Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-572

354 572. országos ülés 1915 április 27-én, kedden. szempontból, mert az, akit mindezek a támadások elsősorban érnek, nincs jelen, ezenkívül oly mértékben és oly keretben terjesztetett elő ez az anyag, teljesen váratlanul, olyan javaslat tárgyalásának keretén belül, ahol alig hiszem, hogy közöttünk legyen egy is, aki ezekre az adatokra teljes részletességgel tudna válaszolni háború alatt, (Ugy van! balfelöl.) amikor nem azzal a czélzattal jöttünk ide, hogy konkolyt hintsünk, hanem hogy alkossunk. Ennek következtében nem is térek ki, nem térhetek ki, — bevallom, nem vagyok abban a helyzetben, hogy minden egyes konkrét felvetett kérdésben részletesen tudjak nyilatkozni — az egyes kérdésekre, hanem ennek daczára engedjék meg nekem, hogy általánosságban kinyilatkoztassam, hogy azok a beállítások, habár talán sok tekintetben való tényeknek felsorolásából származtak, a valóságot távolról sem fedik. A t. képviselőház kapott itt egy sötét képet és e kép festése után meg tudom érteni azt, hogy voltak hangok túlról is, ezen az oldalon is, amelyek helyesléssel kisérték ezeket a szavakat, mert az éremnek csak ezt az oldalát látták, mert a kéjH'iselő ur csali azt terjesztette elő, ami alkalmas arra, hogy a székesfővárost és annak adminisztráezióját teljesen diszkreditálja, de mellőzte mindazt, ami a székesfőváros adminisztrácziőjában ma érdem és érték. Ne méltóztassanak azt képzelni, hogy én itt a fogadatlan prókátor szerepét akarom játszani és azt se méltóztassék gondolni, hogy én ezekben a kérdésekben bármi tekintetben közvetlenül volnék érdekelve. Én a törvényhatóságnak tagja vagyok, de csak olyan tagja, aki részt veszek az ellenőrzés és kritika munkájában. Azonban magamnak ezeknek a dolgoknak inicziálásában, irányításában részem nem volt. Ebben a tekintetben ugy érzem, hogy talán helyesebb lett volna, ha ez a felszólalás nem az én részemről történik, aki a törvényhatóságban, épen ugy mint itt, a kissebbséghez tartozom, hanem a túlsó oldalról, mert ha igazak mindazok, amiket t. képviselőtársam állított és mondott, akkor ezekért is a felelősséget elsősorban a túloldalon ülő kéj^viselők és mindazon párthiveik viselik, akik ebben a törvényhatóságban többségben voltak . . . Vázsonyi Vilmos: Ott nincs párttöbbség . . . Springer Ferencz: . . . a ministeriumról nem is beszélek, természetesen elsősorban maga a minister ur. Nézzük a dolognak másik oldalát is. Erre vonatkozólag, mivel a székesfőváros gazdálkodását tette kritika tárgyává t. képviselőtársam, engedjék meg nekem, hogy emlékezetébe visszaidézzek egy tényt, amikor ő annak a törvényhatóságnak nem olyan szerény és harmadrendű tagja volt, mint én, hanem elsőrendű, vezető és irányító tagja. (Felkiáltások jobbfelöl: A sasok !) Emlékeztetem arra, hogy Széll Kálmán ministerelnöksége idejében a székesfőváros gazdálkodásáról minő leiratokat küldött a budget jóváhagyása alkalmával a váltakozó érdekcsoportok uralmáról, pedig akkor ő is tagja volt annak a törvényhatóságnak. Abban az időben hosszú éveken keresztül programm és elv nélküli gazdálkodás folyt a városnál. Vurstlizás márólholnapra. Polónyi Géza: Ez nem áll! Springer Ferencz: Nem hajtották végre még azokat a közmunkákat sem, amelyeket a törvény előirt, nem volt ideájuk, nem volt eszméjük abban a tekintetben, hogy a haladó évek fejlődő szükségleteit mikép biztosítsák és fedezzék, ennek következtében a régi, szűk keretek közt mozogtak évről-évre és megfeledkeztek arról, hogy emellett az életnek, a városnak szükségletei szakadatlanul szaporodtak és feltornyosodtak oly mértékben, hogy midőn az a gazdálkodás, az az éra megszűnt és egy uj gazdálkodás vette kezdetét a székesfőváros törvényhatósági életében, akkor a hátralékos feladatoknak, a feltétlenül megoldásra váró és szükséges igényeknek oly tömegével állott szemben a székesfőváros, hogy azok megvalósításának programmja, amelyet eképen egybeállítottak, emlékezetem szerint körülbelül 500 millió koronát tett ki. Ebből a j^rograramból csináltak egy beruházási programmot és ennek a beruházási programmnak végösszege, mely nagy rostán ment keresztül, körülbelül 270 millió koronát tett ki. Azok az összegek tehát, amelyeket t. képviselőtársam emiitett és amelyek tényleg kölcsön vétettek, még pedig nem egyszerre, hanem az idők folyamán, tényleg hasznos és szükséges beruházásokra fordíttattak. 0 egy szóval sem említette, pedig ez a székesfővárosnak szerintem örök dicsősége, hogy azok a szocziális alkotások, amelyeket a székesfőváros épen azóta létesített, a mióta a jelenlegi polgármester áll az élén, micsoda értéket képviseltek épen a székesfőváros jó hire, lakosságának biztonsága érdekében. Tessék elképzelni, hogy ha a székesfőváros a maga kislakás-programmját nem hajtja végre és nem csinálta volna meg, (Ugy van! bal felől.) micsoda szerencsétlen helyzetbe került volna a főváros. Ennek a munkának végrehajtása pedig nem szolgálta egyedül és kizárólag azt a czélt, amelyet közvetlenül szolgálni kivánt, hanem egyúttal abban az időben, amidőn nemcsak a székesfővárosban, hanem az egész országban gazdasági pangás, teljes gazdasági krízis volt, a hóna alá nyúlt a székesfőváros ennek a gazdasági életnek és lehetővé tette, hogy épen az országban legnagyobb fontosságú iparok terén, az építőiparok terén uj fellendülés, uj élet kezdődjék. Méltóztassanak csak visszaemlékezni arra, hogy épen ezen akczió révén a székesfővárosban néhány éven keresztül egészen forgalmas gazdasági életet teremtettek. Nem emliti t. képviselőtársam, hogy ezek-