Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-577

•57?. országos ütés 191 5 május 5-én, szerdán. 46S teljesen igazát adok abban a t. képviselő urnak, hogy a háború után fokozott erővel kell azokkal a közegészségügyi problémákkal foglalkoznunk, — és ezek között első helyen említem fel én is a tüdővész elleni küzdelmet (Helyeslés.) — amelyekkel foglalkoztunk — fájdalom nagyon is elégtelen méretekben — eddig is és amelyeknek veszélyes voltát a háború igen tetemes mértékben fokozta. Ami magát a rokkantak kérdését illeti, nem óhajtanám a t. ház figyelmét és türelmét tulhosszu ideig igénybe venni és ezért sem itt, sem más téren nagyon is a részletekbe bocsátkozni nem akarok s talán csak egy pár egészen rövid megjegyzésre szorítkozom. (Halljuk.) Mindenekelőtt igazat adok a t. képviselő urnak abban, hogy a rokkantellátás kérdése természetszerűleg közös kiadást jelent. (Élénk helyeslés jobbés balfelöl.) Hiszen ez szoros összefüggésben áll a háborús költségekkel, integráns alkatrésze a katonai erőfeszítésnek és mondjuk, természetes konzekvencziája a háború katonai oldalának ; természetes tehát, hogy ez csakis közös kiadás utján fedezhető. Hogy most átmenetileg ennél az expediensnél a magyar állam terhére történnek bizonyos fizetések, ez abban leli magyarázatát, hogy ez átmenet az államsegélyezés rendszeréről, amely 1882-ben már a külön magyar kiadás álláspontjából indult.ki, a rokkantellátás rendszerére. Amint ezen az ellátási alapon sikerülni fog rendezni a kérdést, természetes, hogy az ellátás csakis közös kiadás utján lesz fedezhető. Másik megjegyzésem az, hogy, fájdalom, abban bizonyos illúziót látok, hogy a t. képviselő ur állítása szerint a rokkantak foglalkoztatása könnyebb volna a mezőgazdaságban, mint az iparban. Fájdalom, ellenkezőleg, a mezőgazdasági munkák túlnyomó része olyan, hogy az illetőnek mind lábai, mind kezei feletti teljes uralmát, sőt egész testének bizonyos hajlékonyságát és épségét kívánja meg. Épen azok a pepecselő munkák is ilyenek, amelyeket felemlíteni szives volt, amelyek tehát nem annyira izomerőt igényelnek, mint inkább az egész testnek hajlékonyságát és könnyen mozgathatóságát kívánják meg. Ugy hogy nézetem szerint minálunk nem előnye, hanem hátránya van az egész ügynek abban, hogy a rokkantaknak aránytalanul nagy része a mezőgazdasági foglalkozáshoz tartozik. Van azonban ennek nagy árnyoldalai mellett kétségtelenül egy előnyös oldala is. Másképen fest a dolog, (Halljuk ! Halljuk !) ha az illetőnél nem a direkt munkalehetőségeket tekintjük, hanem tekintjük azt a lehetőséget, hogy egy családfő, aki munkaképességét részben visszanyervén, bizonyos rokkantellátásban is részesül, ha emellett csak egy aránylag kis területű saját földbirtokkal rendelkezik is és bizonyos ismereteket elsajátít, mondjuk, a kertészet terén, saját családtagjai munkájának vezetése és irányítása által igenis juthat bizonyos megfelelő, kielégítő egszisztencziához. (Helyeslés.) Itt tehát tagadhatatlanul van egy pont, ahol előnyös oldala mutatkozik ennek a dolognak és ahol meg lehet a kérdést fogni. Lehet esetleg — ezt ne méltóztassék még kialakult tervnek, hanem inkább csak megfontolást érdemlő ötletnek tekinteni, amely nem is tőlem ered — lehet esetleg az .állami ellátást felhasználni bizonyos olyan kis földterületek megvásárlására is megfelelő egyének mellett, (Helyeslés jobb és balfelől.) amelyeken az a rokkant a maga családjával kertészkedvén, sokkal megfelelőbb, boldogabb és megelégedettebb életet élhet, mint hogyha abból a rokkantellátásból kellene a maga megélhetéséről gondoskodnia. (Élénk helyeslés.) T. ház ! Ezek után még csak egy kérdésre térek ki, amelyet a t. képviselő ur felhozott, t. i. a czenzura kérdésérc. (Halljuk ! Halljuk !) Abban azt hiszem, mindnyájan egyetértünk, hogy háborús időben a sajtónak bizonyos czenzurája, korlátozása szükséges ; abban is, azt hiszem, mindnyájan egyet fogunk érteni, hogy minden czenzura rossz, tehát, ha szükséges is, egy szükséges rossz. (Derültség.) És ennek folytán a legjobb akarat mellett is, ha egyszer czenzuráról van szó, lehetetlen, hog}

r több-kevesebb kellemetlenség, árnyoldal, többkevesebb, hol komikus, hol bosszantó fonákság kíséretében ne működjenek azok az urak, akik a legnagyobb jóindulattal teljesitik ezt a feladatot. De a dolog természetében fekszik, hogy sok fonákság merül fel és azok a t. képviselő urak, akiknek volt több-kevesebb alkalmuk e tekintetben a kormány működését figyelemmel kisérni, talán igazat fognak adni nekem abban, hogy a kormány a maga részéről teljes odaadással igyekezett azon, hogy e fonákságok lehetőleg orvosoltassanak és lehetőleg szűk körre szoríttassanak. Ami már most a felhozott két dolgot illeti, az egyik az, hogy egyes román lapokban jelentek meg igen helytelen közlemények.Erre nézve megjegyzem, hogy nagyban és egészben a magyarországi román sajtó a háború alatt igen hazafias és igen megfelelő hangon szólt közönségéhez; egészben véve nem lehet panasz a magyarországi román sajtó magatartása ellen. Egyes esetek azonban kétségtelenül fordultak elő. Biztosíthatom a t. házat, hogy ebben a tekintetben t. barátommal, az igazságügyminister úrral megtettük ugy a barátságos figyelmeztetést, mint az ügyészek megfelelő utasítása terén a szükségeset arra, hogy hasonló jelenségek elő ne forduljanak. (Helyeslés.) Lapok megrendszabályozásához, amihez jogunk lett volna, mindeddig nem nyúltunk. Természetesen kötelességszerűen megtennők, ha erre valóban szükség volna, de azt hiszem, a sajtónak általában hazafias magatartása mellett lehetőleg kerülni kellett ennek az eksztrém eszköznek alkalmazását, ugy hogy vagy nem, vagy talán nagyon kivételesen alkalmaztatott ez, — azt hiszem azonban, hogy épen nem alkalmaztatott. A másik kérdés, amelyet a t. képviselő ur felhozott, bizonyos korlátozása oly kérdések megvitatásának, amelyek a Magyarország és Ausztria, valamint a gazdaságilag egymással szerződéses 61*