Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.
Ülésnapok - 1910-559
18 559. országos ülés 1914 minister nr előtt tűnik fel csekélynek, egy igazságát kereső szegény ember előtt nagy összeg az az 1 K 50 fillér. (Ugy van! balfelél.) Nagyon sok bűnügy csak azért nem fog megindulni és a bűnügyi statisztika talán kevesebb bűnügyet fog kimutatni amiatt, mert a bűnügyben adott ügyvédi meghatalmazásnak is megszabták már a bélyegét, ott is fizetni kell. De nagyon helytelen dolognak tartom ezt azért is, mert ennél a 29. §-nál megint éles ellentétbe'kerül az igazságszolgáltatás érdeke a financziális érdekkel és itt megint a financziális érdek kerekedik felül, az igazságszolgáltatási érdek rovására. Már pedig ha a perrendtartással kapcsolatban életbe lépő uj igazságszolgáltatási intézményekkel az illetéket is az uj viszonyok szerint akarjuk szabályozni, akkor természetes dolog, hogy lehetetlen az illetéket másképen megszabni, mint csakis ugy, hogy egyformán szem előtt tartsuk az igazságszolgáltatási és a pénzügyi érdeket. Az igazságszolgáltatási érdek itt teljesen agyon van verve és előtérbe_lép a financziális érdek. Azt merném mondani, hogy valósággal kapzsisággal jár el az állam, ha ezt a szakaszt keresztül akarja hajtani és a bűnügyekben adott meghatalmazások után is bélyeget akar szedetni. Az előadó ur azt mondotta, hogy körülbelül 200.000-re megy azoknak a pereknek száma, amelyeknél csakugyan mintegy büntetésként kell alkalmazni az 1 korona 50 filléres meghatalmazási bélyeget, hogy ne legyen olyan sok a per. Bátor vagyok hivatkozni arra, hogy ez a statisztikai kimutatás nem egészen felel meg a tényeknek, mert jóvá 1 alul marad azokon az adatokon, amelyeket a bűnügyi statisztika feltüntet. A legutolsó, amely rendelkezésünkre áll, az 1912. évi bűnügyi statisztika. Eszerint járásbiróság előtt folyó bűnügy volt Magyarországon 371.376, törvényszék előtt folyó bűnügy volt 38.990, vizsgálóbiró előtti ügy volt 29.951 és pénzügyi-kihágási ügy 5486 ; összesen 523.366 ügy. T. képviselőház ! Ezenkívül van még a kihágási ügyeknek egy egész nagy erdeje. Hiszen csak 1912-ben 836.114 kihágás volt. Nemcsak a törvényszék előtti és a járásbirósági ügyekben, hanem már a vizsgálóbiró előtt is szoktak meghatalmazásokat adni; ott is helye van ügyvédi képviseletnek. A kihágási ügyeknél is tapasztalhatjuk ezt ; elvégre nem mindenki ér rá kihágási ügyében maga menni tárgyalásra, neki talán anyagi érdekeinek esetleg sokkal megfelelőbb, hogyha nem maga megy el, hanem ügyvédet biz meg képviseletével. A 836.114 kihágási ügy közül nem mondom, hogy mindegyikben volt ügyvédi meghatalmazás ; mondjuk, hogy csak minden ötödikben vagy hatodikban volt, vegyünk csak 25%-ot, amelyben ügyvédi meghatalmazás volt, aminthogy kihágási ügyekben szokott lenni. A pénzügyi kihágási ügyeknél a biróság előtt jóformán mindegyikben volt meghatalmazás, mert a magánfél azokban a törvényekben illetékszabályokban egyáltalában nem Julius 22-én, szerdán. járatos és igy kénytelen ügyvédi segélyt, igénybe venni. Ha mindezeket figyelemre méltatjuk, akkor megállapítható, hogy legalább egy pár millió korona lesz az, amit a kincstár ezekben az ügyekben bevételként remélhet. Azt mondották, hogy az egész illetékkérdés ilyetén rendezéséből eredő jövedelem 4—5 millióra tehető. Hiszen ha csak ez a szakasz megáll, a bűnügyben adandó meghatalmazás egymaga egypár milliót vagy legalább is másfél miihót jelent az államkincstárnak. Ha méltóztatik örülni pénzügyi szempontból ennek a másfél milliónak, annál jobban szomorkodhatik az igazságügyminister ur és mindenki a felett, hogy az igazságszolgáltatás érdeke fog Magyarországon csorbát szenvedni, mert ennek a szakasznak j óformán minden rendelkezéséből az az alapelv tűnik elő, hogy nem az a fő, hogy a megsértett jogrendnek eleget tegyünk ; nem az a fő, hogy valaki a megsértett jogával szemben bűnügyi téren elégtételt nyerhessen, mert az állam csak akkor nyújt segédkezet, ha az illető elsősorban lefizeti az ügyvédi meghatalmazás bélyegét; hanem egyedül az a fő, hogy a kincstárnak a bűnügyi meg hatalmazásból legalább másfél millió bevétele legyen. Ez pedig sem igazságszolgáltatási, sem morális szempontból nem helyes eljárás, a jog állam alapelvével pedig teljesen ellentétben áll. Igazi jogállamban bűnügyben bélyeget nem szedhetnek, mert a megsértett jogrend helyreállítására szolgáló köz- vagy magánvád nem arra való, hogy ebből az állam financziális, pénzügyi hasznot szerezzen magának, hanem magasabb szempontok lépnek előtérbe : az igazság kultuszának érdeke és ezt a financziális szemponttal összekuszálni, kombinálni helytelen és olyan dolog, amely nem annyira bélyegilleték, mint inkább megbélyegzés alá esik. Ugyanezt mondhatom a közigazgatási ügyekben adandó meghatalmazásokról is. Akárhányszor járunk el közigazgatási ügyben, amikor csak előterjesztésről vagy egy jogorvoslat, mondjuk felebbezés beadásáról van szó. Nem is szoktunk ehhez meghatalmazást csatolni. Mert hiszen a közigazgatás sokféle ágazatában az ügyvédi képviselet eddig jóformán ki volt zárva. Nálam is volt preczedens arra, hogy közigazgatási ügyben nem is engedték meg, hogy az eljárásnál mint ügyvéd megjelenhessek, csak mint jó ember, mint szószóló szerepelhettem, csak mint protektor, de mint ügyvéd nem. Hiszen nagyon sok mezeje van Magyarországon az igazságszolgáltatásnak a közigazgatási bírósági eljárásokban . . . (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek! Benedek János : . . . ahol ügyvédi meghatalmazás azért nem kell, mert nem is engedik meg a képviseletet. A törvényjavaslat 29. §-a közigazgatási ügyben is meghatalmazást kivan a féltől. Ezelőtt az volt a gyakorlat, hogy közigazgatási ügyben nem is csatoltunk ügyvédi meghatalmazást, mert nem is kívánták, hanem egy-