomó részben a mai háborúból való szerencsés kimenetel czéljaira vannak előirányozva s mivel ma a nemzet eminens életérdekei megkövetelik, hogy a legmesszebbmenő áldozatokat is meghozzuk, épen ezért a költségvetés egyszerű el nem fogadásának kijelentése után további nehézségeket nem támasztunk. Mivel azonban nagy és súlyos okaink vannak a kormánynyal szemben való bizalmatlanságunk hangoztatására, éjien azért nekünk a bizalom vagy a bizalmatlanság kérdését magában foglaló felhatalmazási törvényjavaslat tárgyalásának alkalmát kell felhasználnunk arra, hogy itt, ezen egyedül illetékes fórum előtt, nyíltan és őszintén fejezzük ki bizalmatlanságunkat. ( Ugy van ! balfelöl.) A mi bizalmatlanságunk nem érinti a költségvetés érdemi részét. Hiszen mi sem tévesztjük szemünk elől azt az elsőrendű tekintetet, hogy ma minden magyar embernek, minden magyar honpolgárnak együtt kell gondolkoznia, (Ugy van! jobbfelöl.) együtt kell éreznie és együtt kell cselekednie azon nagy czél elérésére, hogy hazánkat és tűzhelyünket megvédhessük, hogy a reánk törő ellenséget teljesen megalázzuk. (Helyeslés a bal- és a szélsöbaloldálon.) A mi bizalmatlanságunk nem tartozik a nagy világ elé és annak nem az a czélja, hogy nemzeti küzdelmünknek elszántságát lohaszsza, vagy pedig a győzelemért aggódó lelkek harmóniáját megzavarja. (Helyeslés.) A mi bizalmatlanságunk, a mi kizárólagos belügyünk. E politikai ellentét, a pártoknak ez a harcza a mi házi ügyünk, amelynek hullámai vagy keserűsége nem terjed túl a mi kis hazánk határain.