Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-572

358 572. országos ülés 1915 április 27-én, kedden. ezeket az ügyeket, de tudom azt, hogy kommu­nizálták ezt a közüzemet és egyúttal nagy jöve­delmi forrást szereztek a fővárosnak. T- kép­viselőtársam bizonyára nagyobb figyelemmel kisérte ezeket a dolgokat a külföldön is, mint én, és igy tudni fogja, hogy Lueger, aki Bécset oly nagygyá és hatalmassá tette, micsoda táma­dásoknak volt kitéve épen a gáz- és villany, valamint a vasutak megváltása miatt. (Igaz! ügy van! a haloldalon és a középen.) T. uraim! Ma a helyzet ugy fest, ahogy t. képviselőtársam mondja. Ma a városi villamos vasút rossz üzlet, amit én is elisme­rek. De el fognak jönni azok az idők, amidőn ez a momentán árdrepresszió kialakul, amidőn az az átmeneti csökkenés, amely a főváros ­vagyonállagában ma talán tiz-tizenöt millió fiktív tőkeveszteséggel szerepel, meg fog szűnni és én meg vagyok győződve, hogy akkor a városi vil­lamos vasút megváltása javára lesz a szocziális érdeknek és magának a fővárosnak is. (Igaz! Ugy van! a baloldalon és a középen.) Különben pedig elfogadom Sághy Gyula t. barátom javaslatát. Polónyi Géza: Szabad szót kérnem? (Fel­kiáltások jobbfelöl: Már megint! Zaj. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) Elnök: Polónyi Géza képviselő ur félre­értett szavai valódi értelmének helyreállitása czimén kér szót. Gondolom, a ház megadja az engedélyt. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Polónyi Géza: ,T. képviselőtársam nyilván­valólag félreértett. Én egy szóval sem szóltam és nem is szólnék soha a közüzemeknek házi­kezelésbe vétele ellen. Annak előnyeit ép ugy ismerem, mint a t. kéjiviselő ur, de nem is erről van szó. (Derültség jobbfelöl,) Szó van arról, hogy a fővárosnak módjában állott volna ezt a közüzemet 1917-ben megváltás utján 22 millióért megszerezni és 1911-ben felerészben megszerezte azt 29 millióért. Ezen felül még csak egy szót. Ne vegye rossz néven t. képviselőtársam, ha abban sem értek vele egyet, hogy ugyanigy járt volna a főváros, ha aranyrentéket vagy nem tudom miket vásárolt volna. Hát bocsánatot kérek, a főváros sem nem bank, sem nem takarékpénz­tár; a főváros tehát nem foglalkozhatik érték­papírok vásárlásával. De ha mutat nekem a t. képviselő ur olyan fővárost a világon, amely az­nap, mikor bizonyos részvények 250 koronáért kapbatők, ugyanezeket a részvényeket 420 koro­nájával vásárolja össze, akkor én kapitulálni fogok a t. kéjjviselö ur előtt. A villamos vasút megváltása esetében j>edig erről van szó. Ne méltóztassék tehát azt hinni, hogy a háború következtében estek ezek a részvények. A meg­vétel idején sem értek többet. Ezt akartam hangsúlyozni, Elnök: Ki következik szólásra? Szepesházy Imre jegyző: Vázsonyi Vilmos! Vázsonyi Vilmos: T. ház! (Halljuk! Hall­juk !) Méltóztassék megengedni, hogy kivételesen magáról a törvényjavaslatról szóljak. (Derültség.) Minthogy az eddig lefolyt vita Budapest székes­főváros költségvetési vitája volt, (Derültség. Ugy van!) törvényhatósági bizottsági tagok részvétele nélkül, méltóztassék megengedni, hogy a magam részéről a javaslatról szólhassak még néhány szót. (Helyeslés jobbfelöl. Halljuk ! Halljuk!) Én azok közé tartozom, akik igenis azon az állásponton voltak, hogy nem az 1914-iki lista, hanem az 1915-iki lista alapján kellett volna a községi s törvényhatósági választásoknak elrendeltetniük és ezt a véleményemet röviden azzal indokolom, hogy az 1914-ik évi lista tulaj­donképen csak egy kisegitőlista a pótválasztá­sokra vonatkozólag mindaddig, mig a jelen országgyűlés fennáll, tehát az általános válasz­tásokra vonatkozólag kisegitőlista tulajdonképen nem volna érvényesíthető. Polónyi Géza t. képviselőtársam felveti azt a gondolatot, megdicséri a belügyministsr urat, hogy ő nem áll az 1915. évi lista alapján, mert hát az 1915. évi listában olyanok is foglaltat­nak, akik hivataluknál vagy alkalmaztatásuknál fogva írattak be a választók sorába s igy tulaj­donképen semmi közük sincs a törvényhatósá­gokhoz. Hát ebben igaza van, csak azt csodá­lom, hogy a t. képviselő ur, aki sokkal súlyo­sabb problémákat is oly könnyedén tud meg­oldani, nem találta meg ennek megoldását abban, amit Sághy Gyula t. képviselőtársam itt elő­terjesztett, hogy mi ezen 1915. évi listákra vonatkozólag, ahol fel van véve mindenkinek a lakóhelye, azt kívánjuk, hogy csak azok tekin­tessenek törvényhatósági választóknak, akik a törvényhatóság területén laknak. O tehát ezen dicsérettel sietve adózott a belügyminister ur­nak, mert ha a jogkiterjesztésnek, híve, akkor tudott volna segíteni magán, gyorsan, ugy amint Sághy Gyula képviselő ur is talált arra for­mulát, hogy kizárja azokat, akik hivataluknál vagy alkalmaztatásuknál fogva írattak csak be. Budapesten az országgyűlési választók sorába. Megdicsérte a belügyminister urat azért is — nem azért, hogy engedett a kívánsá­gunknak, ezért nem dicsérte meg, sőt talán némi szelid szemrehányással is illette, — de megdicsérte a belügyminister urat azért is, mert végre rátért arra, hogy minden ország­gyűlési választó Budajiesten egyúttal községi választó, tehát megszűnik az az összeírás, amely ellen, bocsásson meg t. képviselőtársam, én küz­döttem legtöbbet, mert a bepáczolt voks kifejezés tőlem származott. Sajnálatomra azonban csak most, amikor már beleesem a 43—50 esztendős korosztályba, adatott meg nekem az az elégtétel, hogy igen t. képviselőtársam is csatlakozik azon felfogá­somhoz, hogy az országgyűlési választó legyen egyúttal községi választó is és ezek a választási praktikák és svindlik szűnjenek meg. Polónyi Géza: Mindig azt mondtam!

Next

/
Thumbnails
Contents