Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-572

15 április 27-én, kedden. 359 572. országos ülés 19 Vázsonyi Vilmos: Mert emlékeztetem t. képviselőtársamat a multakra, a Széli-kormány idejére. (Halljuk! Halljuk!) Azt méltóztatott gondolni, hogy én Springer t. képviselőtársamat befolyásolom, bolott én kint voltam beszédének legnagyobb része alatt, tehát nem befolyásolhattam arra nézve, hogy mit válaszoljon, sőt ellenkezőleg felvilágosítottam sok tekintetben abban az irányban, hogy méltassa a t. képviselő urat. (Derültség és mozgás balfelöl.) Nem akarok ezúttal foglalkozni a vásárpénztár dolgával, mert a közgyűlésnek akkor már nem volt közreműködő tagja, de méltóztassék megengedni, hogy kegyeletesen visszaemlékeztessem arra, hogy a Széli-kormány idején én benyújtottam egy indítványt a városi közgyűlésen. Ez is aktaszerü. Nem hoztam el magammal, de hiszen emlékszünk egymásra. (Derültség jobb felöl.) Akkor azt az indítványt terjesztettem elő, hogy ezen bajoknak megszüntetésére mondassák ki egy rövid novellában, hogy minden országgyűlési választó egyúttal községi választó; hogy ne legyenek ezek a praktikák és voltunk a közgyűlésen 22-en az indítványom mellett. T. képviselőtársam nem volt az én iditványomat pártoló huszonkettő között, (Derültség jobb fel öl.) hanem azt kiáltotta, gúnyosan hozzánk: »Nobel einundzwanzig!« (Élénk derültség a jobb- és a baloldalon. Taps balfelöl.) Ugyebár, méltóztatik erre emlékezni ? Polónyi Géza: Hogyne, erre nagyon jól emlékszem! (Derültség.) Vázsonyi Vilmos: Mindenesetre örvendek, hogy bárminő viszony legyen is közöttünk, elkésve bár, de törve nem, mégis méltóztatik a politikai kártyák változása folytán utólag a »nobel einundzwanzig«-koz 23-iknak csatlakozni. (Derültség.) Polónyi Géza: Most sem csatlakozom. Óriási nagy félreértés! Vázsonyi Vilmos: Kérem, méltóztatott nagy előadást tartani arról, hogy milyen helytelenek a meghatalmazások stb. Hiszen az egész ház hallotta ezt, tehát azt hiszem, hogy tanuhallgatás elrendelésére nincs szükség. (Derültség jobbfelöl.) Ea tehát, helyeslem ezt a dolgot, de, mondom, az 1915. évi listának felvételét sokkal helyesebbnek tartottam volna, azért, mert nézetem szerint a városi közgyűlésre igenis be kell ereszteni Budapest népét, azt is, amely eddig ki volt onnan zárva, mert az igazi és teljes kontrolt épen azok fogják gyakorolni, akikről a vagyoni felelősség kérdésénél mint nimolistákról méltóztatott megemlékezni. Én ugy tudom, hogy a »Szózat« nemcsak azoknak mondja, akik a haza földjéből akár mint háztulajdonosok, akár mint földbirtokosok birnak valamit, hogy »Hazádnak rendületlenül légy hive oh magyar«. (Helyeslés balfelöl.) Az én közéleti praxisom szerint én a vagyonnak sokkal több visszaélését ismerem, mint a vagyontalanságnak (Helyeslés balfelöl) és a kommunitásokbana korrupcziónaksokkal nagyobb motorja és tényezője a vagyon, mint a vagyontalanság. Méltóztassék tehát, t. képviselőtársaim, a nimolistákról mégis csak kissé enyhébben nyilatkozni. Ezek a nimolisták a harcztéren is vannak számosan és azért ezekről a nimolistákról ugy méltóztassék megemlékezni, hogy ezeknek a törvényhatósági választásokban igenis van és lesz joguk résztvenni bármilyen formában. Polónyi Géza: Nincs kifogásom, csak a passzív választói jogról beszélek, ott kell a vagyoni felelősség. Vázsonyi Vilmos: Ami a vagyon felelősségét illeti, nem tudom, mit akar a képviselő ur a vagyoni felelősség alatt érteni, mert ennek a fejtegetésétől méltóztatott tartózkodni. Ha ezt is oly alaposan méltóztatott volna fejtegetni, mint egyéb tárgyakat, akkor volna ahhoz alapom, hogy ezekhez hozzászólhassak. Felfogásom tehát, hogy igenis az az országgyűlési választói jog, amelyet mi megalkottunk, kell, hogy a jövőben mint községi választói jog is érvényesüljön, mert ez lesz az igazi világosság, az igazi ellenőrzés odabenn a törvényhatósági közgyűlésben, ahol igenis vannak bajok, de ezek a bajok a mi egész alkotmányunknak bajai, ezek a czenzusos választói jognak és a virilizmusnak a bajai, ezek annak a nagy kapitalista irányzatnak a bajai, amely ellen éj>en mi küzdöttünk és az a múlt nem küzdött, amelyről szó van, mert a kommunikálás ezt a kapitalista irányzatot akarta kilökni a közgyűlésből, amikor azt a szégyenteljes helyzetet akarta megszüntetni, hogy a közgyűlésben egyes, a fővárossal szerződéses viszonyban levő vállalatok igazgatói mint pártvezérek domináló befolyást gyakorolnak, a kerületek élén állanak és aszerint Ítélkeznek a közigazgatás egyéb dolgaiban is, hogy az ő vállalataik érdekeit igy vagy amúgy mozditja-e elő a tanácsnak vagy a közgyűlésnek egyik vagy másik csoportja. Bocsánatot kérek, a kommunizálásnak épen azért voltam a magam részéről mindig hive, mert ezeknek a várossal szerződéses viszonyban levő nagy vállalatoknak kirekesztésében a közéleti tisztaság egyik biztositékát láttam (Helyeslés balfelöl.) és addig, inig az utolsó gyökerét ki nem tépték ezeknek a társaságoknak, amig lesznek milliós társaságok, amelyek el nem számolandó összegekkel rendelkeznek, addig én a közéleti tisztaságot a közgyűlésen és semmiféle kommunitásban biztosítottnak nem látom. Legyen meggyőződve a t. képviselő ur, hogy legkevésbbé sem szándékozom soha semmiféle visszaélésnek vagy hibának védelmére kelni. Eszem ágában sincs, legkevésbbé sem vagyok hajlandó arra. De hogy most ilyen közgyűlési dolgokat szóvá tegyek, abba nem szívesen bocsátkozom, mert utóvégre az ilyen háborús országgyűlésnek más gondjai vannak, mint ezek, (Igás!