Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-577

484 577. országos ülés 1915 május 5-én, szerdán. viszonyra lépett két állam és a német birodalom közötti gazdasági kérdésekre vonatkoznak. (Halljuk ! Halljuk I) E tekintetben ezúttal csak a legnagyobb tartózkodással nyilatkozom. Nagyon szívesen adok e tekintetben privát utón továbbmenő felvilágosításokat és azt hiszem, azokkal sikerülne at. képviselő urat meggyőznöm arról, hogy ez tagadhatatlanul oly kérdés, amely a legnagyobb óvatos ságot igényli és amelynél szélesmedrü polémiánál nem lehet tudni, hol áll meg és nem lehet tudni, hogy mennyiben vet oly gyuanyagot a közvéleménybe, amely gyuanyag nagyon is visszahathat a háború alatt a szóbanforgó szövetséges államok közhangulatára. Nem Magyarországra és a magyar közvéleményre gondolok, de arra, hogyha e kérdések pertraktáltatnának. Magyarország és Ausztria, Ausztria és Németország közt, ott nagyon könnyen merülhetnek fel oly kérdések, amelyek tárgyalásától nagyon is tanácsos tartózkodni. Azt hiszem ez lehet oka annak is, hogy azon nagyon komoly társadalmi tényezők, amelyek e kérdéssel foglalkoznak, szintén kerülik és nagyon helyesen kerülik a nyilvánosságot és csak igen szűk körnek bizalmas érintkezéseiben igyekeznek ezt a kérdést elintézni. (Helyeslés jóbbfelől.) Most már a vita során felmerült több kérdés tekintetében leszek bátor néhány megjegyzést tenni Szterényi József t. képviselő ur tegnap elhangzott beszédére. Lehetőleg kerülni kívánom a konkrét kérdéseket amelyekben azt hiszem számos helyreigazítás lehetősége merülhet fel. Amennyiben szükségesnek fog mutatkozni, t. barátaim, az illető tárczák élén álló ministertársaim, bizonyára meg fogják ezt tenni. En tulajdonkérjen csak egy konkrét kérdésre nézve kérnék felvilágosítást a t. kéjjviselő úrtól : Nem egészen tudom, hogy melyik vasút az, amelyre az ő tegnapi megjegyzése vonatkozik, mert ugy ahogy előadta az esetet, tudomásunk szerint az egyetlen vasútra sem áll. A t. képviselő ur ugy adta elő a dolgot, hogy a hadügyminister megépített egy vasutat s azon a lakosság élelmezésére nem katonai forgalmat is engedélyezett és a magyar kormány tett azután nehézségeket. Szterényi József." Nem nehézségeket! Kérdést tett, mert közforgalmú vasút lévén, engedélyezés alá esik. Gr. Tisza István ministerelnök: Nehézségeket tehát nem tett ? Szterényi József: Nem azt mondtam. Bocsánatot kérek, hogy közbeszólok. Azt akartam bizonyítani, hogy bürokráczia uralkodik, hogy formalitásokba kapaszkodnak bele, a lényeggel szemben. Gr. Tisza István ministerelnök: Nagyon szépen köszönöm. Én ezt, bocsássa meg a képviselő ur, nem tekintem formalitásnak, nem tekintem feleslegesnek. Ellenkezőleg, nagyon is szükségesnek tartom. (Mozgás.) Amily arányokat ma vesz egy háború, amidőn, hogy egyébről ne beszéljek, Magyarország területének felénél sokkal nagyobb rész hadtáp-területnek jelöltetik ki, amikor tehát bizonyos katonai rendelkezéseket az ország belsejében több száz kilométernyire a tüzvonaltól tesznek, akkor egyszerűen azt mondani, hogy a katonaság katonai szempontból építtessen vasutakat, ahol neki tetszik és azután a magánforgalmat, a jDolgári forgalmat is engedje meg, ez oly messzire vinne, hogy ha a t. képviselő urnak alkalma volna e kérdéssel felelős állásban foglalkozni, meg vagyok róla győződve, hogy egyáltalán nem tekintené ennek taglalását üres formalitásnak. (Helyeslés a -jobboldalon.) Nekünk természetszerű kötelességünk az, hogy kerékkötői ne legyünk a katonailag szükséges vasútépitkezéseknek, kötelességünk az, hogy e tekintetben nehézséget ne okozzunk, de épen oly kötelességünk az is, hogy e vasútépítéssel kapcsolatos nagy közgazdasági és forgalmi politikai szempontokat is megóvjuk. E tekintetben igenis fordultak elő bizonyos érintkezések, — tudtommal nem a vasút kiépítése után, hanem a vasút építése közben — a kereskedelemügyi minister és a főhadparancsnokság és a hadügyminister között, de hogy ez érintkezések megtörténtek, az azt hiszem, nagyon helyes volt és a kereskedelemügyi minister kötelességet mulasztott volna, ha e kérdések iránt nem érdeklődött volna és ezekben a saját szempontjából és a magyar állam közgazdasági érdekei szempontjából állást nem foglalt volna. (Igazi Ugy van! a jobboldalon.) A másik kérdés, amelyben a t. képviselő ur szemrehányásokkal illeti a kormánya a munkanélküliség kérdése. Talán itt mindjárt hozzáteszem azt, amit bárhol előadásom folyamán mondhattam volna : én a világért sem állítom azt, hogy a mi eljárásunk mind ezekben az intézkedésekben tökéletes. Először azért, mert soha egyetlen eljárásomról sem merném azt állítani, de másodszor fokozottan áll az emberi gyarlóság ily helyzetben, amikor a legnehezebb viszonyok közt a rendkívüli feladatok egész tömege hárul a kormányra, (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon.) a helyi hatóságra, a társadalomra, mindenkire. Nagyon természetesen egj^szerüen I plead guilty, ahogy az angol mondja, én bevallom, hogy itt hézagok, tökéletlen dolgok, gyarlóságok történtek, azt azonban merem állítani, hogy ezek mellett igenis tanúbizonyságát adta a kormány annak is, hogy nemcsak jóakarattal, de talán bizonyos energiával is igyekezett a bajokon segíteni és nagyon sokat tett arra, hogy a bajokon segítsen. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Ami a munkanélküliséget illeti, a Németországgal való hasonlat, fájdalom, ebben a tekintetben nagyon kevéssé állhat meg. Mert hiszen hol állunk mi közgazdasági fejlődés szempontjából Németországtól ? A mi népességünk túlnyomó nagy része mezőgazdasági népesség, ahol a háború, a mozgósítás nem annyira munkahiányt, mint inkább munkáshiányt idézett elő. A kormány feladata tehát nem az, hogy a munkásoknak munkát szerezzen, hanem, hogy a legszükségesebb mező-