Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-559

34 559. országos ülés Í91k Julius 22-én, szerdán. kokra vonatkozik a korlátozási kereset, 'Íven esetben pedig természetesen a járu ékok összege veendő irányadónak. Ha azonban megállapítható, hogy bizonyos tőke és járulékai erejéig történik a korlátozás, akkor nézetem szerint méltányos és igazságos, hogy a javaslat ne azt mondja direkte, hogy az az összeg veendő irányadónak, amelylyel a végrehajtási összeget leszállítani kérik, hanem elsősorban az a tőkeösszeg, amely a kereset főtárgya. Ezeket kívántam itt elmondani, a nélkül, hogy konkrét indítványt tennék, mert ugy látom, hogy az indítványok nem igen vezetnek sikerre. (Helyeslés halról.) Elnök : Kíván még valaki szólni ? Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. Az előadó ur nem kivan szólni, tehát a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Fölteszem a kérdést: elfogadja-e a ház a javaslat 31. §-át, a kapcsolatos fejezetczimmel együtt, a bizottság szövegezésében, igen vagy nem ? (Igen \) A ház a 31. §-t a kapcsolatos fejezetczimmel együtt elfogadj a. Következik a 32. §. Rudnyánszky György jegyző (olvassa a 32. §-t). Elnök: Kivan feljegyezve szólásra ? Mihályi Péter jegyző: Senki! Elnök: Kivan valaki szólni ? Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. házat: elfogadja-e a 32. §-t a bizottság szövegezésében, igen vagy nem ? (Igen!) A ház a 32. §-t a bizottság szövegezésében elfogadta. Következik a 33. §. Rudnyánszky György jegyző (olvassa a 33. §-). Eitner Zsigmond: Zsinagógában vagyunk ? Nem értünk semmit! Elnök: Kivan valaki szólni ? Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánitom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. házat: elfogadja-e a 33. §-t a bizottság szövegezésében, igen vagy nem ? (Igen \) A ház a 33. §-t a bizottság szövegezésében elfogadja. Következik a 34. §. Rudnyánszky György jegyző (olvassa a 34. %-t). Elnök : Kivan valaki szólni ? Pál Alfréd jegyző: Jaczkó Pál! Jaczkó Pál: T. ház! Igazságszeretetemnél fogva elégtétellel tartozom az előadó urnak, amidőn e szakaszhoz hozzászólok. E szakasz ugyanis uj intézkedést tartalmaz arra az esetre vonatkozólag, ha a kereset tárgya összegszerüleg meg nem állapitható, illetve vagyonjogi igényt nem képez. Ez uj dolog, tekintettel arra, hogy minden ilyen esetben eddig állandó illeték volt és pedig a régi illetékszabálynak megfelelő 24 K-ban volt megállapítva. Annak idején — és itt áll elő az a kötelezettség, amely felszólalásomat szükségessé teszi — a 11. §. 1. pontjánál, midőn erről az oldalról tárgyalások indultak meg, több oldalról emiitették, hogy itt van az u. n. fehér holló, ahol az illetékjavaslatban leszállítás van, t. i. a 100 K-ig terjedő összegnél 1 K a határozati illeték. Ezzel szemben az előadó ur volt az, aki azt mondotta, hogy más helyen is vannak leszállítások és ez különösen nekem szólott, aki annak idején szintén abban a meggyőződésben voltam, hogy tisztán a 11. §. 1. pontjában van ilyen leszállítás, amelyet az érdekelt felek tényleg élveznek. E szakasz intézkedése a polgári bíróságok előtti eljárásokban az illeték lerovása szempontjából a vagyonjogi igényt nem képező és a meg nem becsülhető tárgyat aszerint különbözteti meg, amint azt a járásbirósági eljárásban 1000 K, a törvényszéki eljárásban pedig 2500 K értékűnek kell tekinteni. A javaslat szerzője vagy pénzügyi szakértője igen okosan és ügyesen választotta ki ezt a két határt és el kell ismernem, hogy ilyen módon oda jutott, mintha a régi 24 K megmaradt volna. Az 1000 K határnál ugyanis 18 K, a 2500 K-ás határnál pedig 30 K jön ki. Ha ezek középarányát veszem, valóban 24 K fog kijönni. Eképen látszólag igaza volt az előadó urnak, hogy most már a járásbirósági praxisban előforduló ilyen ügyekben leszállítással állunk szemben, amikor a régi 24 K helyett 18 K volna kiszabandó. Ez az elmélet. És itt megint ki kell terjeszkednem arra, hogy az elmélet és a gyakorlat nem fedi egészen egymást, mert itt a 34. §-nak 2. bekezdését applikálja már ez a törvényjavaslat a 13. §-ban, mikor az ágytól és az asztaltól való elválasztásra, valamint egyáltalában házassági perekre vonatkozólag azt a régi állandó illetéket is felemelte 30 K-ra. Itt van közöttünk, t. előadó ur, a különbség. Én ugy veszem észre, hogy papiroson tényleg egy leszállítás van 24 K-ról 18 ra, azonban méltóztassék a különbséget tekinteni, hogy t. i. ezeknek a pereknek legnagyobb része a törvényszéki eljárás alá esik. Én tehát itt sem ismerhetem el az előadó ur álláspontját; a gyakorlat nekem fog igazat adni, mert ezeknek a pereknek legnagyobb része a törvényszéknél fog lefolyni és a 13. §-ban felsorolt összes perekben — pl. a 34. §. szerint 30 K lesz az illeték —• nem csökkenéssel, hanem emeléssel fogunk szemben állni. Méltóztassanak megengedni, hogy kiegészítsem felszólalásomat azzal, hogy a járásbirósági eljárásra vonatkozó szakasznak az 1000 koronában való megállapítását mindezek daczára helyesnek tartom. Ez, azt hiszem, a kincstárt kevéssé fogja érinteni, mert a járásbirósági praxisban az ilyen állandó illetékre minél ritkábban kerül a sor. Ezt annak indokolására hozom fel, hogy miért méltóztatott a törvényszéki eljárásban a minimális összeget 2500 koronára venni. Az uj perrendtartás szerigt 2500 koronáig a járásbíróság az illetékes, azontúl a törvényszék. A második pontban a 2500 koronát méltóztatott értéknek venni, valószínűleg azért, mert — szembeállítva a 24-gyel a 30-at — ez is magasabb a jelenlegi illetéknél.