Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-577

476 577, országos ülés 1915 május 5-én, szerdán. a nemzet általános közmeggyőződésének, megfelel a józan és szélsőségektől ment haladásnak és megfelel a nemzet jogosult és elismert állandó érdekeinek. (Igaz ! ügy van ! a jobboldalon.) Ennélfogva e javaslat megérdemli azt, a mi meggyőződésünk szerint, hogy törvényerőre emeltessék. Csak adja Isten, hogy minél előbb abban a szerencsés helyzetben lehessünk, hogy a javaslatot letárgyalhassuk és azután törvényerőre emelkedjék és századokon át Magyarország jogrendjének alapja lehessen. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Elnök: A külön-bizottság jelentése a polgári törvénykönyvre vonatkozólag ki fog nyomatni, szét fog osztatni ; a további intézkedések annak idején fognak megtörténni. Következik a napirend és pedig annak első pontja : Az 1915/16. költségvetési év első hat hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló törvényjavaslat (írom. 1141, 1181.) és ezzel kapcsolatban az Országos Magyar Gazdasági Egyesület kérvényének folytatólagos tárgyalása. Ki következik szólásra ? Szinyei- Merse Félix jegyző: Gróf Apponyi Albert ! Gr. Apponyi Albert: T. ház! (Halljuk! Halljuk ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Bár teljesen tudatában vagyok annak, hogy a mi vitáink érdekessége elhalványul azon nagy harczok döntő jelentősége és érdekessége mellett, amelyek nemzeti létünk biztosítására folynak a csaták véres mezején és bár a legnagyobb örömmel venném, hegy ha mai vitánknak és csekély felszólalásomnak jelentőségét ismét leszállítaná egy oly bejelentés, a minőt tegnap hallottunk a ministerelnök úrtól, (Éljenzés.) bármennyire, mondom, teljes tudatában vagyok annak, hogy ott a harezmezőkön dől el elsősorban a nemzet sorsa (Igaz ! Ugy van !) mégsem tartom sem károsnak, sem feleslegesnek, hegy mi itt egyidejűleg a nemzet belső ügyeinek elintézésével foglalkozzunk azon korlátok közt, amelyeket a helyzet rendkivüliségére való tekintettel mindnyájunknak lelkiismerete mindenkinek megszab, de egyszersmind azzal a nyugalommal, amelyben a nemzeti erőnek talán nagyobb megnyilvánulása foglaltatik, mintsem hogy mi a háborút ürügyül vennők arra, hogy a nemzet egyéb ügyeivel ne is törődjünk, ne is foglalkozzunk, (ügy van! ahol- és a szélsőbaloldalon.) E kettős dolognak együttessége, a lelkünkben élő azon nagy és mindent megemésztő gondolatnak összeférése azzal, hogy egyébként intézzük tovább a nemzet ügyeit, azt hiszem, fényes tanújele a nemzet erélyének, a nemzet rátermettségének, a nemzet azon tulajdonának, hogy a legnagyobb európai válságok közt sem veszti el képességét arra, hogy ügyeit nyugalommal intézze. (Igaz! ügy van!) E szempontból nincs miért sajnálnunk és nincs miért kifogásolnunk, hogy itt e házban egy általános politikai vita folyik a háború kellő közepén. Kettős mederben folyhat és részben folyik is e vita. Az egyik meder az, amelyet maguk a háborús események és az azokkal kapcsolatos intézkedések szabnak élénkbe, a másik meder a nemzeti életet általánosságban érintve azon politikai szempontok mérlegelése és taglalása, amelyek bevett parlamenti szokásunk szerint a pénzügyi felhatalmazási törvényjavaslatokkal kapcsolatosan szoktak szóvá tétetni. A kérdések egyik kategóriájával, t. i. a háborúval összefüggő intézkedések megbirálásából természetszerűen ki vannak zárva mindazok a kérdések, esetleg mindazok az aggodalmak és esetleg mindazok a megelégedések, amelyek a hadviseléssel akár politikailag, akár katonailag közvetlen összeköttetésben állanak. Ami e tekintetben mondanivalónk van és lesz, azt mind fentartjuk magunknak a háború befejezése utáni időre, amikor teljes szabadsággal nemcsak jogunk, de kötelességünk is azokról nyilatkozni, amikről ma nagy hiba volna beszélni. (Elénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Nem tartozik azonban ebbe a kategóriába azoknak az intézkedéseknek megbirálása, melyeket a t. kormány a háborús viszonyokra való tekintettel itthon tesz a nemzeti élet folytonosságának fentartására. Mert hiszen ez a nagy czél az, amelylyel mi mindnyájan, de elsősorban a kormány s azok, kiknek a nemzet ügyeinek vezetésére befolyásuk van, a háború sikeres keresztülvitelét, a harczmezőn való kitartást leginkább előmozdíthatjuk, ha a nemzet továbbélését mennél egészségesebbé teszszük, ha a nemzet gazdasági életének folytonosságáról és erőteljességéről a lehetőség határáig gond: skodunk. A kormányintézkedéseknek ezen egész országáról nemcsak jogosult, hanem kötelességszerű a vita. Itt nemcsak jogunk, hanem kötelességünk kritikai megjegyzéseinket előadni, már csak azért is, mert hiszen itten nem a bírálat, nem az ellenszéki kedvtelés a domináló szempont, hanem az, hogy megjegyzéseink által utat mutassunk arra, hogy az elkövetett hibák a jövőben elkerültessenek. (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) Ebből a szempontból méltóztassék a vitának ezt a részét felfogni a ház minden oldalán. Mert ha hiba valami nyilatkozatot tenni, ami a hadviselés érdekeinek árthatna, ép ugy hiba minden nyilatkozatot tuüdegesen felfogni, (Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) minden nyilatkozatba olyasvalamit beleolvasni, ami a nyilatkozó szándékától távol áll. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Ajándékozzuk meg egymást azzal a bizalommal — helytelenül mondom, hogy ajándékozzuk meg egymást, mert hiszen itt olyasvalamiről van szó, amit a maga részéről mindenki követelhet — legyünk egymás iránt azzal az elismeréssel, hogy ebben a házban senki sincsen, akinek első gondja ne az volna : tartózkodni minden nyüatkozattól, amely a hadviselés érdekeit sérthetné. (Helyeslés a jobbés a baloldalon. Taps baljelől.) A kérdéseknek ama komplekszusával, mely a háborúval kapcsolatos, mely a legtágabb értelemben vett belügyi politikára vonatkozik, én is igen röviden akarok foglalkozni. (Halljuk!) Igen