Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-565

240 505. országos ülés 1914 november 'dO-án, hétfőn. ellen szól, amit a t. pénzügyminister tir kontemplál. Azután van itt egy másik kérdés is, amelyre még rá akarok mutatni. Alapul az 1914 esztendő van véve. Azt látom azonban, hogy a háború következtében a jövedelmek bizonyos eltolódása, másként való csoportosulása következett be. Vannak oly jövedelmek, amelyek épen a háború folytán állottak elő és amelyek nagyrészben az 1915. évben fognak befolyni. Nem tartom méltányosnak, hogy ezek a jövedelmek e javaslatban különlegesen megállapítva nincsenek és e jövedelmek megadóztatása nem történik. Ami már most azokat a módosításokat illeti, amelyeket a t. előadó ur jelezni szíves volt, ezekre nézve csak az a megjegyzésem, hogy minden oly módosítást, amely javítja a törvényt, készséggel elfogadok és így legnagyobb készséggel járulok hozzá ahhoz a javaslathoz is, amely a IV. osztályú kereseti adóra vonatkozik. Ismétlem azonban és ez a leglényegesebb e kérdésben, hogy a jövedelmi adónak megállapítása szempontjából lehetetlenségnek tartom, hogy igazságos és méltányos legyen az az eljárás, amelyet alkalmazunk a részvénytársaságokkal szemben, amelyek egyenesen prémiumban részesülnek a mások rovására. Gr. Batthyány Tivadar: A tisztviselőket meg beveszik. Csermák Ernő: Sőt, ha a törvény meghosszabbittatik, és e rendszer lesz irányadó a jövőre nézve, akkor nagy prémiumban fognak részesittetni azok a bizonyos családi részvénytársaságok, amelyeknek részvényei a piaczon nem szerepelnek, amelyek voltakép csak bizonyos adózási technika szempontjából alakulnak. Ezeket mindenesetre méltóztassék figyelembe venni és ha a t. képviselőház nem teljesítené azt a kívánságunkat, hogy leveszi a napirendről ezt az egész törvényjavaslatot és jobb időre hagyja, akkor mindenesetre kérem, méltóztassék a 2. §-t is megfelelően módosítani, azon módosítások mellett, amelyeket a t. előadó ur javasolt. Egyébként a javaslatot nem fogadom el. (Helyeslés bal felöl) Elnök: Szólásra ki következik? Hoványi Géza jegyző: Springer Ferencz! Springer Ferencz: T. képviselőház! Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy az előadó urnak és az előttem felszólalt két képviselőtársamnak felszólalásai után, amelyek a fenforgó kérdést minden oldalról kimerítették és amelyeknek tartalma többé-kevésbbé az én felfogásomat is fedi, az önök szíves türelmét csak nagyon rövid ideig vegyem igénybe egyrészt és másrészt csak néhány szóval szögezzem le ebben a kérdésben az alkotmánypárt álláspontját, amelynek megtisztelő megbízásából felszólalok. Az előttünk fekvő javaslat a hadi segélynek fogalmát terjeszti ki és a hadi segély tekintetében a már meglévő törvények mellett egy ujabb törvényt alkot, mert mig a meglévő 1882 : XI. t.-cz. azokról a hadi segélyekről szól, amelyek a hadbavonultak családtagjainak adandók és amig a ma letárgyalt 1116. számú javaslat is ugyanebbe a kategóriába tartozik, addig ez a törvényjavaslat a családtagokat illető segélyen kivül egyéb társadalmi segélyek felkarolását is czélozza. Itt a magam részéről kötelességszerüleg ki kell jelentenem, hogy e javaslatnak azt az intenczióját, amely odatendál, hogy igenis azok a társadalomsegitő akcziók, amelyeket ma a társadalom a maga szűkös erejével karolt fel és melyeket a községek, a városok is támogattak, igenis az állam gondoskodása tárgyává is tétessenek, és a magam részéről a legmelegebben üdvözlöm e mellett azt a gondolatot is, hogy ezen szolgáltatásra a társadalomnak tehetősebb, vagyonosabb elemei vétessenek igénybe. (Helyeslés.) Azonban amidőn ezt leszögezem és ezzel bizonyságát kívánom szolgáltatni annak, hogy az országban nem lehet ember, aki ezt a felfogást az adott viszonyok és körülmények között ne helyeselné és ne támogatná, és ennek következtében magában ebben a házban sem emelkedhetik elvi kifogás a javaslat ellen, a magam részéről a javaslat mikéntje, a javaslat végrehajtása tekintetében komoly aggodalmakat táplálok, amelyeket bátor vagyok csak néhány szóval körvonalozni. Első kérdésem az: ha igazán meg kell és meg akarjuk csinálni azt, ami ebben a javaslatban kontempláltatik és foglaltatik, feltétlenül kell-e ebből a czélból uj adó létesítéséhez folyamodnunk jelenleg, a mostani nehéz gazdasági viszonyok mellett? Én ezt teljesen feleslegesnek és szükségtelennek látom, mert a megoldás módja és lehetősége önként adódik, anélkül, hogy uj adó behozatalának az elhatározásához jussunk. Hiszen az lett volna egyike a megoldási módoknak, ha a ma letárgyalt 1116. számú javaslatban ezt az ideát, ezt az eszmét, amely ebben a törvényjavaslatban foglaltatik, egyszerűen lefektetjük, ha felhatalmazzuk a kormányt, hogy azt az összeget, amelyet ő szükségesnek látott és amelyet ebben a javaslatban 15 millióban präliminál, felhasználja akár a pénztári készletek terhére, akár, ha pénztári készletek nem volnának, a hadikölcsön terhére, avagy egy újonnan szerzendő függőkölcsön terhére, természetesen azzal a klauzulával, hogy később, jobb időkben az az elv, amely ebben a javaslatban lefektettetett, érvényre emeltessék és egy majdan benyújtandó adójavaslattal biztosíttassák és végrehajtassák. A mai gazdasági viszonyok mellett igazán érthetetlen dolog egy uj adónem behozatala. Ebben a tekintetben vagyok bátor utalni szakemberek nyilatkozatára, akik ezzel a kérdéssel a közelmúltban behatóan foglalkoztak; sőt a mélyen t. előadó ur is aggályát fejezte ki, vájjon alkalmas-e az idő arra, hogy egy uj adó-