Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-559

55.9. országos ülés 1914 Julius 22-én, szerdán. 17 teke, morális tartalma tekintetében azáltal, hogy azokat szuverén lekicsinyléssel kofapereknek minősiti. De ha már ezt csinálja a t. előadó ur és igy támogatja a t. kormánynak javaslatát, akkor ezzel szemben azt hiszem teljes mértékben jogosult az ellenzék részéről ezt a fokozati megkülönböztetést az adózó közönség javára kihasználni. És minthogy másik alapelvként azt hangoztatták a túloldalról az egész vita folyamán, az illetékelvnek állítólag megfelelően, hogy az illeték jogosan emelkedhetik a bíróság munkájának emelkedésével, én követelem önöktől, t. többség, hogy alkalmazzák ezt az elvet a most szóbanforgó rendelkezés elbírálásánál is. A bíróság munkája annyival nagyobb, amennyivel több biró vesz részt az igazságszolgáltatás munkájában. Okvetlenül különbséget kell tehát tenni ebből a szempontból az egyes bíróságok és a társasbiróságok munkája között, mert az állam a társasbiróságok révén több munkát teljesít a biróságban résztvett személyek számánál fogva, mnt az egyes bíróságoknál. Ép ezért teljes mértékben indokolt ellenzéki szempontból az a kívánalom, hogy épen a túloldalról hangoztatott alapelvekre támaszkodva kevesebb legyen az illeték — ha már illeték alá vonják egészen megengedhetetlenül a bűnügyekben való meghatalmazásokat is — mondom, kevesebb legyen a bűnügyben az illeték akkor, ha az egyes bíróságoknál tárgyalják az ügyet, mint akkor, ha társasbiróságok előtt folyó ügyekben veszik igénybe a meghatalmazást. Ezekből a szempontokból kiindulva, midőn hozzájárulok Barcsay Andor és Csermák Ernő t. barátaim módosításaihoz, arra az esetre, ha azok nem fogadtatnának el, amint ettől, fájdalom, tartani kell, a következő módosítást vagyok bátor előterjeszteni. (Olvassa) : »Inditványozom, hogy a 29. §. első bekezdéséből ezen szó »bünügyben« kihagyassék; indítványozom továbbá, hogy uj bekezdés gyanánt vétessék fel a következő rendelkezés : »Kihágási ügyekben a meghatalmazás bélyegmentes, a járásbíróság előtt folyó bűnügyekben 40 f, társasbiróságok előtt folyó bűnügyekben adott meghatalmazások pedig 1 K bélyegilleték alá esnek«. Ajánlom módosításom elfogadását. (Helyeslés a 'baloldalon.) Elnök : Szólásra ki következik ? Mihályi Péter jegyző: Benedek János! Benedek János: T. ház ! Nem fogadom el a szakaszt és nem fogadom el a módosításokat sem ; egyszerűen kihagyandónak tartom az egész szakaszt és fentartandónak a régi állapotot. Nincs szükség arra, hogy a meghatalmazás bélyegén változtassunk, akár összeg szerint, akár az ügyek minősége szerint. Különben is az egész szakasz tág teret nyit a törvény kijátszására. Azt mondja a szakasz, hogy abban az esetben, ha a dij összege nincs kitüntetve, 1 K 50 fillér a bélyegilleték, ha pedig a dij összege, amelyre a szubsztratum KÉP7H. NAPLÓ. 1910 1915. XXVI. KÖTET. j. vonatkozik, ki van tüntetve, akkor a második fokozat alá eső illeték jár a meghatalmazás után. Azt hiszem, ha olyan nagy összegről szól valamely ügy, hogy a második fokozat szerint több lenne az illeték, mint 1 K 50 fillér, akkor a felek egyszerűen nem fogják összeg szerint feltüntetni a per tárgyát. Erre különben szinte ujjal mutat rá maga ez a szakasz. Azt mondja (olvassa) : »A meghatalmazás polgári ügyben, bűnügyben, közigazgatási vagy bármely más ügyben vagy czélra, ha benne a dij összege fel van tüntetve, a dij összege szerint II. fok, ha pedig a dij összege nincsen feltüntetve, ivenkint 1 K 50 fillér illeték alá esik.« Látnivaló hogy itt jóformán maga a szakasz tanítja ki a feleket arra nézve, hogy valahogy a dij összegét ki ne tüntessék, különösen, ha 1 K 50 fillérnél magasabb bélyeg járna. Valószínűleg azt gondolja itt a pénzügyminister ur, hogy mégis megvan a dijlevél, amely.,. . Teleszky János pénzügyminister: Azt gondolom, hogy eddig is igy volt. Ez a mai állapotBenedek János: Kérem, a meghatalmazás bélyege milliós ügyben is, százmilliós ügyben is mindig 1 korona volt és ez az, amit most 1 korona 50 fillérre emelnek fel már a legkisebb fokozaton; abban az esetben pedig, ha a dij összege ki van tüntetve és ezután nagyobb összeg járna a második skála szerint, mint 1 korona 50 fillér, akkor ez a szakasz a második skálát kívánja alkalmazni. A czélt azonban nem éri el, mert maga mintegy instrukcziót ad a feleknek, hogyan kell a törvényt kijátszani- t. i. ne tüntessék ki a dij összegét, hanem egy á ta ánosságban szóló meghatalmazást adjanak. Mondom, már ebből a szempontból is igen helytelennek tartom az egész szakaszt és sokkal helyesebbnek tartanám a régi állapot fentartását, amely mellett lándzsát is tÖTÖk. De sérelmesnek tartom ennek a szakasznak jóformán minden szavát. »Bünügyben!« Az előttem szólók már kifejtették, hogy a bűnügyben való meghatalmazás bélyegkötelezettsége milyen sérelmes. Bakonyi Samu t. barátom fényes jogászi tudásával mutatott rá arra, hogy minden kriminalisztikai elmélettel, az államnak a bűnügyek terén való hivatásával, feladatával áll ellentétben az, hogy bűnügyben szedjenek bélyegilletéket. Hiszen az az alapelv s abból a felfogásból kell kiindulni, hogy a bűnt nem tűri az állam, hanem sújtja azt és csak akkor van helyreálliva a rend, ha a bün megtorlást nyer. Ez a szakasz a szegény felet elütné esetleg attól, hogy ennek a nagy igazságnak érvényt szerezhessen, amelyben esetleg a saját egyéni sérelmének orvoslása is bennfoglaltatik, de bennfoglaltatik a megsértett közrendnek, a megsértett jogrondnek helyreállítása és reparálása is. Ha pl. magáninditványra üldözendő cselekménylől van szó és a szegény magánfélre van bizva, hogy meginditsa-e az eljárást, vagy sem, mivel meghatalmazási bélyeget kell lerónia, — maga nem ért a dologhoz, természetesen csak ügyvédhez fordulhat — visszatartja őt már maga ez a csekély összeg. Mert habár ez ismét csekélynek tűnik fel, vagy a pénzügy 3