Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-573

573. országos ütés 1915 április 28-án, szerdán. 381 alkalmazásával áttértek egy nagy, hatalmas, szabad államra, amelynek joga nekünk akkor is imponáló, amikor azzal az állammal harczban állunk. Ha azonban mi, dokumentálva azt az egységet, amelyben ma vagyunk, ezt a javaslatot elfogadjuk, ez nem jelenti elvi álláspontunk feladását, nem jelenti azt, mintha a kauczió rendszerét helyesnek találnék. (Ugy van! a haloldalon.) Epén az indokolás, a mely úgyszólván a leglényegesebb ebben a javaslatban, mutatja, hogy milyen helyes, jogos és alapos volt az eljárásunk, amikor a kauczió eltörlése mellett törtünk lándzsát. Méltóztassék figyelemmel kisérni azt a mondatot, amely ebben az indokolásban van és ez mindent megmagyaráz. Azt mondja (olvassa) : »Sulyosbitotta a helyzetet az, hogy az eddigi hirlaj> biztositékot sok esetben a kiadó helyett a lap fenmaradásában nem érdekelt harmadik személyek szolgáltatták, a kik az uj sajtótörvényben megállapított súlyosabb vagyoni felelősség miatt a biztosítékot felmondották és ennélfogva helyette a kiadónak egészen uj biztosítékot kell letennie.« Nyilvánvalóan kitűnik ebből a mondatból a sajtótörvény által teremtett helyzetnek egész jelentősége, kitűnik az, hogy a hirlap irányában nem érdekelt harmadik személyeknek kell hozzájárulniuk ahhoz, hogy a lap fennállhasson és a maga igazságát hirdethesse. Ha szükség van arra, hogy harmadik személyek hozzájáruljanak ehhez, akkor ezek olyan illegitim'befolyást gyakorolnak annak a lapnak irányára, amely a sajtószabadság szemj)ontjából helyesnek el nem fogadható. (ügy van! a baloldalon.) Ha a mai viszonyok között ezzel a kérdéssel részletesebben nem foglalkozunk, ez nem jelenti azt, hogy mi ebben a javaslatban orvoslását találjuk annak a helyzetnek, amely a sajtószabadság szempontjából helytelen és káros. De amidőn kifejtem ezeket az országos függetlenségi és 48-rs párt megbizásából, s kijelentem azt, hogy a javaslatot általánosságban és részleteiben is elfogadjuk, annak a reményemnek adok kifejezést, hogy el fog következni egy jobb idő, amikor be fogja látni a törvényhozás, hogy ezek a korlátok helytelenül rovattak a sajtóra, ezeket a korlátozásokat a sajtó nem érdemelte meg. (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) Mi, akik ezen az oldalon ülünk, a legtöbben nem vagyunk érintkezésben a napi sajtóval, nem voltunk a múltban és nem leszünk a valószínűleg a jövőben sem. Mi nem a napi sajtó szempontjából vizsgáljuk ezeket a kérdéseket, hanem annak az örök érvényű igazságnak szempontjából, amely azt kívánja, hogy a sajtó a maga kötelességét minden körülmények között szabadon és függetlenül teljesíthesse. Ez jiedig megkívánja, hogy ne rakjunk béklyókat a sajtóra. (Igaz I Ugy van l a baloldalon.) Én ezzel be is fejezem felszólalásomat és ismételten kifejezést adok annak a reménységemnek, hogy a sajtónak ezek a korlátozásai a jövőben teljesen meg fognak szűnni. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az igazságügyminister ur kivan szólni. Balogh Jenő igazságügyminister: T. képviselőház ! Nem egyedül annak kiemelése végett kérek szót, hogy a kormány a sajtóbiztositék kérdésében azt az álláspontot, amelyet az 1914. évi XIV. t.-cz. képviselőházi tárgyalásánál több alkalommal nekem is bőven volt alkalmam kifejteni, fentartja, de különösen kénytelen vagyok szót kérni azért, mert Csermák Ernő t. képviselő ur beszédében az indokolás egyik passzusából kifolyóan arra utalt, hogy a hirlapbiztositék intézménye illegitim befolyást ad egyesek részére, akik t. i. a hirlapbiztositékot leteszik, az illető lap irányára és azt is mondotta, hogy a sajtó nem teljesíthetné teljes szabadsággal hivatását, ha a sajtóbiztositék intézménye a jövőben is, ezen most megadott két év leteltével is, hatályban maradna. Anélkül, hogy a t. ház idejét részletekbe menően akarnám igénybe venni, egyszerűen annak kiemelésére szorítkozom, hogy a magyar sajtó évtizedek sora óta a maga fontos és nemes hivatását teljes függetlenséggel, elveinek és meggyőződésének teljes bátorsággal való kifejezésre juttatásával teljesítette, nem érdemli meg a t. képviselő úrtól, hogy feltegye róla, hogy munkásai között akadhatnak olyanok, akik arra az esetre, ha nincsenek abban a vagyoni helyzetben, hogy nagyobb hirlapbiztositékot tegyenek le a sajátjukból, kiszolgáltatnák a maguk irányítását a hirlapbiztositékot letevő egyén pressziójának. Ez olyan elitélése volna a független sajtó működésének,.amelyre a « magyar sajtó nem szolgált rá. Engedje meg t. képviselőtársam, hogy kifejezést adhasask annak a meggyőződésemnek, hogy hirlapbiztositékra Magyarországon jövőre is szükség lesz azon magánjogi felelősség, azon kártérítési kötelezettség miatt, amelyre a mai viszonyaink között a sajtót is kötelezni kell. A hirlapbiztositék intézménye azonban abszolúte nem fogja meggátolni, hogy a sajtónak minden hivatására méltó munkása a maga meggyőződését teljes függetlenséggel, teljes szabadsággal nyilvánithassa és mindazt megírhassa, ami a lelkén fekszik és erre az 1914: XIV. t.-cz., amint azt már egy évi hatálybanléte mutatja, teljes módot is nyújt. Ajánlom a törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben elfogadásra. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Elnök: Kivan még valaki szólni ? Csermák Ernő (szólásra jelentkezik). Elnök: Milyen czimen méltóztatik szólni? Csermák Ernő : Félreértett szavaimat óhajtom helyreigazítani. Elnök : Gondolom, a t. ház megengedi Csermák Ernő kéjDviselő urnak, hogy félreértett szavai valódi értelmének helyreállítása czimén röviden felszólaljon. (Helyeslés.) m* Csermák Ernő: T. ház! Az igen t. igazságügyminister ur félreértette szavaimat, amikor azt