Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-572

57$. országos ülés Í915 április 27-én, kedden. 353 hogy e részvények, ha a Krausz és Bettelheim czégnek nem lesz töhhé érdeke, hogy a részvények árfolyamát a börzén tartsa, ugy le fognak esni, hogy a fővárost jelentékeny yagyonveszteség fogja érni. A mint méltóztatik látni, ez oly mértékben következett be, hogy a főváros nettó 15 millió koronát vesztett az árfolyamon. A helyett azonban, hogy a polgármester ur, vagy más, megfelelő felvilágosítással állott volna elő, egyetlenegy hivatalos tényező felvilágosítást nem adott. Hanem felállott Székely Ferencz bankdirektor ur, aki a Magyar Banknál Elek Pál utóda volt és egyszerűen kijelentette, hogy azt hiszi, hogy a kínált ár nem felel meg a napi érték átlagának s 45—50 koronára lehet tenni azt, amit a befolyás érdekében ráfizetnek. Tehát ő is megmondja, hogy 50 K-val többet fizetnek, mint amennyit megér, de tekintve, hogy jó vállalatról, jó papírokról van szó, ez a fővárosnak olyan tőkebefektetése, amelyet a főváros nyugodt lélekkel megszavazhat, mert az előnyei is előreláthatok, ennélfogva a tanács javaslatát elfogadásra ajánlja. Ezután a közgyűlés többsége elfogadja a tanács javaslatát, élénk éljenzés, éljen Bárczy a polgármester. (Derültség.) így történt ez az 1911 május 10-én, szerdán, délután 4 órakor tartott közgyűlésen. Miért hoztam én ezt fel? Mert, méltóztatik látni, a fővárost itt 15 —17 millió korona veszteség érte, tehát a fővárosnak igazán nagy érdekei forogtak koczkán és még odáig sem lehetett vinni a dolgot, hogy a törvényben előirt névszerinti szavazást foganatosították volna, hogy az anyagi felelősség szempontjából azokat, kik ezt 'megszavazták, feleletre lehetett volna vonni. Ezek az állapotok nem egészségesek. A fővárosnak és általában véve semmiféle kommunitásnak, mely közvagyont kezel, nem lehet, nem is volt solia feladata tőzsdei játékszerü, vagy ilyenforma üzletekbe bocsátkozni. Már most, ha az úgynevezett házi kezelés czime alatt akar a főváros megfelelő, helyes üzleteket csinálni, ez ellen kifogásunk nem lehet. És itt utalok például arra, hogy a gáztársaságnál is 80.000 koronás igazgatói fizetést állapítottak meg és ma kisült, hogy állás annyira felesleges, hogy amióta nincsen betöltve, jobban megy a gázgyár, mint azelőtt. Ezeket a dolgokat nem lehet, nem szabad tétlenül nézni. Majd egy más alkalommal előadom a t. háznak az adó viszonyokra vonatkozó helyzetet is. Most azonban — és ne méltóztassanak prófétát nézni bennem, hanem olyan embert, aki számítás alapján mondhatja ezt meg —• a főváros ujabb 100 milliós kölcsön előtt, nagy községi pótadóemelés előtt áll, eltekintve a háborús viszonyoktól is, mert abban az 1915. évi 11 millió koronás deficzitben nagyon kevés eshetik a háborús időkre. Ily körülmények között, midőn a főváros vagyona felerészben elveszett, midőn olyan üzleICÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXVI. KÖTET. tek vannak, melyek megdöbbentő módon utalnak arra, hogy vagy szakértelem, vagy megbízhatóság hiányában kezeltetnek ezek az ügyek, akkor én az én konklúziómat abban adom elő, hogy elvárom a t. belügyminister úrtól, hogy amikor arra a béke áldásaiban ideje lesz, a legsürgősebb módon előterjeszti a fővárosi törvény revíziójára vonatkozó törvényjavaslatot. Én, aki igazán törhetetlen hive vagyok az általános, egyenlő és titkos választói jognak, azt hiszem, hogy a községi életben, ott, ahol vagyonkezelésről van szó, ahol tehát a vagyoni felelősség természetes feltétel, legalább is a "passzív választói jog, a választhatóság kérdésénél kell megkeresnie a törvényhozónak azokat a garancziákat, amelyek kizárják, hogy visszaélések, könnyelműségek, mulasztások, vagy tájékozatlanságok révén a közt károsodások érjék. Én nem tartom feladatomnak, különösen nem ma, hogy részletes j^rogrammal alkalmatlankodjam a t. belügyminister urnak; elvégre vannak elaborátumok annak a közös czélnak szolgálatában, hogy a főváros megfelelhessen nemcsak a lokális érdekű feladatoknak, hanem annak a feladatnak is, hogy a magyar nemzetnek valóságos magyar fővárosa legyen és hogy a köz érdekei méltóbb oltalomban részesüljenek. Csak kérem méltóztassék gondoskodni arról, hogy a revizionális törvényjavaslat minél előbb a képviselőház asztalán legyen. Abban a reményben, hogy a t. belügyminister ur ezt nekem meg fogja ígérni, kérem őt, hogy eziránt nyugtasson meg. Elnök: Ki a következő szónok? Springer Ferencz : T. ház! Nem volt szándékomban ennél a javaslatnál felszólalni, azonban az előttem szólt t. kéjoviselőtársam beszéde késztet arra, hogy röviden válaszoljak és egyúttal kijelentsem a javaslatra vonatkozólag is azt, hogy mindenben csatlakozom Sághy Gyula t. képviselőtársam álláspontjához és előterjesztett javaslatához. Én, aki Budapest székesfőváros törvényhatóságának húsz éve vagyok tagja, végtelenül sajnálom, hogy ez a felszólalás ma itt a képviselőházban elhangzott. Sajnálom elsősorban azért, mert t. képviselőtársam ezzel bizonyságát szolgáltatta annak, bogy ő kevésbbó szereti azt a fővárost, melynek érdekében maga is évtizedeken keresztül igazán érdemes munkát végzett, mint amennyire gyűlöli a maga ellenségeit, akik ellen tulajdonképen ez a felszólalás intézve volt. Sajnálom azért is, mert minden támadást, mely a fővárost a maga egyetemében éri, sajnálok. Sajnálom különösen itt, ebben a testületben, amelyben a székesfőváros soha sem bírt rokonszenvet szerezni, bár épen előttem szólt t. képviselőtársam volt az, aki jobb időkben, mikor annak a törvényhatóságnak még tagja volt, iparkodott annak rokonszenvet szerezni. De ez a felszólalás nem is volt egészen lojális. Nem volt lojális különösen abból a 45