Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-573

575. országos ülés 1915 április 28-án, szerdán. 389 meit és viselkedését, amely abban csúcsosodott ki, hogy a nép vallásos érzelmeivel visszaélve mint egyszerű szerzetes kezelte a dolgot és milliós vagyont hozott össze. Különösen a köz­tisztviselőknek és az őt ellenőrizni hivatott egyéneknek nyújtott hitelekkel oly pozicziót bizto­sított magának, hogy mindenféle rendű és rangú visszaéléseket minden megtorlás nélkül követ­hetett el. T. képviselőház! Tudomásom van arról, hogy már azon odiózus skizma-perben a szálak hozzávezettek az Athos-hegyi kolostorral való összeköttetése révén. Erről feltétlenül tudomás­sal kell birnia a kormánynak, mert ezt Szat­mári hivatalos egyének és nem hivatalos embe­rek egészen nyíltan beszélték. Tudvalevően az Athos-hegyi kolostori kémkedéseknek, amelyek a mostani világháborút és az Oroszországgal való háborúnkat előkészítették, igen jelentékeny szerepük volt. Bár az illetékes szolgabirák föl­jelentették, személyes kémkedés gyanúja miatt Pásztori Árkádot, (Halljuh! Halljuk! a bal­és a szélsöhaloldalon.) értesülésem szerint a bel­ügyminister ur őt csak akkor internálta, ami­kor ebbe az ügybe a katonaság is beavatkozott, más vármegyébe . . . Sándor János belügyminister: Katonai bíró­ságnak adtuk át. Huszár Károly (sárvári) : Kellemetlen ellen­zéki egyéneket egyszerű feljelentésre . . . Gr. Tisza István minísterelnök: Kiket? Huszár Károly (sárvári): Eögtön meg­mondom ! Gr. Tisza István minísterelnök: Nagyon jó lesz. Huszár Károly (sárvári): Alaptalan beszé­dek miatt jártak el ellenük és a katonai had­bírósági eljárás teljesen rehabilitálta őket. Rakovszky István : Ugy van ! Ellenzéki kép­viselőket ! Huszár Károly (sárvári): Mondom, a had­bírósági Ítélet teljesen rehabilitálta. Csodálko­zom, hogy Pásztorival szemben oly megfejthe­tetlen és érthetetlen bizalom és benevolenczia nyilatkozott meg az egész vonalon. Pedig nagyon nyugtalanító hatása van an­nak egy egész vidékre, ha a tisztviselőkkel való hitelezői viszony alapján és a fejedelmi bőkezű­séggel szórt ajándékok alapján a kémkedés gya­núja alatt álló egyén is oly kivételes bánás­módot tud magának biztosítani a kárpáti front közvetlen háta mögött, mint a hogy azt Pász­tori Árkád elérte. Hadseregünk biztonsága érde­kében mindenesetre múlhatatlan szükség, hogy ha valaki kémkedés gyanújában van, azt ne az ottani vasúti csomópontok és vonalak mellé in­ternálják, a hol a hadsereg felvonulása történik. Szükséges, hogy ezekben a kérdésekben a leg­nagyobb erélylyel és szigorúsággal járjanak el, mert demoralizálókig hat a csapatokra, ha meg­tudják, hogy bármiféle okból kíméletesen bánnak el azokkal, akiknél, mint már maga az inter­nálás ténye is rámutat, a gyanú jogosan me­rült fel. Szmrecsányi György: Hol van internálva? Huszár Károly (sárvári): Nyíregyházán! Méltóztassék megengedni, hogy e kérdés pártpolitikai vonatkozásairól hallgassak. Ha el­múlik a háború, lesz idő és mód, hogy erre visszatérjünk, s ezeket a küzdelmeket és csatákat akkor majd megvívhatjuk. Most csak egyedül és kizárólag a mi hadseregünk biztonsága érdeké­ben kívánom, hogy ezt a dolgot a legnagyobb szigorral és erélylyel kezeljék, semmiféle szim­pátia ne befolyásolja a kormányzatot az ilyen gyanúsított egyének kezelése terén. Ebbe a Pásztori-ügybe teljesen szervesen belekapcsolódik a szatmári rendőrfőkajritány ügye. Tudott dolog Szatmáron, hogy a szatmári renclőrfőkajDitány oly egyén volt, aki függő anyagi viszonyban volt Pásztori Árkáddal szem­ben. Ez a főkapitány a bűnhalmazatok egész hosszú sorát követte el. Hivatalos hatalmával több esetben visszaélt, állásának tekintélyét a ministeriumban a felek részéről mindenkor busá­san megfizetett kijárásokra használta föl, a köz­vetített közszállitásokért magának províziót kötött ki, a kisiparosok részére megszerzett meg­határozott rendeléseket átjátszotta kereskedők és gyárosok kezére, a bűnügyi nyomozások folya­mán a vádlottaknak értéktelen értékpapírokat kinált megvételre kihallgatás közben, nyomozás alatt álló egyénektől, betöréssel gyanúsított egyéntől, 20.000 K-ás váltógirót kért, (Derültség.) sok szegény iparost berántott spekulácziókba és az anyagi tönk felé vitte Szatmárt, úgyhogy most körülbelül 300.000 K-ra, vagy még többre tehető az anyagi kár, amelyet mások fognak miatta szenvedni. A rekvirálás és élelmezés terén összeját­szott szenzálokkal, vállalkozókkal, elmulasztotta az ellenőrzést és elnézte, hogy mások mulasztják el az ellenőrzést; a galicziai menekültek ellátása körül hallatlan visszaéléseket követett el, amint azt már jeleztem, mert a kaueziót, amit jog­talanul szedett a menekülőktől, kivette a jjénz­tárból, saját üzleti czéljaira használta fel; mikor a vizsgálatot megtartották, ezt a pénzt nem találták meg, csak napok múlva, később, a vizs­gálat lefolytatása után pótolta. Ke méltóztassék azt hinni, hogy pártpoliti­kai tendencziából mondom ezeket. De mire való egy vármegyében a központi hatalom kirendelt­sége, exponense, a főispán, ha ily dolgok, ily bűnhalmazatok történhetnek. Hiszen nem egy nap alatt történtek ezek, hanem hónapok és évek során folytak. Tudtommal munkapárti részről is figyelmeztették a főispánt e dolgokra. Kern most, ez idő alatt, de már előzetesen és az üzel­mek mégis folyhattak tovább. Mire való akkor a főispán a vármegyében ?! (Felkiáltások a bal­és a szélsöhaloldalon: Kortes!) Lehetetlen, hogy ily válságos, viszontagsá­gos időben a főispánt a pártpolitika vagy üzlet-

Next

/
Thumbnails
Contents