Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-577

577. országos ülés 1915 május 5-én, szerdán. 485 gazdasági munkák elvégzését biztosítsa. (Helyeslés a jobboldalon,) Természetesen visszahat ez az iparnak olyan vonatkozásaira is, ahol a közönséges napszámosmunka szerepet játszik, mert természetes, hogy a mezőgazdaságnak ez a munkáshiánya a közönséges napszámcs-elemet az ipari foglalkozástól is elvonja. Ami egész ipari foglalkozásunk, fájdalom, leginkább olyan vonatkozásokban áll, ahol a munkanélküliség kérdésének nagyobb arányú felvetése tulaj donképen indokoltnak nem mondható. Hiszen maguk azok a nagy társadalmi tényezők, amelyek nagyon helyesen igen intenzív és igen helyes tevékenységet fejtettek ki ebben a kérdésben, a munkanélküliséget elsősorban az épitő-iparnál fedezték fel. Az építőiparnál nagyon sajátságos a helyzet. Itt már kezdetben is ez a jelenség mutatkozott, amely később fokozódott, ugy hogy ma már a legnagyobb mértékben fennáll, hogy t. i. igenis van munkanélküliség, van munkahiány az építési iparnak azoknál az ágazatainál, amelyek a házépítés későbbi stádiumában érvényesülnek, tehát a belső berendezéssel foglalkozó iparágaknál, de nem munkahiány, hanem inkább munkáshiány van a közönséges Handlanger napszámosnál, munkáshiány van az ácsnál és a kőművesnél. Az előtt a lehetetlen probléma előtt állnánk tehát, hegy ugy építkeznénk, hogy a kárpitos, a mázoló, a parkettrakó kapjon munkát, anélkül azonban, hogy munkát kelljen adni a Handlangernek, az ácsnak és a kőművesnek, ugy hogy, fájdalom, az építkezés lehetősége ugy ebből a szempontból, mint az anyagbeszerzés nehézségeinek szempontjából csak nagyon korlátolt mértékben van meg. Hiszen most megtörtént ez az akczió, amely némileg kifejezésre talál ebben a javaslatban is, hogy a kormány és a pénzintézetek együttesen elég tetemes összeget — a világért sem valami nagyot, de a mi szerény viszonyainkhoz képest elég tetemes összeget, 50 millió koronát — bocsátanak a társadalom rendelkezésére. Nagyon óhajtom, hogy ez az 50 millió mennél előbb igénybevétessék, de félek tőle, hogy ennek tetemes része papiroson fog maradni, mert hiányoznak az építkezés természetes előfeltételei. (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) Ép ez az oka annak is, hogy az állami és közhatósági építkezéseket is csak azokban a szűk keretekben lehet folytatni, amennyire a munkaerő jelenléte és az anyagbeszerzés nehézsége azt megengedi. Már most áttérek a legfontosabb kérdésre, amelyet a t. képviselő ur felemlíteni szives volt, t. i. a közélelmezési kédésre. (Halljuk!) Ebben a tekintetben ma is hallottuk azt a szemrehányást, hogy a kormán}^ későn tette meg intézkedéseit. Legyen szabad mégis arra utalnom, hogy a háború kitörésekor nem az a kép állott a közélelmezés szempontjából, különösen a kenyértermények szükségleti aránya szempontjából előttünk, amely utóbb kialakult. Tudjuk, hogy mindenki, a legtapasztaltabb gazda is, lényegesen csalódott saját termésének becslésében. Ez nyert kifejezést a hivatalos statisztikában is, amely legalább 20%-kal kedvezőbb képet nyújtott, mint aminőnek a valóságban bebizonyosodott. Tudjuk jól, hogy az ország keleti részében gyenge termést vártunk és majdnem Ínséges termést kaptunk, az ország közepén közepes termés helyett rossz termés volt, nyugati részén jó termés helyett legfeljebb közepes és ugyancsak jó helyett közepes termést kaptak az osztrák tartományok. Ehhez járult Galicziának az ellenség által nagyrészben való elfoglalása, ami az ottani termények elvesztésével járt, anélkül, hogy az ottani fogyasztó közönséget is elvesztettük volna, (Mozgás.) mert az ottani fogyasztó közönség tetemes része elhúzódott az ellenség elől, ugy hogy nagyobb arányban vesztettük el a terményeket, mint aminő arányban apadt a monarchiának élelmezésre szoruló népessége. Egy harmadik tényező is volt, amelynek hatása eleinte egyáltalán nem mutatkozott. Már a háború első hónapjaiban igen magas árak voltak, lia nem is azok az árak, amelyek később beállottak. Egészen indokoltnak látszott a feltevés, hogy ezek a magas árak kifejezésre fognak jutni a fogyasztásban is, különösen abban a tekintetben, hogy a buzafogyasztás helyett más fogyasztási cikkek fognak nagyobb mértékben igénybe vétetni . Ez a feltevés egyáltalán nem vált be. Ahogy néhány hónap múlva a készletek alakulása mutatta, ugy nálunk, mint Ausztriában, a lakosság kenyérterményekben való fogyasztása inkább magasabb volt a normálisnál, mint kisebb. Mind e körülmények összejátszása folytán a kormány csak októbernovember hónapokban jutott annak tudatára, hogy a készlet és a szükséglet közötti arány kedvezőtlenebb, mint aminőnek kezdetben mutatkozott és hogy messzemenő intézkedésekre van szükség. Ezekhez az intézkedésekhez én csak nagyon harmadsorban veszem hozzá a vámfelfüggesztést. A t. képviselő ur szemrehányást tett nekünk azért, hogy a gabonavámokat oly későn függesztettük fel. Nagyon sajnálom, hogy a t. képviselő ur ezzel a szemrehányással akaratlanul is segítségére j ött azoknak az osztrák köröknek, amelyek ebből a tényből ma is a legerősebb szemrehányásokra kovácsolnak fegyvert Magyarországgal szemben. Nem egyéni nézetem vagy hitem, de az adatok bizonyítják, hogy a vám felfüggesztésének semmiféle hatása a bevitelre nem lett volna. Az árreláczió augusztusban s szeptemberben olyan volt, hogy a vám kifizetése mellett is tetemes haszon mutatkozott ^ importra nézve, megvolt tehát az az árreláczió, mely plauzibilissé teszi az importot. A vám csak ezt az árrelácziót fokozta volna még jobban, ugy hogy ez ujabb momentumot nem hozott volna be a kérdésbe, vagy nem hárította volna el a kérdés olyan akadályait, melyek nem az árreláczió meg nem felelő voltában, hanem a világháború ál-