Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-559

559. országos ülés 19ÍÍ Julius 22-én, szerdán. 37 »Egyéb illetékek mértéke tekintetében azonban a kereseti és viszontkereseti követelés összegei közül a nagyobbik irányadó«. Ugyanezért nem akarok részletesebben foglalkozni azzal sem., hogy a kereset és viszontkereset közötti különbség egy kis félreértést és zavart okozott és hogy az erről az oldalról elhangzott felszólalásokban bizonyos skrupulus jelentkezett a tekintetben, hogy az alperes esetleg hogyan fog majd visszaélni ezzel, ha egy kereseti követeléstől szabadulni akar és egy enormis nagy viszontkeresetet támaszt; mert hiszen mindez csak azt czélozta volna, hogy ez az együttes összeg megállapitás, amely a felperest követelésétől elütheti vagy annak érvényesítését megnehezítheti, valamiképen megindokoltassék. Mindezek alapján kérem a 37. §.-nak ezen beterjesztett módosításommal való elfogadását. Elnök : Szólásra ki következik ? Pál Alfréd jegyző: Springer Ferencz ! Springer Ferencz: Elállók a szótól; ki van merítve. (Helyeslés jobbfelöl.) Elnök: Kíván még valaki szólni ? Preszly Elemér: T. képviselőház ! Tekintettel arra, hogy ennek a 37. §-nak utolsó pontja módosítva lesz, a magam részéről kijelentem, hogy nem tartom teljesen helyesnek azt a megoldást, amit a t. pénzügyminister ur kilátásba helyezett és amit az előttem szólott képviselőtársam most javaslatba is hozott. (Halljuk ! Halljuk !) A gyakorlat szerint ugyanis ugy áll a dolog, hogy a viszontkereseteknek igen nagy százaléka rosszhiszemű. Akkor, amikor az alperes a kereseti követelés ellen nem tud elég megfelelő argumentumot felhozni, előáll egy teljesen alaptalan viszonkeresettel. De ha még alapos is az ő viszonkeresete, akkor is, amikor viszonkeresetet támaszt, megtakarít azzal egy pert, mert ugyanabban a perben a bíróság az ő követelése felett is hoz Ítéletet. Epén ezért a magam részéről nem zárkóznám el az elől, hogy az alperesre az ő viszonkeresete után rovassék ki a törvényjavaslatban megállapított illeték, még pedig kirovassék nemcsak mint viszonkereseti ítéleti illeték, hanem a beadványokra és a jegyzőkönyvekre is, szóval a per egész során. Azt semmiképen nem tartom helyesnek és méltányosnak, akkor amikor a felperes egy bizonyos összeg iránt keresetet indít, az alperes pedig esetleg sokkal nagyobb összeg iránt viszonkeresetet támaszt, akkor ennek a viszonkeresetnek ódiumát a felperes viselje és a felperes fizessen bizonyos felemelt illetéket. Ezért ha nem adok is be konkrét indítványt, kérem ezt a szakaszt ugy módosítani, hogy a viszonkereset után az illetékeket a viszontkereseteket támasztó alperes tartozzék leróni és megfizetni. Elnök: Kíván még valaki szólni ? Csermák Ernő: T. képviselőház ! Ezeket az indokokat, amelyeket Preszly Elemér t. képviselőtársam hangoztatott, nagy részben magam is osztom. Ami azt a módosítást illeti, amelyet a t. pénzügyminister ur helyezett kilátásba, hogy t. i. az együttes összeg helyett a nagyobb összeg tétessék, magam is helyesnek tartom. Azonban, ha a perrendtartás szigorú elvei szerint akarunk haladni, akkor azt hiszem, figyelembe kell vennünk a viszonkeresetekre vonatkozólag általában, a perrendtartás 189. §-ában megállapított elvet. Ez a 189. §. a járásbirósági eljárásról rendelkezvén, azt mondja, hogy a járásbíróság előtt olyan viszonkeresetet is meg lehet indítani, mely a követelés egész összegére tekintettel a törvényszéki hatáskörbe tartoznék, ha a viszonkeresettel érvényesített követelés beszámításra is alkalmas és ha a követelés összegének a felperes követelését meghaladó része a járásbíróság hatáskörébe tartoznék. Ez az elv tehát abban kulminál, hogy a viszonkereseti összegeknél voltaképen a törvény azt az elvet akarja felállítani, hogy azok elsősorban mint beszámítási kifogás tekintetnek és ha a kérdéses követelés beszámításra is alkalmas, akkor önálló keresetként csak azt az összeget kívánja figyelembe venni, amely a kereseti összeget meghaladja, vagyis a viszonkeresetnek az a része, amely épen annyi, mint a kereseti összeg, nem jön figyelembe, hanem csak az, ami ezenfelül marad. Ha ezt az elvet tekintjük, akkor különösen ott, ahol a viszonkereset és a kereseti követelés egy Ítéletben döntetik el, sem a jelenleg érvényben levő eljárás, amely külön kívánja megilletékezni mind a két követelést, sem pedig a jövőben kontemplált eljárás nem felel meg a perrendtartás szabályainak. Az én nézetem az volna, hogy ilyen esetben a viszonkereseti összegből csak az a rész vétessék figyelembe, amelylyel a kereseti összeget meghaladja. Ehhez képest indítványom az volna, hogy a viszonkereseti összeg, ha a viszonkereseti követelés beszámításra is alkalmas, csak annyiban vétessék számításba, amennyiben a viszonkereseti összeg a kereseti követelést meghaladja. Egyéb illetékekre vonatkozólag a nagyobb értéket kérem irányadóul venni. Kérem ezen módosításnak elfogadását. Elnök : Kivan még valaki szólni ? Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. A pénzügyminister ur kivan szólni. Teleszky János pénzügyminister: T. képviselőház ! Tisztelettel kérem, hogy a szakaszt a Jaczkó Pál képviselő ur által benyújtott módosítással méltóztassék elfogadni. Ami a Csermák Ernő képviselő ur által javasolt módosítást illeti, azt már csak azért sem merném a magam részéről elfogadásra ajánlani, mert azt hiszem, hogy annak végre hajtása gen nagy nehézségeket és konfliktusokat idézne elő. Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. A 37. §-hoz beadatott két módosítás : Jaczkó Pál és Csermák Ernő képviselő urak részéről. A házszabályok értelmében a szavazásra ugy fogom 'eltenni a kérdést, hogy elsősorban a bizottsági szöveget fogom