Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-573

573. országos ülés 1915 dáktól igénybe vették a fogatokat és ezért rögtön nem kaptak kártérítést. Épen ezért terjesztett be törvényjavaslatot, amely most már törvény, hogy ezt a sérelmet orvosolja. (Ugy van! jobbfelül.) Arról meg lehet-győződve a t. képviselő ur, hogy ami emberileg elkövethető volt, azt a kormány megtette, hogy mielőbb jussanak a kisgazdák pénzükhöz. Mivel előzőleg nem czéloztatott a kifizetés, nem voltak készen azok az előmunkálatok, amelyek lehetővé tették volna a gyorsabb kifizetést. Ugy vagyok értesülve t. barátomtól, a pénzügyministér űrtől, aki épen a katonai kincstár megkeresésére e kifizetéseket eszközölte, hogy ma már a túlnyomó rész ki van fizetve. Oly helyeken nem történt meg a kifizetés, ahol az illető lajstromok összeállt! ásába valami tévedés vagy hiba csúszott be. De a lovak és fogatok ára az egész vonalon kellő összegben mielőbb ki lesz fizetve. (Helyeslés.) Az interpelláló képviselő ur felemiitette még, hogy a sebesült lovak kiosztása körül bizonyos visszaélések fordulnak ele. Bátor vagyok itt arra figyelmeztetni, hogy a múltban az volt a gyakorlat, hogy az illető csapattestek árverésen vagy tetszés szerint, a környéken, osztották ki a lovakat. Az én kezdeményezésemre ment bele a hadügyminister ur abba, hogy ezeknek a lovaknak szétosztásával maguk az illetékes kormányok foglalkozzanak. (Helyeslés jobbfelöl.) Tisztelt képviselőtársam emlékezhetik arra a rendeletre, amely a vármegyékhez a lovak szétosztására vonatkozólag ment és amelyben ki van mondva, hogy a főispán, a lótenyésztési bizottság elnöke és a Gazdasági Egyesület együttesen állapítsák meg, főképen a kisgazdák érdekeinek figyelembe vételével, hogy ki szorul rá ezekre a lovakra és ezután értesítsék őket, hogy jöjjenek be a szétosztásra. Ha tehát e téren történt valami hiba, kérek konkrét adatokat, hogy ezek alapján járhassak el. (Helyeslés.) Bátor vagyok még azt is megjegyezni, hogy a szétosztásnak a lapokban való közhirrététele abból az okból történt, mert a hadügyminister ur heti 1500—2000 darabra becsülte az ilyen lovak számát. Időközben azonban a lókórházakban kiütött a takonykór. Ez a nagy szám tehát nem állott rendelkezésre. Azt pedig elismeri a t. képviselő ur is, hogy fontosabb érdek volt a ragályos betegséget már a kórházakban elfojta.ni, mint az ország meglévő lóállományát a vészszel inficziálni. így történt, hogy eddig összesen mintegy 3000 ló került kiosztásra az egyes törvényhatóságok között. Én sajnálom legjobban, hogy nem állott módomban több lovat juttatni a gazdaközönséghez; de remélem, hogy ha a lókórházak fel fognak szabadulni, akkor több kerülhet kiosztásra. (Helyeslés.) Ezekben voltam bátor válaszolni a t. képviselő ur interpellácziójára és kérem a t. házat, április 28-án, szerdán. 3!W méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés.) Elnök: Kíván az interpelláló képviselő ur nyilatkozni ? Szabó István (nagyatádi): A földmivelésügyi minister ur válaszát tudomásul veszem azzal a megjegyzéssel, hogy sajnálatomra két dologban nem látok orvoslást. Az egyik az, hogy ha már a vételárat nem lehetett mindjárt kifizetni, mert nem volt rá a kormánynak jogalapja, akkor hiba volt biztatni a közönséget, hogy a fizetés hamarosan megtörténik. A másik az, hogy a megállapított használati bérösszeget mégis csak ki kellett volna fizetni, még újév előtt is. Azt, hogy nem részesülnek kárpótlásban azok, akiknek a lovait még az őszi becslési áron vették át, szomorúan veszem tudomásul. Ami a t. minister urnak azt a kijelentését illeti, hogy megtesz mindent, ami lehetséges, ezt megnyugvással tudomásul veszem-. Elnök: Vitának helye nem lévén, következik a szavazás. (Halljuk! Halljuk!) Kérdem a t. házat, tudomásul veszi-e a földmivelésügyi minister urnak Szabó István képviselő ur interpellácziójára adott válaszát: igen vagy nem? (Igen!) A ház tehát a választ tudomásul veszi. Következik ugyancsak Szabó István képviselő ur interpellácziója a honvédelmi minister úrhoz. Szabó István (nagyatádi): T. ház! Nagyon rövid leszek. A t. kormány kiadott egy rendeletet, hogy a katonai csapatok bizonyos részeiből tizennégy napos szabadságolások adandók a gazdasági munkák elvégzése czéljából a legénységnek. Ezek a szabadságolások a katonai hatóságok részéről egyenlőtlenül, önkényesen és rendszertelenül történtek. Nem akarok sokáig ennél az ügynél időzni, csak annyit kívánok megjegyezni, hogy ha már a katonai hatóságokra volt bizva, hogy kinek és mennyi szabadságot adjanak, akkor hiba volt azt közhírré tenni hirdetményben, mert ezzel csak az igényeket és a reménységet élesztjük a nép körében, mikor pedig látták, hogy az egyik embert hazaengedték, a másikat nem, az egyik kapott tiz napot, a másik tizennégy napot, a harmadik öt napot, ez igen sok helyen csalódást okozott. Épen ezért arra kérem a t. minister urat, hogy vagy nagyobb erővel lépjen fel a katonai hatóságoknál, hogy pontosabban határozzák meg azokat a csapatkereteket, amelyeknél szabadságolni lehet, s akkor eszközölje ki, hogy a csapatparancsnokok ezt kötelesek legyenek betartani, vagy pedig, ha erre a t. minister ur nem képes, akkor ne tegyenek közzé ilyen hirdetményt. A következő interpellácziót van szerencsém beterjeszteni (olvassa): »Interpelláczió a honvédelmi minister úrhoz. Van-e tudomása a miniszter urnak arról, hogy a nyilvánosan közhírré tett u. n. tizennégynapi katonai szabadságolásoknál, ame-