Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-565

565. országos ülés I9ík november 30-án, hétfőn, 24n hogy a háború által okozott terhek fedezése nem történhetik másként, mint a felvett kölcsönök nagy törlesztési részleteinek állandó pénzügyi fedezetével, ez pedig nem lehetséges másképen, mint ha bő jövedelmi források nyílnak meg: épen ezért feleslegesnek tartom ennek a 15 millió koronát jövedelmező adónak inczidentális beiktatását. A milliárdnyi magyar kölcsön és ama nagy hadiadó közé, amelynek a jövőben kétségkívül be kell következnie, ezt a 15 millió koronát inczidentaliter beiktatni valóban felesleges. T. ház! Az én felfogásom szerint és bizonyára mindnyájunk felfogása szerint is, ez a 15 millió korona egészen jól része lehetett volna annak a nagy adónak, annak a nagy erőfeszítésnek, amelyre a jövőben szükség lesz. Hiszen maga a javaslat kijelenti, •— és ez a dolog természetében is rejlik — hogy ez a jövedelem nem fog máról-holnapra befolyni. Egy uj, meg nem gyökerezett adóról van szó, adóösszeirásról, kivetési eljárásról, uj adókönyvelésről, felebbezésekről; mindez tehát csak egy félesztendőnek, háromnegyed esztendőnek vagy egy egész esztendőnek leforgása alatt következhetik be, aszerint, hogy miként forszírozzák ós miként állapittatnak meg a terminusok, ugy hogy tulajdonképen csak egy fedezet-javaslatról van szó. Ennek a 15 millió koronának külön fedezetére pedig nézetem szerint nincs szükség. A jövedelmi adó oly mélyreható, oly gyökeres változás adórendszerünkben, hogy annak meggyökereztetése, felfogásom szerint csakis normális időben lehetséges. Es ha már annak idejében épen az igen tisztelt előadó ur használta azt a szót az akkori gazdasági válságban, hogy a nemzetnek vagy a társadalomnak hisztérikus állajjotában nem helyes olyan intézményt, minő a jövedelmi adó, életbe léptetni, még inkább állhat ez a háborús időkre. Bár lehet, megengedem, van ellenkező felfogás is, amely ügyesnek tartja a pénzügyminister urnak azt az intézkedését, hogy háborús idő alatt is ilyen kifejezett ezélra léptet életbe jövedelmi adót. Mert hiszen, ha azt a czimet viseli ez a törvényjavaslat: »A hadsegélyezés czéljaira a jövedelmi adó ideiglenes és részleges életbeléptetéséről*, az ilyen czélokkal szemben való jövedelem-eltitkolás valóban már nemcsak a privát, hanem a nemzeti becstelenségnek rovatába is fog esni. (Ugy van! Ugy van!) Ebből a szempontból tehát azt lehetne mondani, hogy helyesen megválasztott az idő; de abnormis eredményekre vezet kétségtelenül és nem az adónak azt a normális kimunkálását és normális kifejlődését biztosítja, amely előállana akkor, ha itt rendes, normális gazdasági viszonyok között léptettetik életbe és gyökereztetik meg ez az intézkedés. Jövedelmi adóról szólónak mondják ezt a törvényjavaslatot és tulajdonképen nem egyéb, mint a Wekerle-féle konczepezió egyik részének kiemelése és ideiglenesen, egy évre való életbeléj)tetése. Tényleg azonban mégsem része annak a konczepeziónak, mert a Wekerle-féle adótörvényeknek az volt az alapgondolatuk, hogy az általános jövedelmi jjótadónak nevezett pótlék — mert hiszen az nem adó, hanem tulajdonképen csak j)ótlék . . . Széll Kálmán: Annak készült! Vázsonyi Vilmos: — ügy van! Tehát az volt, aminek készült — ... hogy, mondom, az általános jövedelmi pótadó helyére lép a jövedelmi adó, miként Ausztriában is, mint nem önálló és a többi adónemet pótló, hanem mint kiegészítő jövedelmi adó. Ezen javaslat szerint a jövedelmi jjőtadó, mint általában mindnyájunknak adója és minden adó változatlanul megmarad, csak ad hoc statuáltatik egy adó a 20.000 koronát meghaladó összjövedelmekre nézve, és kisegitőleg átvétetik a Wekerle-féle törvénynek a jövedelmi adóról szóló része. Tehát ez az alapvető; ez nem egy rendszernek a része; ez nem a jövedelmi pótadónak vagy pótléknak eltörlése után, annak helyébe lépő jövedelmi adó, hanem egy kényszerjótékonysági adó hadi jótékonysági czélokra, egy teljesen külön adó a vagyonosaknak, a jól szituáltaknak — helyesen azoknak — megadóztatására. Ha ebből indulnak ki, akkor ennek a javaslatnak, amint azt már t. képviselőtársam is kiemelte, az az alapvető hibája van, hogy nem általános. Mert én a jövedelmi adó szempontjából, ha ezt mint rendszert képzelem, vagyis, ha ezt én ugy fogadom el, bogy ez a jövedelmi adó életbeléptetésének a megkezdése és ném egy specziális adó, meg tudom érteni azt, ha például részvénytársaságok jövedelmi adó alá nem vonatnak. Mert hiszen a nyilvános számadásra kötelezett vállalatoknak adóját én nem tekinthetem ugy, mint a kereseti adót; hiszen ott a mérlegek nem hamisak, a jövedelem egészében kerül megadóztatás alá, tehát tulajdonképen elméletileg helyesen jüvedelmi adó és részvénytársaságok adója nem tartozhatik össze. Ha én a jövedelemadó szempontjából és az egész rendszer szempontjából vizsgálom a kérdést, akkor ezt meg tudom érteni. De ma nem arról van szó, — és itt van a dolog hibája és odiózus volta — ma arról van szó, hogy külön hadi jótékonysági czélokra, az eddigi adók fentartásával, a jelenlegi adórendszernek át nem törésével, annak sértetlensége mellett statuáltatik egy külön adó. Ezen külön adó alól mentesíteni szerintem senkit sem lehet. Es itt a részvénytársaságokat és pénzintézeteket nem látom egyáltalában rosszabb helyzetben, mint amilyen helyzetben vannak az egyének. (Igaz! Ugy van! balfelül,) Tehát ha elismerem is azt, hogy a pénzintézetek spontán is nagy áldozatkészséget tanúsítottak, pl. hadikórházakat állítottak fel, 31*