Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.
Ülésnapok - 1910-573
390 573. országos ülés 1915 április 28-án, szerdán. kötés gondja (Mozgás.) annyira elfoglalja, hogy a legfontosabb állami szempontok megóvására ne jusson neki idő. Ne méltóztassék belekapaszkodni, hogy szerencsétlenül megválasztott kifejezést : üzletkötést mondtam; mert az üzletkötés alatt azt értem, hogy meg van bizva több intézmény vezetésével mint kormánybiztos és ezekben az intézményekben tényleg nem a maga részére és a maga javára, de a legkorrektebb módon az intézmények javára üzletekkel foglalkoznia kell. De nem lehetséges, nem czélszerü ily exponált helyen, a hareztérhez közel ugy megterhelni őt ily munkával, hogy más, fontosabb teendőkre ne maradjon, ne jusson ideje. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) T. ministerelnök ur, t. belügyminister ur, t. igazságügyminister ur és t. honvédelmi minister ur! Ne méltóztassék megengedni, hogy ebben a Tankóczy-ügyben, ezekben a szatmári ügyekben oly megyebeli emberek, akik a legigazságosabb emberek, de befolyásolva vannak a miliő által, Potemkinf álakat állítsanak a kormány elé. Méltóztassék központi emberekkel belevilágítani az ottani állapotokba, és majd méltóztatik meggyőződni, hogy amit én felhoztam, az csak kezdete a dolognak, mert azonkívül fognak találni ott sok egyebet is. Sürgős vizsgálatra van itt szükség, és hiszem is: ha ily vizsgálatot a legnagyobb pártatlansággal fognak lefolytatni, ott is meg fog tisztulni a levegő, amit mindnyájan pártkülönbség nélkül kívánunk. Hogy ez mennyire sürgős és égető, méltóztassék megengedni, hogy befejezésképen vádjaimra a koronát rátegyem a következőkben. Tankóczy és Pásztori! Ez a két név ugy kerül most össze, hogy amikor internálták Pásztori Árkádot a katonai hatóság befolyására, akkor innen Budapestről detektívek mentek ki nyomozni. Feltételezem és feltétlenül ugy van, hogy a detektívek részéről fecsegés és hivatalos titok elárulása senkivel szemben nem törtónt. Egyedül és kizáróan Tankóczy főkapitányt értesítették arról, hogy milyen ügyben jöttek nyomozni ós miért jöttek nyomozni Szatmárra. Ezzel szemben megtörtént az, hogy Pásztori Árkád, aki kémkedéssel volt gyanúsítva, Szatmárról közvetve Tankóczy főkapitány által értesítve lett arról, hogy jönnek a detektívek nyomozni az ő ügyében. Rakovszky István: Hallatlan! Szmrecsányi György: Miért volt ott olyan sokáig az a főkapitány? Huszár Károly (sárvári): Azt hiszem, erre nézve vannak a belügyminister urnak aktái. És ha ezek megtörténtek, akkor mindaz, amit eddig elmondtam, eltörpül e mellett az egy dolog mellett; Szatmár barczászatilag olyan fontos pont, ahol a menekülők közé kétes elemek is behúzódnak, és igy ennek a főkapitánynak olyan hosszú időa át való megtürése ott veszélyeztette egész hadseregünk biztonságát. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Ázt hiszem, ha nem akarjuk demoralizálni hadseregünket, akkor a posztócsalás, a lóvásár, a hadseregszállitások dolgában és ezekben a szatmári dolgokban is mindenütt az egész vonalon világosságot kell teremteni. Nem vagyunk olyan gyengék, hogy szükségünk legyen titkolni ezeket a bűnöket. (Élénk helyeslés.) Meg vagyok győződve, hogy ennek a nemzetnek erkölcsi és fizikai ereje is van még olyan egészséges, hogy nekünk visszaélésekkel is nyíltan szembe lehet szállanunk. (Altalános helyeslés.) És ha látni fogják azok, akik erre a téves útra tértek, hogy szembe találják magukkal az egész magyar társadalom felzúdulását, az államhatalom minden erejét és az igazság sújtó kezét, akkor ezek a visszaélések nem fognak ennyire felburjánozni. Mert ezek az emberek rosszabbak, mint az ellenség, ezek az ellenség czimborái és ugy kell velük elbánni. (Ugy van! Ugy van!) Ne méltóztassék ezeknél a kérdéseknél jogi szőrszálhasogatók befolyásának engedni, akik morfondíroznak egy világháborúban is, ahol a nemzet életéről van szó, elveken rágódva, hogy lehet-e megmenteni az embereket attól, hogy tízezrek lábai le ne fagyjanak, hogy rossz ruházatot ne kapjanak, ne méltóztassék ezekre a jogi talmudistákra hallgatni, hanem méltóztassék megtenni azt, amit a magyar nemzet és a magyar faj érdeke megkíván és tessék példásan büntetni a bűnösöket. (Altalános helyeslés. Taps a baloldalon.) Es ha odáig eljutottunk, hogy ezekben a kérdésekben valamennyien egyetértünk, akkor talán elérkezett annak ideje is, hogy Magyarország minden fórumán, iskolában, közéletben, üzleti világban és parlamentben is hangosan kiabáljunk az erkölcsi reneszánsz, az erkölcsi megtisztulás érdekében. Ez ma már nem pártérdek, ez ma már a magyar nemzet életérdeke. (Ugy van! Ugy van!) Ha a multakban lehetett jciártszempontból nézetkülönbség ebben a kérdésben jobbra vagy balra, ennek a világháborúnak lángja és fénye rámutathatott arra, hogy minden államnak támasza és talpköve a tiszta erkölcs. (Éljenzés és taps a baloldalon.) Méltóztassék megengedni, hogy interpellácziómat a következőkben terjeszszem elő (olvassa) : »1. Helyeslik-e a ministerelnök ur, a belügyi és földmivelésügyi minister urak, hogy bankok hivatalos funkeziók teljesítéséért jutalékokat fizetnek köztisztviselőknek? 2. Minő stádiumban van már a Németh Elemér tartalékos ktiszárhadnagy lókereskedési visszaélései ellen folyamatba tett nyomozás? 3. Eel vannak-e már derítve a csengeri lósorozás rejtelmei ? 4. El van-e már rendelve a vád alá helyezés Tankóczy Gyula szatmári rendőrfőkapitány ellen amiatt is, mert -egy egész bűnhalmazat