Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-559

m 559. országos ülés Í9ih Julius 22-én, szerdán. viselőjét, aránylag nagyon kiesi. Ez akkor történik, amikor vagy ő fogva van már, vagy az ügyvéddel együtt megy a tárgyalásra; ott az megtörténik. De méltóztassék az esetek legnagyobb részét venni, amikor nem igy történik, hanem megbízza az ügyvédet, hogy tegyen feljelentést. Mikor tehát ő a sértett, a panaszos és írásbeli beadványt kell beadni, a lehetősége sincs meg annak, hogy a bíró előtt szóval adja meg a képviseletet. Vagy méltóztassék azt az esetet venni, ha mint vádlott kap idézést és felhívást, hogy a tárgyalásig bizonyítékait jelentse be, mikor ugyancsak nincs módjában bemenni az ügyvédjével és a megbízást szóval bejelenteni, mert az sokkal drágább mulatság volna, mintha a bélyeget lerójja. Mindezeket tekintetbe véve, túlságos értelme amúgy sincs ennek az esetnek. De hogy minden félreértést elkerüljünk, mivel nem kerül semmibe, ha a javaslathoz a Polónyi képviselőtársam által indítványozott néhány sort hozzáfűzzük, kérem, méltóztassék a világosság szempontjából hozzájárulni. Elnök: Kivan még valaki szólni ? Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. A pénzügyminister ur kíván nyilatkozni. (Halljuk! Halljuk! jobb felől.) Teleszky János pénzügyminister: T. ház! Ismételten kijelentettem már, hogy nagyon örülök, ha a törvényjavaslat objektív kritikában részesül a túloldal részéről ós méltóztassék elhinni, hogy én nagyon távol vagyok attól, hogy ha ez az objektív kritika talán nagyon széles mederben is folyik, ebben bárminő, a tárgyalást elhúzó tendencziát lássak. De bocsánatot kérek, mikor bizonyos kérdések, melyek már nézetem szerint kellőleg elucidálva vannak, újból és ismételten igen széles mederben felvettetnek, akkor ne méltóztassék csodálkozni azon, ha fel kell merülnie annak a kérdésnek, vájjon a czél itt a javaslatnak objektív kritikában való részesítése és megjavitása-e, vagy más. (Igaz! TJgy van! a jobboldalon. Zaj bal felöl.) Elnök: Csendet kérek. Teleszky János pénzügyminister: így állunk ennél az esetnél is. Én már két izben kijelentettem, hogy a törvényjavaslat nem tendálja azt, hogy a mai illetékmentességek, amennyiben azok — egyes szórványos esetekben — a törvényjavaslat által expressis verbis hatályon kívül helyezve nincsenek, fenn ne maradjanak. Ezt már kétszer kijelentettem. Tegnap kijelentettem azt is, hogy habár a törvényjavaslat szerkesztése és megbeszélése alkalmával szükségesnek nem találtuk, mégis, miután a túloldalról e tekintetben kételyek merültek fel, hajlandó leszek a 89. §-nál egy olyan javaslatot előterjeszteni, illetve támogatni és elfogadásra ajánlani, mely kimondja ezt az elvet. Egry Béla: Ki kell mondani! Teleszky János pénzügyminister: De ha most újból méltóztatnak jönni minden olyan szakasznál, (Igaz! TJgy van! jobbfelöl.) melybe bele lehet magyarázni azzal a kérdéssel, hogy bizonyos eddig fennállott illetékmentesség fennáll-e vagy sem és ha ezt a kérdést a legszélesebb mederben pertraktálják, erre vonatkozólag javaslatokat tesznek, akkor ismétlem, ne méltóztassanak csodálkozni, ha ennek a vitának komolysága iránt kételyek merülnek fel. (Elénk helyeslés jobbfélöl, Zaj és ellenmondás a baloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Teleszky János pénzügyminister: Ami a Polónyi Dezső képviselő ur által javaslatba hozott uj szakaszban felvetett konkrét kérdéseket illeti, az első vonatkozik a helyettesítésekre. A helyettesítések ez idő szerint az illeték-díjjegyzék 43. tétele értelmében illetékmentesek. Ezt a 43. tételt a törvényjavaslatnak egyetlen egy intézkedése sem érinti, ergo természetes, hogy ezek a helyettesítések ezentúl is bélyegmentesek lesznek. Ennek külön kimondása felesleges, hiszen akkor a törvényjavaslat az egész illeték-díjjegyzéket, az összes illetéktörvényeket és szabályokat ismételni volna kénytelen. (Igaz ! TJgy van! jobbfelöl. Zaj a baloldalon.) Ez teljesen lehetetlen, ez sohasem volt eddig a gyakorlat és a jövőben sem lehet, mert akkor mindig, ha némi változás szüksége merül fel, kodifikálni kellene az egész anyagot, f TJgy van! jobbról.) A második konkrét kérdés, amelyet felvetett a t. képviselő ur, a postai meghatalmazások kérdése. A postai meghatalmazások tekintetében de jure ugy áll a helyzet, hogy azok ma is illetékkötelesek. Méltóztassanak bárminő rendelkezést mutatni a ma érvényben álló törvényekben vagy szabályokban, amelyből az ellenkező állapitható meg. Ezzel szemben tényleg az a gyakorlat honosodott * meg, hogy a postai meghatalmazások illetékmentesen kezeltetnek. Hogy ez a gyakorlat helyes-e, vagy nem helyes, azt én eldönteni nem akarom, sem ebben a beszédben, sem a törvényjavaslatban. Azt hiszem, ha a 89. §-ban benne lesz az, hogy azok az illetékmentességek, amelyek expressis verbis hatályon kívül helyezve nincsenek, fenmaradnak, akkor ez a gyakorlat, amennyiben helyes volt a múltban, aminek eldöntésére végeredményében a közigazgatási bíróság illetékes, helyes lesz a jövőben is és ha nem volt helyes a múltban, nem lesz helyes a jövőben sem. Az illetékügy terén felmerült összes kontroverz kérdéseket, pláne azokat, amelyek nem is tartoznak a törvénykezési illeték körébe, itt megoldani akarni teljes lehetetlenség. A harmadik konkrét ügy, amelyet felemlíteni méltóztatott, a szóval adott meghatalmazások ügye a községi bíróság előtti eljárásban. Ezek ma is illetékmentesek, tehát annál az elvnél fogva, amelyet az előbb jeleztem, ezentúl is illetékmentesek maradnak. Végül jön a negyedik kérdés: a bűnügyekben adott szóbeli meghatalmazások kérdése. Ez az egy pont az, amelyre nézve beismerem, hogy