Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-559

22 559. országos ülés Í9H Julius 22-én, szerdán. után nemcsak hogy általában rovassék le illeték, hanem még nagyobb illeték is. Hogy most már röviden végezzem felszólalásomat, a magam részéről arra kérném a t. pénzügyminister urat, hogy azon előterjesztett módosítások közül, amelyeket egyenként és összesen is magamévá teszek, válaszsza ki és fogadja el azt a módosítást, amely a közérdek szempontjából tényleg a legfontosabb és leglényegesebb. Válaszsza ki azt, amire mi különösen nagy súlyt helyezünk, vagyis a büntető ügyekben való meghatalmazásoknak illetékmentességére vonatkozó módosítást és akkor mi, habár nehéz szívvel, de mégis meg fogunk nyugodni, mert érezni fogjuk, hogy jó és hasznos munkát végeztünk. (Éljenzés a baloldalon.) Elnök : Szólásra ki következik ? Mihályi Péter jegyző: Pető Sándor! Pető Sándor: T. képviselőház,! A 29. §-nak azon rendelkezése ellen, amely a bűnügyekben is a meghatalmazások bélyegkötelezettségét állapítja meg, vagyok bátor észrevételeimet egész röviden előadni és csatlakozom ahhoz az állásponthoz, amely e téren a bélyegmentességet a jövőre is fentartani kívánja. (Helyeslés a baloldalon.) Ha a bűnügyek históriáját figyelemmel méltóztattak kisérni, akkor a legteljesebb mértékben helyesnek kell elismerni Springer Ferencz t. barátomnak azt az álláspontját, hogy az egy különleges területe az igazságszolgáltatásnak, amelynek közjogi természete van. Hogy mennyire igaz ez a tétel, azt legjobban igazolja az — ha vissza méltóztatnak emlékezni — hogy a mostani bűnvádi perrendtartás előtt külön sajtóeljárás volt, amely a sajtópereket különleges szabályokkal rendezte. A mostani bűnvádi perrendtartást megelőző ezen sajtóeljárásnak igen értékes és lényeges szabálya volt, annak magyarázatául, hogy a büntető perek közjogi perek és mint ilyenek különleges elbírálás alá tartoznak, az, t. i., hogy sajtóperekben, ahol királyi ügyész képviselte a vádat, ha a királyi ügyész pervesztes lett, a perbe vont fél ügyvédjének költségét köteles volt a kincstár megfizetni. Ennek meg volt a maga logikai magyarázata. Ha a fél a maga akarata, szándéka nélkül belevonatik egy büntető perbe, egy olyan büntető perbe, amelyben hivatalos képviselet van, amelyben a királyi ügyészség képviseli a vádat, akár akar, akár nem, neki meg kell jelennie, ugyebár, ennek a pörnek a tárgyalásán ; neki a maga igazságait, ugy a hogy lehet, meg kell védelmeznie. Es amikor, t. ház, jogtudós ember, a jogban, az igazságszolgáltatás sokszor nem sima utjain teljesen járatos királyi ügyész, tehát egy tökéletes ügyvéd képviseli az állami érdekeket és iparkodik a maga felfogása és a maga meggyőződése szerint a vád alá vont emberre egy büntetést kiforszirozni : akkor, bocsánatot kérek, egy kissé — ha szabad ezt a kifejezést használnom — czinikus az indokolásnak az a része, mely azt mondja, hogy a kedvező vagyoni helyzet jele az, ha a perbe vont vádlott ügyvéddel jelenik meg a bíróság előtt. Hiszen akkor méltóztassék ezt a párbajt ugy lefolytatni, mint ahogy a lóversenyen csinálják, hogy pl. az ügyesebb lóra nagyobb terheket raknak, ugyebár, hogy a kevésbé fürge ló vele a versenyt felvehesse ; akkor ne méltóztassék azt a versenyt jjrodukálni a büntetőpereknél, hogy az államhatalom megjelenik egy a jogban teljesen járatos raffináltan kiképzett képviselettel, az ügyészszel, és ne méltóztassék luxusnak tekinteni, ha a bíróság elé vonszolt ember szintén keres valakit, a ki őt pártfogásába veszi és erre a czélra még költekezik is. (Ugy van I balfelól.) Ez az indokolás tehát nem állhat meg, mert addig, míg az államot a kir. ügyész képviseli az összes csirkeperekben; míg a legkisebb kir. járásbíróság előtt folyó perben is megjelenik a maga hatalmas tudásával a kir. ügyész, hogy az igazságot kiverekedj e az odavonszolt vádlottal szemben; inig ez a praxis, hogy az állam mindig a kir. ügyész képviselete utján és a kir. ügyész támogatásával jelenik meg és keresi a maga igazságát : addig ne méltóztassék luxusczikknek tekinteni a vádlottal szemben azt, hogy ő ügyvéddel jelenik meg. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ha majd az állam elengedi a magánosokkal szemben azt az előnyét, hogy neki kir. ügyésze legyen, akkor azután luxusnak és a kedvezőbb vagyoni helyzet jelének tekinthetjük azt, ha a vádlott ügyvéddel jelenik meg és akkor nem bánom, ha az ügyvéddel megjelenő vádlottat a büntető és a kihágási ügyekben a meghatalmazási bélyeg lerovására kötelezik. Mindaddig azonban, mig az állam a kir. ügyész utján jelenik meg, méltóztassék költségmentesen ugy rendezni ezt a párviadalt, amely a vádlott és az állam között a bíróság előtt lefolyik, hogy egyenlő fegyverekkel jelenjenek meg és mindaddig, mig a királyi ügyész jelenik meg és képviseli az állam érdekét, ám hadd jelenjék meg az a szerencsétlen vádlott is ügyvéddel ezen közjogi párviadal lefolytatására, anélkül, hogy — mint eddig is volt — külön meghatalmazási bélyeget is kelljen lerónia. (Helyeslés baljelöl.) Hiszen méltóztatnak ismerni azt a szerencsétlen jogrendszert, amelyben mi élünk. Hiszen ha az ember kimegy az utczára, sohasem tudja, mikor lép bele egy kihágásba. (Derültség balfelól.) Hiszen ha szigorúan vennők a dolgot, az embernek egész életét azzal kellene töltenie, hogy a kihágások ellen védekezzék. És, bocsánatot kérek, mikor pl. az 1913-iki választói törvény — hogy csak egy példát hozzak fel — a részegséghez, amelybe, azt hiszem, már sok gavallér ember beleesett s volt rá eset már, hogy talán magunkforma ember is megfeledkezett magáról etekintetben — mikor, mondom, a részegséghez azt a rettenetes konzekvencziát fűzi ä törvény, hogy elvesztheti az ember az aktiv választói jogát, pedig, ugyebár, ez egy bagatell kérdés, eddig legalább annak tekintette mindenki, ha, nem tudom, egy kissé többet öntött a garatra és hangosabban vonult végig az utezán ; mikor most rendőri elbírálás alá esik az ily eset, mert mél-