Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-572

348 572. országos ülés 1915 április 27-én, kedden. méltóztassanak tudomásai venni, hogy a vasúti direktorok — a közúti vasutakról van szó •— alá vannak rendelve a vasúti és gőzhajózási felügyelőségnek. Abban a pillanatban tehát, mikor a polgármester vasúti direktorrá vált, ebben a minőségében a vasúti felügyelőség fegyelmi hatósága alá kerül. (Ellenmondás balfelöl.) Hát nem most választották meg üzletvezető direktornak ? Springer Ferencz: Ő elnöke az igazgatóságnak. Polónyi Géza: ügy tudom, hogy csak helyettes üzletvezetőigazgató maradt Hűvös Iván ur; ugy olvastam, hogy az üzletvezetői teendőket az alpolgármester vállalta. Nagyon köszönöm a t. bizottsági tag urnak, hogyha a hírlapoknak ezt a hírét rektifikálja, de egyelőre a dolog igy áll. Hűvös József volt a vasút vezérigazgatója. Itt majd egy kissé meg kell állnunk, mert a 140.000' K-ás és 100.000 K-ás tételt tisztába kell hoznunk. (Derültség.) Hűvös József meghalván — azt olvastam — az üzletvezetői állást nem töltötték be, hanem csak helyettes-üzletvezetőséget alkottak és Hűvös Iván lett helyettes-üzletvezető. Üzletvezető pedig lett az alpolgármester, akinek helyetteséül lett Hűvös Iván kirendelve. A belügyminister ur módját fogja ejteni, hogy egy elrendelendő vizsgálattal ezek az adatok autentikusan állapíttassanak meg. Visszatérek az inkompatibilitásra. A polgármester ur, mint a kereskedelmi törvény alá tartozó igazgató, a kereskedelmi vétségek szempontjából is felelősségre vonható a kereskedelmi bíróságok előtt. De hogy kerül Saul a prófétához? Hogy lehet az, hogy valaki egy részvénytársaságnak elnöke, igazgatója és nemtudommije legyen anélkül, hogy neki magának egy árva részvénye legyen? Springer Ferencz: Ő a főváros polgármestere. Polónyi Géza: Azon a czimen, hogy azt mondja, hogy a megvásárolt 60.150 részvény a főváros tulajdona. Ez azonban nem a polgármester uré, hanem a fővárosé. Ennek folytán a polgármester ur saját személyében arra a közgyűlésre semmiféle részvényesi minőséget nem visz, hanem viszi a főváros részvényeinek tulajdonát, aminek folytán jogom van állítani, hogy valaki egy részvénytársaságnak direktora lesz anélkül, hogy magának egy részvénye volna. Érdekes szempontok merülnek fel az inkompatibilitás szempontjából. A főváros pl. statútumában eltiltotta a villamos vasúti kocsikban a dohányzást; de a részvénytársaság kézzellábbal dolgozik ellene; és természetes, hogy a polgármester ur elnöklete alatt álló villamosvasut-társaság, hogy a részvényesek érdekeit védelmezze, semmi kifogást sem tesz a dohányzás ellen. Szintúgy látjuk azt, hogy ma már annyira szabad a villamos vasúti kocsi belsejében állani, hogy az ember be sem tud jutni a kocsiba. De hogy visszatérjek az inkompatibilitás kérdésére, van nekünk egy törvényünk, amely meghatalmazást ad a fővárosnak, hogy saját belszervezete tekintetében statútumokat alkothasson. Ezek a statútumok tehát törvénypótló erejűek. Az 1872. évben megalkotott szervezeti szabályzat 5. részének 10. §-át leszek bátor felolvasni. Ez azt mondja (olvassa) : »A főváros tényleges szolgálatában álló összes személyzet bármelyik tagja sem pénzintézetnél, sem egyéb másnemű vállalatnál, elnöki, igazgatói, választmányi vagy ezekkel rokonminőségü állást el nem fogadhat.« Itt van a törvénypótló statútum. Megint csak azt mondom: lehetetlennek tartom, hogy a belügyminister ur ezt tudta volna. De tisztelettel kérdem az államtitkár úrtól: hogy lehetett megengedni, hogy daczára annak, hogy itt törvényerejű szabályzat van, a főváros polgármestere, az alpolgármester s a tanácsnok beülnek ide üzletvezetőknek s nem tudom miféle vállalati direktoroknak? Ezt nem szabad tűrni, mert világosan tiltja a törvény. Ha pedig az urak más rendelkezéseket akarnak csinálni, akkor a legsürgősebb dolog, hogy megfelelő uj törvényről gondoskodjanak. Miért ? Mert az a boldog emlékezetű Deák Ferencz és az akkori szabadelvű párt soha életében nem gondolt arra, hogy a fővárosnak adott és taxatíve megállapított hatás körben valaha ugy forduljon a dolog, hogy a főváros üzletekkel foglalkozzék, hogy a főváros valaha börziáner legyen- Ezt sohasem álmodták azok az urak. Ennek folytán ez az egész mostani törvény, amint az itt van, abszolúte semmiféle harmóniában nem áll a tényleges viszonyokkal és abszolúte lehetetlenség ezeket az állapotokat tovább fentartani, amig ez a törvény életben van. Nagyon kérem a t. belügyminister urat, tegye ezeket vizsgálódás tárgyává. Majd eljön reá az alkalom, talán még megéljük, hogy egy uj költségvetési vitánál még egyszer megkérdezzem a belügyminister urat, hogy miként gondolkozik ezek felett a kérdések felett? Én ma csak az anyagot szolgáltatom ahhoz, hogy a t. belügyminister urnak módjában legyen nyugodtan, tiszta lelkiismerettel utána nézni ezeknek a kérdéseknek, meggyőződni az adatok valódiságáról. Lesz olyan szives majd azután a törvényhozás szine előtt beszámolni arról, hogy ezekre vonatkozólag mi az ő álláspontja. Nem akarom ma még azt sem forszírozni, hogy nekem valami végleges választ adni szíveskedjék, mert hiszen majdnem lehetetlennek tartom, hogy a t. minister ur azon sok adat alapján, amiket rögtön elősorolandó leszek, nekem itt mindjárt végleges választ adhasson. Menjünk már most tovább ezekben a dolgokban. Nem fogok nagyon nagy anyagot felölelni, mert akkor nagyon soká kellene alkalmatlankodnom, csak egy pár dologra utalok reá,