Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-575

575. országos ülés 19 objektív analízisünk is ugy tekintessék, mint amely képes a jelen nehéz időkben az erők egyesítését elősegíteni. T. képviselőház! Gróf Esterházy t. képviselőtársam rámutatott arra a — hogy ugy fejezzem ki magamat — koldustarisznyára, amely a jelen törvényjavaslatnak a rokkant-ügy rendezésére vonatkozó szabványaiban bennfoglaltatik és gróf Károlyi Mihály nagyszabású programmszerü beszédében rámutatott a választójogi koldustarisznyára, amelyet a törvényhozás Magyarországnak megadott. Méltóztassanak megengedni, hogy én ennek a két koldustarisznyának belső összefüggésére mutassak reá, mert habár a t. ministerelnök ur az imént bizonyos szép foltot tett reá erre a két koldustarisznyára, azért ezek mégis koldustarisznyák maradnak. A háború olyasféle, mint az influenza. (Halljuk! Halljuk!) Az influenzáról azt mondják, hogy az kipróbálja az ember szervezetét, hogy legjobban megtámadja a testnek azt a szervét, amely leggyengébb. Akinek gyenge a gégéje, annak gégéje érzi meg, akinek gyenge a tüdeje, annak tüdeje érzi meg először is ennek a hevesen fellépő kórnak támadását. A mostani háború is megmutatja azt, hol van valamely országnak, valamely nemzetnek gyengéje és ha mi egészen objektíve nézzük a mostani háborúban a mi nemzetünk bajait, azt kell megállapítanunk, hogy a mi szocziálpolitikai intézkedéseink a leggyengébbek. (Ugy van! balfelől.) Itt nincs ideje a halogatásnak, itt nem lehet a holnapra vagy holnaputánra hivatkozni, hogy ezt majd a háború után fogja kijavítani. Nem, itt most kell minden erővel hozzáfogni és ha éveken keresztül elhanyagoltunk egyetmást, amint maga az igen t. ministerelnök ur is elismerte az imént, hogy a rokkantügy rendezése egyike azoknak a dolgoknak, amelyre nem gondoltunk, ennek az az oka, hogy az utóbbi időben nem volt ennek az országnak szocziálpolitikája, mert hogy ha más tekintetben iparkodtunk volna a rokkant ügyet általánosságban rendezni, akkor a háború rokkantjainak ügye nem lenne olyan nehéz. Mert a munkának is vannak rokkantjai és azokban az országokban, ahol gondoskodás volt a munka rokkantjairól, ahol nem azoknak kicsinyes segélyezésére gondoltak, hanem megélhetésük biztosítására: ott most a háború rokkantjainak is nem alamizsnaszerü segélyezéséről, hanem megélhetésük biztosításáról van szó. Ebben van épen az összefüggés a két dolog között: a választójog koldustarisznyája és a rokkantügynek előttünk fekvő koldustarisznyája között. A t. ministerelnök ur Rakovszky István t. képviselőtársam indítványára olyasfélét mondott, mintha az ő felfogása szerint ez az indítvány bizonyos jutalmat akart volna adni a háborúban teljesített kötelességekért; ő azonban ugy vélekedik, hogy a választói jog nem lehet jutalom, mert az közfunkczió. Igaz, a régi, a í május 3-án, hétfőn. 421 Rousseau elveiből fakadó és a franczia forradalom által vallott felfogás az, mintha a választói jog természetjogi követelmény volna; igaz, hogy ez bizonyos doktrinarizmussal bir, de azt merem állítani, hogy bizony a német iskola, Mohi, Bluntschli, Schaefle és Treitschke által felállított az a teória is, hogy a választói jog bizonyos közfunkczió, amelyet az állam polgáraira ruház, a maga abszolút formájában szintén a doktrinarizmus jellegével bir. Nekünk in potentia, a kettőt egyesítenünk kell. A választói jog az emberi élettel van összefüggésben. Valamint magában abban a kisded magban benne van in potentia az a nagy tölgy, amely évtizedek vagy egy évszázad múlva a kis magból kifejlődik, de a fejlődés törvényének kell működni arra, hogy az a mag ki is csírázzon és abból a hatalmas fa kinövekedjék, ugy az emberi természetben, mint csirában megvan virtualiter, képességileg a választói jog és a fejlődésnek olyannak kell lenni, hogy ez ténylegessé legyen. (Helyeslés balfelől.) Épen azért, t. képviselőház, az a kérdés, hogy mi eljutottunk-e a fejlődésnek eme fokáig. A vihar kipróbálja a tölgyfát, amelynek mintegy érettségi bizonyítványt ad ki, mikor nem tudja azt megtörni; ha nem töri meg, akkor az biztosíték arra, hogy a tölgyfa tovább fog növekedni, így a mostani vihar is érettségi bizonyítványt ad ki a magyar nemzetnek; és azok, akiknek szemei vannak a látásra, lássák meg azt, hogy ennek a nemzetnek joga van egy nagyobb demokratikus fejlődésre, mint arra a silány demokratikus visszaesésre, amelyet nekünk a mostani választójogi törvény ad. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Azért merem állítani, hogy igenis most van a pillanat, hogy,egy lépést tegyünk előre. (Helyeslés balfelől.) Es ha én Rakovszky István t. képviselőtársam indítványában nem is találom meg azt az ideált, amely felé törekszem, mégis egy lépést jelent nekem előre. Azok, akik a lövészárkokban, a csatatereken bátorságukat mutatták, teret foglaltak, előrehaladtak, garancziát nyújtanak arra, hogy mi az ő segítségükkel ezen a téren is előre tudunk haladni. En nem nézem olyan jutalomnak a választói jogot, amely mintegy kegyelemből adatik. Elismerem azt, hogy a jelen törvényhozásnak kell megalkotnia azokat az elveket, amelyekből a jövő törvényhozása kiinduljon. Ma határozzuk meg a holnapot. A mai országgyűlés adja meg a törvényes kvalifikácziót, amely a jövőben a polgári jogok gyakorlására képesit. De ezt a kvalifikácziót a törvényhozásnak nem mint kegyelmi morzsát kell odadobnia, hanem az igazságosság követelményei szerint kell cselekednie. Mert hiszen akik kint vannak a harcztéren, küzdenek a honnmaradtakért, családjukért, szeretetteikért, hazájukért, de küzdenek egy magasabb, szentebb elvért is: az igazságosságért. Különösen mondható ez a mi katonáinkról, akiket nem