Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.
Ülésnapok - 1910-573
Í3M -575. országos ütés 19lő április 2(S-án, szerdán. ezeket a lovakat hol lehet megkapni. A lapokban is megjelenő hirdetések, felhivások tehát felbiztatják az embereket és lovat nem találnak. Hiszen ide vagy oda még is csak kerül egy-egy szállítmány ilyen lovakból, igazán csodálatos, hogy bár a kormány kifejezetten a kisgazdák számára rendelte kiosztandóknak e lovakat, igen gyakran olyanok, akik sohasem voltak kisgazdák, most egyszerre ilyeneknek adják ki magukat, (TJgy van! balfelöl.) és bár anyagilag nincsenek is segélyre szorulva, ha van is szükségük lovakra, — mert módjuk van ép lovakat venni — első sorban mégis ők kapják meg ezeket a lovakat. (TJgy van! balfelölj Sőt az a vád is felmerült az ország több helyén, hogy a nagyobb gazdák előbb kiválogatják a lovakat, s akkor azután, ha egynéhány egészen elnyomorodott ló kikerül a kisgazdák közé, azok elállnak a vételi szándéktól, mert hasznavehetetlennek találják a lovakat. Erre azután belekapaszkodnak ebbe és azt mondják: nem is kellenek a kisgazdáknak a sebesült lovak, tehát nem is kell adni nekik, hanem olyanoknak, akik vállalják. Felhivom erre az igen t. fölclmivelésügyi minister ur figyelmét: kérem, járjon el a legnagyobb szigorúsággal és vagy mondja ki a rendeletben, hogy ezeket a lovakat kis- és nagygazdáknak egyaránt adják, vagy pedig, ha kimondatik a rendeletben, hogy csak a kisbirtokosoknak adhatók, akkor tartsák is be ezt a rendelkezést és ne adjanak ilyen lovat a nagybirtokosoknak. Én nem követelem azt, hogy csak a kisbirtokosoknak adják, pl. olyan esetben, ha elviszik a nagybirtokos lovát és ha ő reá van szorulva, de mindenesetre méltóztassék következetesen alkalmazkodni a rendelethez. (Helyeslés balfélöl.) Ugron Zoltán: Az jár jól, aki nem kap! Szabó István (nagyatádi): Ma nagyon helyesen a többtermelés jelszava uralkodik. De nagyon könnyű ezt az irodákból vagy városokból elmondaniok azoknak, akik annak a munkának szenvedéseit nem ismerik. Részemről el szoktam ismerni más társadalmi osztályoknak más téren végzett munkáját is, de amikor mindig nagyobb erővel hirdetjük azt, hogy csak munkára a gyerekkel, az öreggel és az asszonyokkal is, hogy a föld meg legyen művelve, akkor én csak annyit mondhatok, hogy annak a kisgazdának nem kell erre biztatás, mert az utolsó erejét amugyis megfeszíti, de nem tűri el, hogy földje parlagon heverjen és ne teremjen. Mert ha az állam mindjárt kifizette volna a lovak, a fogatok árát, akkor senkinek sem volna joga a bért követelni, de ha bérbe veszek valamit, akkor addig, ameddig az árát ki nem fizettem, amig nem veszem tulajdonomba azt az illető birtoktestet, vagy jószágot, vagy értéket, köteles vagyok bért is fizetni. (TJgy van!) Epugy, amint ha egy birtokot bérlek és 20 év múlva megvenném, nem számithatnám be a bérleti összegeket a vételárba. ÍN T em akartam ezt elhinni, de többfelől hallottam és azért kérem a földmivelésügyi minister urat, hogy erre is válaszoljon. Az elmondottakból kifolyólag, hogy ezek az igen nagy hibák és igen nagy mulasztások mielőbb orvosoltassanak, a következő inteqjellácziőt vagyok bátor a fölclmivelésügyi minister úrhoz intézni. (Olvassa.) »Interpelláczió a földmivelésügyi minister úrhoz. Van-e tudmása a minister urnak arról, hogy a polgári hatóságok közreműködésével a hadsereg részére rekvirált fogatok, lovak.s egyéb felszereléseknek hatóságilag megállapitott s rövid idő alatt pontosan kifizetni megigért bért vagy teljes árát igen sok esetben, különösen a kisgazdáknál, még a jnai napig sem fizették ki és ezáltal sok száz kisgazda családnak anyagi romlását, vagy a legsúlyosabb megkárosítását idézték elő ? Ha pedig mindezekről van tudomása a minister urnak, hajlandó-e legsürgősebben intézkedni, hogy ezen minősíthetetlen mulasztások helyre hozassanak és a károsultak kellőképen kárpótoltassanak ?« (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: A földmivelésügyi minister ur kivan szólani. B. Ghillány Imre földmivelésügyi minister: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem, hogy ami a kérdés érdemét illeti, a t. ministerelnök ur válaszában teljesen megadta a kimerítő feleletet az interpelláló t. kéjjviselő urnak. Engedje meg azonban a t. kéj) viselő ház, hogy ismétlésekbe nem bocsátkozva, csak néhány oly dologra terjeszkedjem ki, amit t. képviselőtársam az interpelláczió indokolására felhozott. Az egyik az, hogy a t. képviselő ur kifogásolta azt az eljárást, hogy a legújabb időben a rekvirált- fogatok és lovak árát kifizették a katonai hatóságok, mig a háború kezdetén rekviráltakét nem. Tényleg ugy van, de méltóztassék figyelembe venni azt, hogy épen a novemberi ülésszakban alkottuk meg a törvényt, amely jogalapot adott ennek kifizetésére. A régi hadiszolgáltatásokra vonatkozó törvény azon feltevésből indult ki talán, hogy átmeneti igénybevételről van szó, tehát az illető fogat- vagy lótulajdonos a napibérben megkapja a teljes kártalanitást, ha a hadsereg igénybeveszi a fogatot. Ha j^edig a háború tartama alatt az értékben csökkenne, azért lett az igénybevételkor felbecsülve, hogy a különbözet neki megtéríttessék. Jogalap tehát előzőleg nem volt arra, hogy a hadsereg ezeket a fogatokat rögtön az igénybevételkor kifizethette volna. Épen azért csak most januárban, az 1914: L. t.-cz. szentesítése után, lehetett a kifizetéseket eszközölni, előbb nem. De a kormány teljes tudatában volt annak, hogy a háború hosszabb tartama folytán mily sérelmes az, hogy a gaz-
