Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.
Ülésnapok - 1910-565
565. országos ülés 1914- november 30-án, hétfőn. 233 a helyen — a kormány intézkedhetik arra vonatkozólag, hogy ezen javaslat törvénynyé válván és szentesittetvén, életbelépjen és az ügyvédi karnak hosszú, érdemes munka után részben betegség, részben a kor haladása következtében munkaképtelenné vált tagjai ezen nemes és humánus alkotásnak áldásaiban részesülhessenek. (Elénk helyeslés.) Ajánlom a törvényjavaslatot részleteiben is változatlanul való elfogadásra. (Elénk helyeslés.) Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve. Kérdem a t. házat, kiván-e még valaki szólni? (Nem.) Ha.szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, elfogadja-e a t. ház a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául, igen vagy nem P (Igen.) A ház a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Következik a részletes tárgyalás. Kérem elsősorban a törvényjavaslat czimét felolvasni. Szepesházy Imre jegyző (olvassa a törvényjavaslat czimét és 1—7. §-ait, amelyek észrevétel nélkül elfogadtatnak). Elnök: Ezzel a törvényjavaslat részleteiben is letárgyaltatván annak harmadszori olvasása iránt a napirendi javaslat keretében fogok előterjesztést tenni. Következik az osztrák birodalmi tanácsban képviselt királyságokkal és országokkal a kölcsönös végrehajtási jogsegély szabályozása tárgyában kötött szerződés 21. czikkéhez megállapított kiegészítő rendelkezések beczikkelyezéséről szóló törvényjavaslat általános tárgyalása, (írom. 1102. 1129.) Az előadó urat illeti a szó. T. ház! Egyáltalán nem értem azután nagyatádi Szabó István t. képviselő urnak azt a másik ellenvetését, hogy néhány hónappal ezelőtt, egy előttem is élénk emlékezetben lévő vitában, az ügyvédi kar részletesen bírálván az illetékjavaslatot, a képviselő ur csodálkozik, hogy most mégis a kormány ezzel előáll és az ügyvédek azt elfogadják. Engedelmet kérek, az ügyvédi kar azon tisztelt tagjai, kik mint a képviselőház tagjai is annak idején az illeték-ékről szóló javaslatot igen beható tanulmány alapján tüzetes bírálatban részesítették, ezek egyrészről meggyőződésüket követték, amit a legnagyobb tisztelettel kell vennie a kormánynak is, amelynek javaslata a bírálat tárgya volt, másrészről szolgálatot tettek magának a közügynek, mert csakugyan azon javaslaton különösen Springer Ferencz t. képviselőtársamnak nagyon beható tanulmányai alapján és a t. túloldal számos más tagjának igen figyelemre méltó felszólalása alapján is számos módosítás és javítás történt. Végre elkerülte a figyelmét nagyatádi Szabó István t. képviselőtársamnak és bizonyára ez okozza, hogy az időszerütlenségi kifogása egészen alap nélkül való, hogy a javaslat 7. §-a értelmében ezen törvény szentesítése után életbeléptetésének idejét az igazságügyminister és a pénzügyminister egyctértőleg fogják majd megállapítani. Kincs ennek a nemzetnek egyetlen hü fia, nincs ennek az országnak egyetlen a magyar névre méltó polgára sem, aki ne tudná, hogy most ugy amint összes intellektuális és szellemi erőnket, igyekezetünket és erőfeszítésünket a haza és a nemzet koczkán lévő nagy érdekeiért kell latba vetnünk, (Ugy van! Ugy van!) ép ugy kell megfeszíteni minden anyagi erőnket is azon nagy czélokért, amelyek elérése a nemzet létét és a nemzet jobb jövőjét biztosítja. (Elénk helyeslés.) Tehát egyáltalában nem tehető senkinek, az ügyvédi kar egyetlenegy tagjának sem az a szemrehányás, hogy kisürgette volna ezt a javaslatot. Nem volt szükség ilyen sürgetésre, mert ha a kormány, — t. i. a pénzügyminister ur és csekélységem — júniusban kilátásba helyezte a javaslat előterjesztését, most ilyen sürgetés és figyelmeztetés nélkül is természetesen kötelességének tartotta volna és tartotta is beváltani igéretét. (Helyeslés.) Másrészről senkisem tehet szemrehányást az ügyvédi karnak azért, hogy ilyen időben is a maga külön specziális kari érdekeire gondol, mert az ügyvédi kar ezekben a komoly időkben is, mint hosszú évtizedeken át minden alkalommal egyedül az összességnek, az ország és a társadalomnak érdekeit, valamint az igazságszolgáltatás szempontjainak előmozdítását tartja szeme előtt és készséggel, türelemmel és nyugodtan fogja bevárni azt a bizonyára nem hosszú időt, amidőn — akár én, akár más lesz ezen KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXVI. KÖTET. (Az elnöki széket Szász Károly foglalja el.) Hantos Elemér előadó: T. képviselőház! Az igazságügyminister ur törvényjavaslatának benyújtására az 1914. évi augusztus hó 1-én a monarchia mindkét államában elrendelt és még most is tartó moratórium szolgált alapul. Az Ausztriával kötött végrehajtási jogsegélyszerződés 21. §-a tartalmazta azt a helyes átmeneti intézkedést, hogy a jogsególyszerződés érvénybe lépése előtt, vagyis 1915. évi január hó l-e előtt kelt végrehajtható okiratok még egy ideig, 1915. évi június hó 30-áig a régi szabályok szerint legyenek végrehajthatók. Miután azonban a moratórium elrendelése folytán ugy Ausztriában, mint Magyarországon 1915 január l-e előtt a moratórium elrendelése óta a moratórium alá eső követelések nagy tömegére nézve végrehajtható okiratok nem kelnek, szükségesnek mutatkozott a kedvezményes végrehajtás határidejét a moratórium idő30
