Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-577

577. országos ülés 1915 május 5-én, szerdán. 493 ság van a feleségre és 4—5 apró gyermekre hagyva. Nagyon kérném tehát, hogy amennyiben nem ütköznék nehézségekbe és a hadviselés érdekeit nem érintené, végezzék el ezt a kicserélést a mezőgazdaság érdekei szempontjából. Szólnom kell az élelmezésnek egy kérdéséről, amelylyel kapcsolatban bizonyos szemrehányásokat hallottunk az egyik t. képviselő úrtól. Én a t. ház elnézését kérem, hogy erre kiterjeszkedjem, de Szterényi József t. képviselő ur, ha jól emlékszem, azt állította, hogy a kormány nem jár el erélyesen a kisgazdákkal szemben, mert amig a városok. nélkülözéssel küzdenek, addig a kisebb városok és a falvak lakói dúskálnak a búzalisztben. Ezt én nem irom alá. Hogy a t. képviselő ur ezt a kijelentést tehette, ezt csak annak tulajdonítom, hogy ő ép ugy ért a mezőgazdasághoz, mint én a kereskedelmi és iparkamarákhoz. (Derültség.) A Miatyánknak az az imádsága, hogy a mindennapi kenyeret kérjük, nem annyira a városok, mint a falvak lakóira alkalmazható, mert hiszen a városi embernek a legrosszabb esetben hetenként kétszer nincsen hus az asztalán, mig a falvakban a nehéz mezőgazdasági munkával foglalkozó ember főtápláléka a kenyér, reggel kenyér az étke, délben az, uzsonnára és vacsorára is az és igen megköszöni, ha hetenként egyszer kerül hus az asztalára. Már pedig azt tudjuk, hogy a hus olyan táplálék, amely a kenyeret majdnem teljesen nélkülözhetővé teszi. Innen van az, hogy a mezőgazdasággal foglalkozó falusi népnek sok kenyérre van szüksége. Ha pedig a falusi népességtől, mely az állam gépezetének kerekeit hajtja, megvonjuk a főtáplálékot. a kenyeret, akkor éhséggel fog küzdeni, megbetegszik és nem tudná a mezőgazdasági munkákat elvégezni. Hiszen már a kormány is reparálta azt a hibáját, hogy egy-egy ember heti szükségletét hat kilogramm lisztben állapította meg, még pedig azzal, hogy ezt a mennyiséget felemelte a mezőgazdaságban 18 kilogrammra. Amikor ugyanis a katonának 60 deka kenyér kell naponta, világos, hogy a nehéz mezőgazdasági munkát végző falusi ember nem elégedhetik meg 20 dekával. Mondom, a kormány reparálta ezt a hibát, mert belátta, hogyha a munkásnéptől megvonják a főtáplálékot, a kenyeret, akkor szomorú sors vár a mezőgazdaságra, ezzel kapcsolatban az egész országra, tehát a hadviselés érdekeire is. Beszélnem kell még egy kérdésről. Azt állították, hogy a falvakban búzakenyeret és rozskenyeret esznek. Erre vonatkozólag azt mondom, hogy mint a ministerelnök ur is helyesen emiitette, a kukoriczát csak áprilisban morzsolták és igy későn vitték azokra a vidékekre, amelyeken kukoricza nem termett. Ezeken a vidékeken tehát azért esznek még ma is fehér kenyeret, mert nincs meg a kukoriczaliszt, mely a bekeveréshez szükséges. Ezenkívül forgalmi nehézségek is, forgalmi zavarok is akadályozták a szállítást. A magam egyik esetét hozom fel ennek bizonyításául. Lóheremagot rendeltem Kaposvárról és egy hónapig tartott, amig megjött Kanizsára, pedig nincsen onnan messze. Amikor tehát kukoricza nincsen, akkor legfeljebb a kukoricza fogalmát lehet bekeverni a búzalisztbe. Vannak vidékek, ahol ma is fehér kenyeret esznek ós vannak helyek, ahol a kukoricza lévén túlsúlyban, majdnem tiszta kukoriczakenyeret esznek. Áttérek most a hadseregszállitás kérdésére, még pedig azok alapján, amiket saját tapasztalatomból tudok. Nagyon sajnálatos, hogy nálunk Magyarországon a hadseregszállitásokra olyan magas pálya van kitűzve. Akárhány egyént ismerek, akinél már a nősülésnél igen nagy szó az,.hogy ő kadseregszállitó. Ha a kérdés szocziálisan volna megoldva, ugy, hogy a hadsereg egyenesen az ipari vagy a mezőgazdasági termelőtől szerezné be szükségleteit, akkor nem került volna sor azokra a visszaélésekre, amelyek ellen törvényjavaslatot is nyújtottak most be. Azt mondja a közmondás, hogy az alkalom szüli a tolvajt. Ha a hadvezetőség közvetlenül a gyártól és a termelőtől rendelné meg szükségletét nem lehetnének ilyen visszaélések. Mert a visszaélések abból származnak, hogy először is a hadvezetőség nem közhirdetmény utján teszi közzé, hogy erre vagy arra van szüksége, tehát a gyáros vagy termelő, aki szállíthatja ezt, jelentkezzék és vállalja, hanem egyes egyéneket, akik hadseregszállítók, értesítenek erről és ezenkívül senki mást. Ezt gyakorlatból ismerem, mert hazafiságból véletlenül magam is szállítottam egy gyalogezrednek, nem tűrhetvén azt a sok visszaélést és a kincstárnak azt a nyuzását és megrablását, amit ott elkövettek. Nem azért hozom ezt fel, hogy a t. házat ezzel untassam, hanem azt hiszem: hadviselésünk érdekében minden hazafinak szent kötelessége, hogy a tapasztalt visszaéléseket itt a házban előadja és a kormányt mint legfőbb faktort, amely a hadvezetőséggel közvetlen összeköttetésben van, ezekre a tényekre és a visszaélések megszüntetésére figyelmeztesse. Amikor augusztus elején kitört a háború és elrendelték a mozgósítást, mi történt Kanizsán, az én szomszéd városomban ? A burgonya ára a piaczon még mindig 5 korona volt; de mivel, amint már emiitettem, a hadsereg részére való szállítást csak azokkal közlik, akik szoktak oda szállítani, nem pedig a nagyközönséggel, az igen tisztelt szállító a burgonyát humánus szempontból csak 16 koronáért szállította, arra hivatkozva, hogy a jelenlegi viszonyok közt nem szállíthatja máskép, amikor a piaczi ár 5 korona volt. Látva ezt a tűrhetetlen állapotot, hogy a jelenlegi nehéz viszonyok között a kincstárt igy kiszipolyozzák — mert hisz minél kevesebb az anyagi és emberi erőnk, annál kisebb a hadviselő képességünk, tehát nekünk is meg kell