Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-559

38 559. országos ülés 191í Julius 22-én, szerdán. szavazás alá bocsátani Jaczkó Pál képviselő ur módosításával és amennyiben a ház ezt elfogadja, akkor Csermák Ernő képviselő ur indítványát mellőzöttnek fogom kijelenteni. Kérdem tehát a t. házat, elfogadja-e a 37. §-t a bizottsági szövegezésben, Jaczkó Pál kéj)viselő ur módosításával: igen, vagy nem ? (Igen !) A ház a 37. §-t Jaczkó Pál képviselő ur módosításával fogadja el és Csermák Ernő kéjwiselő ur módosítását mellőzi. Következik a 38. §. Rudnyánszky György jegyző (olvassa a 38. %-t), Elnök : Szólásra ki van feljegyezve ? Pál Alfréd jegyző: Springer Ferencz! Springer Ferencz: Nem élek a szólás jogával. Elnök : Kivan még valaki szólni ? Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Minthogy a szakasz meg nem támadtatott, azt elfogadottnak jelentem ki. Következik a 39. §. Rudnyánszky György jegyző (olvassa a 39. §-t). Elnök : Szólásra ki van feljegyezve ? Pál Alfréd jegyző: Springer Ferencz ! Springer Ferencz : Köszönöm ; nem kérek szót! Elnök : Kíván még valaki szólni ? Ha szólani senki sem kíván, a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Minthogy a szakasz meg nem támadtatott, azt elfogadottnak jelentem ki. Következik a törvényjavaslat VI. fejezete és 40. §-a. Rudnyánszky György jegyző (olvassa a VI. fejezet czirnét és a 40. §-t). Elnök : Szólásra ki van feljegyezve ? Rudnyánszky György jegyző: Egry Béla! Egry Béla: T. képviselőház ! Helyesnek tartom ezen szakasz abbeli intézkedését, hogy az egyöntetűség kedvéért is, ugy a járásbirósági eljárásban, mint a rendes eljárásban a bélyeg a beadvány első példányán rovassék le. Nem is szólaltam volna fel, ha az uj perrendtartásnak ügyviteli szabályait is ismernők és megnyugtató kijelentést olvastam volna abban az irányban, hogy a beadványok a jövőben nem a bíróság folyosóján levő egyszerű faládába dobatnak be, hanem az iktató hivatalban nyújtatnak át, ahol a kezelő azután a javaslat szerint tartozik elismervényt is adni, illetőleg konstatálni azt, hogy mennyi bélyeg van* ráragasztva a beadványra. Csak némi formai dolgokat szeretnék itt módosítani. Azt mondja nevezetesen a 40. §, ötödik sorában, hogy a bírósági iratokhoz kerülő példányra a külső részen kell annyi értékű bélyeget leróni, mint amennyi értékről a beadvány szól. Tudjuk, hogy a legtöbb esetben a bírósági beadvány külső részén nem fér el az a bélyeg, amelyet fel kell ragasztani, mert meg kell jelölni rajta a kereset czirnét, hogy sommás, rendes vagy váltókereset, azután jönnek a felek" nevei és a rubrum. A javaslat a beadvány külső részére rendeli az illeték lerovását, ez indít arra, hogy én egy más intézkedést szeretnék itt felvétetni, t. i. ez a három szó : »a külső részem hagyassék ki és e helyett íratnék be : »a kereseteri« és csak ha azután konstatáltatik, hogy a kereseten magán le nem róható, akkor következzék az a része ennek a szakasznak, amely azt rendeli: »Ha a bélyegek stb.« Itt azután ezen szavakat: »itt el nem férnek« kihagyandóknak véleményezem és azt mondanám : »hogy ha a bélyegek a kereseten el nem férnek«, akkor a beadványhoz tiszta iv papirost kell fűzni és a bélyegeket arra kell ragasztani. A beadvány ügyszámát arra is rá kell vezetni és a bélyegeket szabályszerűen fel kell ragasztani. Szóval módosításom oda irányul, hogy az ötödik sorban levő ez a három szó »a külső részem akként módosittassék, hogy »a keresetem, mert lehet, hogy a belső részen elegendő hely van. Mert ha ezt a magyarázatot veszem, hogy csak a külső részen, akkor bármennyi helyem marad is a belső részen, nem ragaszthatom oda a bélyeget, hanem tartozom egy külön ivet venni, már pedig nagyobb biztosítékom van, ha magára a keresetre ragasztom a bélyeget, mint hogyha külön ivet veszek és arra ragasztom, amely iv — nem akarok senkit sem gyanúsítani — nagyon könnyen eltévedhet és eltűnhet a bélyeggel együtt. A hetedik sorban pedig ezen szavak helyett »itt el nem férnek« — ez is t. i. arra vonatkozik, hogy a külső részen — e szavak volnának teendők, »Ha a bélyegek a kereseten el nem férnek«, t. i. akkor kell külön ivet fűzni a beadványhoz és arra tenni a bélyeget. Kérem a t. házat, méltóztassék módositványomat ilyen értelemben elfogadni. Pál Alfréd jegyző: Springer Ferencz ! Springer Ferencz: T. ház! (Halljuk! balfelől.) En már az általános vita folyamán a szakasz ezen rendelkezését, amely megállapítja, hogy a külső részen rovassék le a bélyeg, kifogásoltam. Rámutattam azokra a technikai okokra, amelyek ezt megnehezítik és a bélyeg eltűnését nagyon megkönnyítik. Abban, hogy vájjon most már ládába fognak-e összegyűjtetni a beadványok, avagy direkte a tisztviselőnek adatnak-e át egyenként, a magam részéről nagy különbséget nem látok, mert akik ismerik a gyakorlati életet és különösen a nagyobb forgalmi bíróságok irodáiban előforduló tumultust, azok tudják, hogy hiába fogjuk mi átadni annak a tisztviselőnek a beadványt, mert annak fizikai ideje nem lesz és nekünk sem lesz arra időnk, hogy bevárjuk, hogy a mi jelenlétünkben konstatálja, hogy mennyi bélyeg rovatott le és utoljára is az lesz a vége a dolognak, hogy mi oda fogjuk dobni a beadványt és el fogunk onnan sietni és ha bélyeghiány lesz, az a mienk lesz, akár ezen az utón, akár a másik módon adjuk be a beadványt. A külső részen való leragasztás tekintetében egy másik szempontból is van észrevételem a kezeléstől eltekintve. Ha t. i. a törvényben előiratik, hogy a külső részen kell leróni a bélyeget, ebből mi következik ? Hátha nem a külső részen