Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-577

482 5/7. országos ülés 191 5 május 5-én, Szerdán. végig fogjuk küzdeni. (Igaz ! Ugy van! Élénk helyeslés és taps.) így tehát, t. képviselőház, nem lehet sem köztünk, sem a ház ezen oldalán ülő azon képviselők és az őket támogató tömegek közt semmiféle félreértés. Nem lehet félreértés azokban a tömegekben, a mi vidéki elvbarátainkban, százezrekben és milliókban az iránt, hogy mi le fogjuk vonni a konzekvencziát a háború okulásaiból abban a tekintetben, hogy azok a széles néprétegek, amelyeknek hősiességén nyugszik ma a hazának ebben a világháborúban való biztosítása, (Igaz ! Ugy van ! balfelől.J elnyerjék azt a jogot a beleszólásra is, amely őket különben is megilletné és amelyet nekik újból kivívni tulajdonképen felesleges is. Nem lehet kétség ezekben a minket támogató néprétegekben az iránt, hogy mi a legnagyobb erővel folytatjuk a küzdelmet a nemzeti élet teljességének kivívásáért minden területen. Mert a nemzet lelkülete ma olyan képet mutat, amelyre önérzettel, büszkén hivatkozhatunk. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) Maga az a tény, hogy akinek leginkább kell aggódnia helyzete iránt, t. i. az uralkodó, a király, az országgyűlést, melyet ő elodázhat, tanácskozásra hívja össze, maga e tény mutatja legjobban, hogy ez a nemzet bizalmat érdemel, hogy a helyzetnek magaslatán áll. (Igaz ! Ugy van ! Helyeslés balfelől.) De ha itt-ott mutatkoznak gyöngülések, olyan jelenségek, amelyek hiányokat árulnak el abban a tekintetben, hogy ez a nemzet teljesen az legyen, aminek lennie kellene, ugy ezeknek a jelenségeknek oka kizárólag az, hogy ez a nemzet ma nem él kielégítő nemzeti életet. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ma bebizonyul, hogy ennek a nemzetnek, mint önálló és egységes nemzetnek fennállása a trónnak és a monarchiának legszilárdabb alapja ; tehát a trónnak és a monarchiának legfőbb érdeke az, hogy elimináltassék mindaz, ami még akadálya annak, hogy nemzetünk a maga teljes függetlenségét élvezhesse. (Elénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Meg vagyok győződve arról is, hogy a mi ideáljaink megvalósítása felé az a legbiztosabb ut, ha mi hozzájárulunk ahhoz, hogy a magyar,nemzet az ő erejét nemcsak katonáink személyében, a harcztéren, hanem idehaza is, az öntudatossággal és önérzettel párosult energiának, elszántságnak és elhatározottságnak terén dokumentálja ; és meg vagyok győződve, hogy mentől magasabbra tudjuk fokozni ezeket az erőket, annál jobban előkészítjük a diadalmas előrenyomulást a mi ideáljainknak : a teljes magyar nemzeti élet megvalósításának szempontjából. (Élénk helyeslés balfelől.) T. képviselőház! Az a nemzeti erő, amelyre a mi vitéz hadseregünk támaszkodik, most az anyagi téren egy ujabb próba előtt áll. Egy ujabb nemzeti kölcsönre hivatik fel a nemzet. En mindazon- biztositások mellett, amelyeket a mi elvbarátainknak országszerte adni e helyről kötelességemnek tartom, innen is felhívást intézek a nemzet minden rétegéhez, (Általános élénk helyeslés.) hogy az ujabb nemzeti kölcsönhöz való hozzájárulás által másodszor ejtsék ámulatba Európát és másodszor mutassák meg azt, hogy ez a nemzet az ő csekélyebb anyagi gazdagságát pótolni tudja magasabb és teljesebb erkölcsi gazdagsággal. (Élénk tetszés, éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon. Felkiáltások: balfelöl: Szünetet kérünk !) Elnök: A ministerelnök ur kivan szólni. (Halljuk ! Halljuk !) Gr. Tisza István ministerelnök: T. képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk !) Talán nem szorul indokolásra, hogy annak a t. képviselő úrhoz minden tekintetben méltó hazafias beszédnek, amelyet most hallottunk, politikai részével ezúttal nem foglalkozom. (Helyeslés jobbfelöl.) Nem kívánok ezúttal azoknak az árnyalatoknak taglalásába belemenni, amelyek bennünket az általa is csak megérintett politikai kérdésekben elválasztanak, mert kerülni kívánok mindent, ami elhomályosíthatná azt az örvendetes tényt, hogy a nemzet összes erejének a nemzet létküzdelmében teljes elszántsággal és teljes lelkesültséggel való egybefoglalásában mind annyian egyetértünk. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Feladatomnak tehát ezúttal csakis azt tartom, hogy a vitának ebben az előrehaladott stádiumában néhány felvilágosító megjegyzéssel emlékezzem meg a vita során felhozott egyes kérdésekről. Talán leghelyesebb lesz, ha elsősorban azzal a nagyon fontos kérdéssel foglalkozom, amely t. képviselőtársam beszédének is jelentékeny részét foglalta el, t. i. a rokkantkérdéssel és erre nézve egészítem ki pár rövid megjegyzéssel azokat, amiket a vita folyamán elmondani már szerencsém volt. Mindenekelőtt megjegyzem : tökéletesen igaza volt a t. képviselő urnak abban, miszerint a háborúnak a közegészségügy és a társadalom munkaképessége szempontjából nagyobb pusztítása az, amit a háborúban résztvett százezrek belső szervezetében véghezvisz, a rokkantságnak sokkal kézzelfoghatóbb pusztításainál. A dolog tényleg' ugy áll, hogy azok a rendkívüli erőfeszítések, azok a nélkülözések, az időjárás viszontagságainak hosszú hónapokon át kifejtett hatása soksok ezer, talán több százezer ember testi szervezetét támadja meg, kifejleszti abban az ott lappangó betegségi csirákat és hajlamokat, vagy az egészséges szervezetekbe beleviszi olyan betegségek csiráit, amelyek talán csak évek múlva fognak felszinre kerülni és fogják az illetőnek időelőtti elbetegedését, időelőtti munkaképtelenségét előidézni. T. ház ! A háborúnak, amely az emberekre zúduló csapásoknak legrettentőbbike, egyik legszomorúbb jelensége ez és olyan, amelyet a maga teljességében orvosolni nem lehet. Arról, hogy mindazokat, akik az elbetegesedés veszélyének tétettek ki a háború által, megfelelő direkt állami segélyben részesitsük, nálunk is mint minden más államban, le kell mondani. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy semmit se tegyünk ebben a tekintetben. Ellenkezőleg,