Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-573

396 573. országos ülés 1915 április "28-án, szerdán. volna gondoskodni — ez az eljárás tényleg nem felelt meg. A rekvirálások ugy történtek, hogy egy vegyesnek mondott bizottság elé vezették a lovakat, a loiak árának megállapításánál azonban, mondhatni kizárólag az ott jelenlevő katonatiszt dominált. 0 mondta meg, hogy mi lesz annak a lónak az ára, a bizottság ahhoz nem igen szólt, abba bele nem avatkozott s ha valaki a gazdák közül ellenvetést akart tenni, azt egyszerűen hátraszorították azzal, hogy semmi köze sincs hozzá, az ár hatóságilag van megállapítva. Ha pedig túlságosan méltatlankodtak az alacsony ármegállapítások miatt, akkor megnyugtatásul azt mondták ezeknek a szegény embereknek, hogy csak hat hétre viszik el a lovaikat, s arra az időre is megfizetik a napi hat korona bért, nem lesznek tehát megkárosítva, nem lesz semmi baj. így aztán a nép, ugy ahogy, belenyugodott a dologba. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Meglehet, t. képviselőház, hogy ez a dolog nem nagyon érdekli az uri képviselőket, de annak a kisgazdaközönségnek, amelynek lovait és fogatait elvitték, nagy részét tönkretette az eljárás. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Mert tessék figyelembe venni, hogy a rekvirálásoknál, különösen az első időkben, olyan alacsony ára volt a lónak, hogy azóta a lóárak háromszor, négyszer, sőt ötször olyan magasra felszöktek. Már most, ha akkor kifizették a ló árát, a kisgazdának módjában lett volna uj lovakat vásárolni, ma azonban, miután nyolez hónap múlva sem kapták meg ezek a szegény emberek jogos követelésüket, ha a rekvirált egy-két lóért megkapnák is pénzüket, azon ugyan nem tudnának lovat venni. Ezek az emberek különben is, nem tudván, hogy nyolez hónap múlva sem fizetik meg nekik lovaik árát, folytonosan arra vártak, hogy majd akkor vesznek uj jószágot, ha az államtól megkapják pénzüket, aminek hiányában legnagyobb részük — megfelelő tőke nélkül — nem tudta kiegészíteni lóállományát, nem tudta pótolni megvolt egyetlen lovát és így rettenetes károkat szenvedett a maga gazdaságában. Ma öt rekvirált lónak áráért sem lehet egy valamirevaló lovat venni s az állam közegeinek ebből a mulasztásából ós hanyagságából kifolyólag a szegény nép nem tudja megművelni a földjét, mert nincs a kezeügyében megfelelő igáserő. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Amikor tehát a legnagyobb felháborodással foglalkozik a t. ház a hadseregszállítók csalásaival, ami nagy károkat okozott az államnak és a katonaságnak, ugyanakkor nekem rá kell mutatnom azokra a mulasztásokra, amelyek rettentő károkat okoztak az ország kisgazdaközönségének. És ezeket a károkat a kormány még most sem akarja pótolni, valószínűleg nem is tudja már azokat jóvátenni. Huszár Károly képviselőtársam mondotta, * hogy a lókereskedők milyen tömegekben adták el a lovakat, épen a katonaságnak és ugy tudom, hogy ezek részére volt az államnak pénze, ezeknek kifizették a lovak árát. Miért nem lehetett azt kifizetni a szegény kisgazdáknak? Hála Istennek, ugy látszik, az államnak még mindig van elegendő pénze, tud gavallérosan fizetni mindenüvé, csak egy helyre nem, oda, ahol az országfentartó munkásságnak kisegítéséről, vagy jogos követeléseinek kielégítéséről volna szó. Ott hanyag volt az állam, ott nem volt pénze és ott nem tudta kifizetni azt, amivel a kisgazdáknak tartozik. Falcione Árpád: A nagybirtokosoknak sem fizettek! Nincs különbség! (Ugy van! jobb felől.) Szabó István (nagyatádi): Bocsánatot kérek, én nem akarok vádaskodni, de kell, hogy nyoma legyen annak, milyen hangulat van a nép között. Liptai Béia: Nagyon jól tudjuk! Mi is látjuk! Szabó István (nagyatádi): A ministerelnök ur azt mondta, hogy leginkább az előbbi rekvirálások idején történtek ezek az elmaradások és az utóbbi rekvirálások alkalmával ki lettek fizetve az árak. (Zaj. Elnök csenget.) Ezt én elfogadom, de ebből is csak az következik, hogy mivel eleinte leginkább a kisgazdáknál rekviráltak ... Faicione Árpád ." Dehogy ! Mindenütt egyformán ! Szabó István (nagyatádi): Nem mondhatjuk, hogy egyformán; legyünk igazságosak. Annak a kisgazdának csak egy pár lova van és ha azt az egy jaár lovát elvitték, semmit sem hagytak nála, a nagybirtokostól azonban ha el is vittek lovat, hagytak is, tehát nem egyformán ment a rekvirálás, nem is mehetett. De épen abból folyólag, amire előbb rámutattam, a ministerelnök ur is mondja, hogy az előbb rdkviráltakat nem fizették ki, de az utóbbiakat igen. Megtörtént az több helyen, hogy az utóbb és már mondhatni majdnem kizárólag nagybirtokosnál rekvirált lovat és fogatot — mert a kisbirtokosnál már nem igen találtak — tisztességes áron felbecsülték és azt azonnal ki is fizették. B. Ghillány Imre föEdmiveiésügyi minister: Csak januárban! Ugron Zoltán : A sorozást és a rekvirálást tessék külön venni! Szabó István (nagyatádi): Tessék majd válaszolni ; nekem ez az informáczióm. (Mozgás jobbfelöl.) En előre megmondtam, hogy nem akarok vádolni, gyanúsítani, de rá akarok mutatni a tényekre. Ugyanegy községben vannak olyan esetek, hogy a kisgazdák lovait, fogatait elvitték őszszel, amikor olcsóbban becsülték fel, sőt a fogatokat még olcsóbbra becsülték; a trénparancsnok beküldözte a katonákat a házakba, hogy még ennyi kerékre stb.-re van szükség; összeszedték a különféle eszközöket, sőt még a