Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.
Ülésnapok - 1910-565
565. országos ülés ÍMk november 30-án, hétfőn. 215 Ha pedig a kérdés erkölcsi oldalát nézem, ami főleg akkor jön tekintetbe, mikor egyesekkel szemben alkalmaztatik ilyen rendszabály, nem hiszem, hogy el lehessen zárkózni az elől a kívánság elől, hogy akit ez az intézkedés ért, aki ez által polgártársai előtt bizonyos mértékig megbélyegeztetett, ha magát ártatlannak érzi, később, mikor a háborús veszély eltűnt, kimutathassa a maga ártatlanságát egy bizonyos fórum előtt, szóval módjában legyen a maga becsületét helyreállítani. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Mélyen t. képviselőház! Én magam is tudok egyes eseteket, ahol tényleg, bizonyára jóhiszemű tévedésből, teljesen ártatlan egyénekkel szemben ilyen intézkedések történtek. Ami nyilvánosan történt, az nyilvános reparácziót igényel, ^nert ehhez minden honpolgárnak joga van. Életét lehet tőle követelni, vagyonát is lehet tőle követelni, de becsületét elvenni senkitől nem lehet. (Igaz! Ugy van! Helyeslés bal felöl.) És ha becsületén az égető szükség parancsszava alatt ideiglenesen csorbát kellett ejteni, meg kell adni az illetőnek a lehetőséget is, hogy az ő jó hírnevét megint helyreállíthassa és gyermekeinek szeplőtlenül átadhassa. (Helyeslés balfelöl.) Ennek a garancziának megadása nemhogy csökkentené ezen intézkedés értékét, hanem ellenkezőleg, hozzájárulna ahhoz, hogy annak keménységeit a közönség szivesebben és több megnyugvással fogadja, hozzájárulna tehát az erkölcsi összhangot megzavaró némely körülmény elhárításához. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Konkrét propozicziót azon gondolatok keresztülvitelére, amelyeket most kifejtettem, nem teszek. Meg lehet valósítani azokat esetleg külön törvényhozási intézkedésekkel, bár jobb szeretném, ha most megtétetnének, mert bizonyára sokkal nagyobb megnyugvással fogadhatná el a ház ezt a törvényjavaslatot, mint így, ezen Damokles-kardnak fenforgása esetén. (Ugy van! balfelöl.) Yégül természetesen abban is mindnyájan egyetértünk a ház ezen oldalán. — és azt hiszem, hogy egyet fogunk érteni az egész házban — hogy a 17. §-nak az a visszaható intézkedése, amely a kormány eddig tett intézkedéseiért a felmentvényt megadja, nem fogadható el. (Igaz! Ugy van! balfelöl,) Hiszen a logika is azt kívánja, hogy a t. ministerelnök ur, nagyon helyesen, az eddig történt intézkedésekről szóló jelentés tárgyalását el akarja halasztani olyan időre, amikor mindenki szabadon, erkölcsi nyomás nélkül gyakorolhatja a kritikát, mivel a felmentvény megadását a kritikának meg kell előznie: ha most a kritika nem időszerű, akkor most ez a felmentés sem adható meg és ezt a visszaható erőt sem lehet megszavazni. (Helyeslés balfelöl.) Én azt hiszem, hogy ezeknek a kívánságoknak teljesítése a törvényjavaslatban foglalt czélnak, amelylyel nem akarok ellentétbe helyezkedni — minden veszélyeztetés nélkül történhetik és azért ajánlom ezen észrevételeket az igen t. kormány és a többség figyelmébe. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Végül még egy észrevételem volna, s ez az, hogy mivel ezen törvényjavaslatok intézkedései rendkívüli hatalmat adnak a kormánynak és a közigazgatásnak, igen megnyugtató volna, ha a kormány részéről egy olyan kijelentés történnék, hogy ki van zárva az, hogy ennek a rendkívüli felhatalmazásnak érvénye alatt a nemzet tömegesen gyakorolhassa és kelljen gyakorolnia választási jogát. (Helyeslés a bal- és szélsöbaloldálon.) Az általános választások megejtése a közigazgatásnak ilyen rendkívüli hatalma mellett teljesen kizárt dolog. Ha e tekintetben konstatálhatnék azt, hogy a kormány a dolgot épugy fogja fel, mint mi, ez is nagyon hozzájárulna azon megnyugváshoz, amelylyel ezen, különben igen kemény, de talán szükséges rendkívüli intézkedések fogadtatnak. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldálon.) Elnök: A ministerelnök ur kivan szólni. Gr. Tisza István ministerelnök: T. ház! Hogy mindenekelőtt gróf Apponyi Albert t. képviselő urnak ezzel az utolsó kérdésével végezzek, amely nem vonatkozik szorosan a javaslat szövegére, készséggel kijelentem, hogy a magam részéről is kizárt dolognak tartom azt, hogy ezen rendkívüli intézkedések hatálya alatt általános ^választás történjék. (Helyeslés balfelöl.) Áttérve magára a törvényjavaslatra, mindenekelőtt bátor vagyok megjegyezni, hogy amennyire nagyon hazafiasnak és helyesnek tartom s elismeréssel és köszönettel fogadom azt, hogy az igen tisztelt ellenzék minden tulajdonképeni pártküzdelmet kerülni kíván, másrészről annyira természetesnek, sőt czélszerünek és helyesnek tartom azt, ha a javaslatok tartalmára vonatkozó érdemleges észrevételek előhozatnak és azok megfontoltainak. És biztosíthatom igen t. ellenzéki képviselőtársaimat, hogy a kormány és a többség részéről minden felvetett eszme a leglojálisabb és legobjektivebb méltatásban fog részesülni. (Helyeslés jobbfelöl, tetszés balról.) Egyenesen azt volnék bátor kérni, hogy ezeket az eszméket, amennyiben erre alkalmasaknak találják, méltóztassanak a részletes vitánál szövegezett módosítások alakjában szóbahozni és mi igen szívesen fogunk minden olyan módositványt magunkévá tenni, amelynek czélszerü vagy helyes volta felől meggyőződünk. (Helyeslés.) Ami most már a felvetett eszméket illeti, mindenekelőtt kijelentem, hogy készséggel hozzájárulok ahhoz, hogy a 17., illetve most már 18. §-ból a felmentvényt tartalmazó passzus kihagyassék. (Helyeslés a baloldalon.) Ha méltóztatnak magukat a kormány helyébe tenni, talán természetesnek fogják találni a t. képviselő urak, hogy a kormány ezt a passzust a javaslatba felvette, mert a kormánynak alkotmányos kötelessége kérni a felmentést a legelső alkalommal, amely erre kínálkozik. (Helyeslés
