Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.
Ülésnapok - 1910-576
470 576*. országos ülés Í915 május 4-én, kedden. hiszem, ezt pártom nevében is tehetem, amikor kijelentem, hogy a kisebb tisztviselőknek a XI., X. és IX. rangosztályban tartozóknak valami módon segítséget nyújtsunk. Mondom, mi is hajlandók volnánk ezt megszavazni és örömmel látnók megvalósítását, mert a nyomasztó megélhetési viszonyok azt igazolják és indokolják, hogy a szegény kisemberek megélhetését e drága élelmiszerviiágban biztosítsuk. Ettől eltekintve örömmel üdvözlöm Rakovszky István t. barátom indítványát is és örömmel járul, ami természetszerű is, egész pártom ahhoz, hogy adassék meg a választójog a harcztéren levőknek. Hiszen sivár dolog, hogy amikor az emberek mindenüket, a legdrágábbat, a legbecsesebbet, feltárják és odaadják a haza védelmére, amikor mámorban úszunk a győzelmi hírek hallatára, akkor szűkkeblűén elsomfordálunk, mikor arról van szó, hogy úgyszólván egy semmit, egy jogot adjunk oda. (Ugy van! a bal- és a szélsöbdlóldalon.) A jogot, amelyre nézve Rakovszky István t. barátom indítványt tett, magam is kiterjeszteném és hozzájárulnék ahhoz is, amit S'zterényi József és gróf Esterházy t. képviselőtársaim fejtegettek, hogy ne alamizsnát, hanem megélhetési módot adjunk a harczból hazatért szerencsétlen rokkantaknak és betegeknek. Ezek után engedje meg a t. ház, hogy egy nagyhorderejű kérdésre térjek át, amelyről ma már két szónok beszélt, akik rámutattak a viszás és érthetetlen állapotra, amely a czenzura terén nálunk uralkodik. A czenzurät az 1912 : LXIII. t.-cz.-ben a ház megszavazta. Megszavazta azzal, hogy ez minden oly cselekményre vonatkozik, amely a harczászat érdekeit érinti. Később, amikor a kivételes intézkedések életbelépték, ministeri rendelet jelent meg, amely eltiltotta a fegyveres erő állásaira, mozdulataira, az erődök fegyvereire, hadiszerek, élelmiszerek, municziók hollétére, szállítására vonatkozó közleményeket. Ez ellen nincs is senkinek kifogása, bár bizonyos esetekben viszásságot látunk, mert azt hiába mondja valaki, hogyha a tábori posta helye megjelöltetik, amint a német hadseregnél megjelölhető és közölhető volt, hogy ebből nagy baj származhatik és a hadállás megtudható. Ez nem igen valószínű, de elszenvedtük, hisz a fő a lényeges az volt, hogy hozzátartozóinktól helylyel-közzel hirt halljunk, vagy mi hírt adjunk nekik. De megjelent egy másik ministeri rendelet is, amely már kiterjesztette ezt a törvényben gyökerező elvi megállapítást. Ez a ministeri rendelet már kimondja, hogy minden oly hírnek közlése, amely a lakosság körében nyugtalanságot vagy izgalmat kelthet, hátrányos befolyással lehet a monarchia katonai helyzetére és a hadviselés érdekeit is veszélyezteti, az ilyen hírek csak akkor közölhetők, ha azok hivatalos forrásból erednek, vagy közlésükhöz a magyar -j királyi ministerelnök sajtóirodája, vagy a nyomtatvány megjelenési helyén illetékes kormánybiztos kifejezetten hozzájárul. (Mozgás.) Néhány péld át óhajtok felhozni abból a szempontból, hogy a gyakorlati életben hogyan kezeltetett ez, hogy ez a szabály betartatott-e és hogy nem áll-e az, amire beszédem végén rá fogok térni, hogy itt igazán önkényesen egy láthatatlan kéz intézi a dolgokat, amely hol eltakar, hol kitakar, hol oly dolgokat akadályoz, amelyekre nézve igazán nem lehet azt mondani, hogy izgalomba ejtenek embereket, népeket, kedélyeket, de ha ejtenek, akkor sem egyformán kezeli az érdekelteket. Elsősorban rámutathatok arra, hogy nem tudom, tendenczia-e, szándékosság-e, nem akarom feltételezni, de sokszor ugy tűnik fel, mintha a sajtóirodában volnának ellenzék-ellenes egyének, akik ebbeli szimpátiájuk és antipatiájuk szerint kezelnék a dolgokat. Rakovszky István : Barátok ! Zboray Miklós: Engedje meg a t. ház, de Wekerle Sándor volt ministerelnököt, az ország egyik díszét, nem tekinthetjük olyannak, aki a levegőbe beszél, akinek a szava kis egyénecskék által esetleg ott a sajtóirodában czenzurázható legyen. Az ő nagy kvalitásai felül állnak azon, hogy kiskaliberű czenzor intézkedhessek arra nézve, hogy, mit és hogyan közölhessenek az ő szavaiból. Es íme, megjelent egy bizalmas értesítés, amikor Wekerle felolvasást tartott közgazdasági állapotainkról és azt mondja: »A hadfelügyeleti bizottság albizottsága kéri a szerkesztőséget, hogy Wekerle beszédét csak a távirati irodában megjelent szöveg alapján közölje, kivonatot is csak abból a szövegből adjon, valamint a beszédet kommentárral is csak a szöveg alapján illesse. Budapest, 1915 február 16.« (Mozgás.) Nem hiszem, hogy a házban lenne komolyan gondolkozó képviselőtársam, aki hozzájárulhatna ahhoz, hogy a nagykaliberü, kiváló hazafinak, Wekerle Sándornak beszédét ily módon lehessen czenzurázni. (Mozgás.) Tovább megyek. Gróf Andrássy Gyula volt az, aki, hogy parlagi kifejezést használjak mindnyájunk érzelmeit tolmácsolta, amikor azt mondta, hogy e háború vetette fel a magyarság elhatározásának, lelkesedésének önfeláldozásának oly díszes szimptomáit, hogy büszke, hogy kétszeresen büszke, mert magyarnak vallhatja magát. Elmondhatjuk mi is, hogy ez a háború mutatta meg, hogy Andrássy Gyulának mily nagy tudása ékesszólása s hogy egyénisége oly kiváló, hogy büszkék lehetünk mi is, miszerint olyan kiváló emberünk van. (Éljenzés a hal- és a szélsőbaloldalon.) Es amikor minden kicsinyes melléktekintetet félre téve, Take Joneskuval nagykonezepcziőju szellemi csatát vivott a magyarság érdekében, akkor jött egy utasítás, hogy a czikkeknek csak egy részét lehet közölni, de mindenütt ki kellett hagyni, hogy ezt Andrássy-