Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-565

•216 565. országos ülés 191k november 30-án, hétfőn. a jobboldalon.) De a magam részéről épen olyan természetesnek tartom, hogyha igen t. ellenzéki képviselőtársaim pedig ebben a kérdésben akkor kívánnak állást foglalni, amidőn semmi irányban nincsenek a birálat tekintetében feszélyezve. (Helyeslés a baloldalon.) Azt hiszem tehát, a többség nem járna el helyesen, ha nem honorálná ezt a nagyon természetes és indokolt kívánságot és azért én igen szívesen hozzájárulok ahhoz, hogy azok a szavak a 18. §-ból a részletes vita során kihagyassanak. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ami a felvetett többi eszméket illeti, az 5. §-ra vonatkozólag két idea merült fel. Az egyik bizonyos korhatár beillesztése; a másik pedig az, hogy nők ilyen közmunkára csak annyiban vétessenek igénybe, amennyiben ez őket családfentartói hivatásukban nem akadályozza. Ami ez utóbbit illeti, ez tulajdonképen benne is van abban, hogy nők csak olyan munkák elvégzésére alkalmazhatók, amelyekre rendes foglalkozásuknál fogva alkalmasak, de semmi kifogásom ellene, hogy ez az igen helyes és a törvényjavaslat intenczióival megegyező gondolat expressis verbis, nyíltan kifejezést találjon. (Helyeslés) Ép oly kevéssé tehetek kifogást az ellen, hogy a korhatárra vonatkozólag egy, természetesen megfelelő tág határ szabassák meg, amely gyermekeknek és egészen öreg embereknek ily munkákra való alkalmazását kizárja. Legnagyobb sajnálatomra, nem vagyok abban a helyzetben, (Halljuk

I Halljuk! a szélsőbaloldalon.) hogy ugyanilyen álláspontra helyezkedhessen! az internálásra vonatkozólag kifejezett kívánságot illetőleg. Nem tagadom, t. képviselőház, hogy ez az eszme előttem nagyon rokonszenves; de megvallom, nagyon nehéznek tartom annak gyakorlati megvalósítását, mert hiszen internálásoknál ój>en olyan esetekről van szó, amelyeknél valamely büntetendő tényálladék birói kogniczióra alkalmas, precziz formában nem forog fenn; mert hiszen ahol ilyen eset fordul elő, ott nem internálás szükséges, hanem az illetőnek előzetes letartóztatása mellett a büntető eljárás folyamatba tétele. TJgy hogy, miután ennek az eljárásnak megindítására nincs elegendő bizonyíték, nagyon nehéz lesz elegendő alapot találni arra is, hogy az internálás ténye valamely birói fórum által felülbiráltassék. Nem akarom ezzel azt mondani, t. ház, hogy az eszmét a limine utasítsuk el. Amint már gróf Apponyi Albert t. képviselő ur szives volt hangsúlyozni, foglalkozhatunk ezzel az eszmével később is. Ma nem látok rá módot, hogy azonnal megvalósíthassuk; de hiszen a háború megszűnése után nagyon sok oly intézkedést kell majd törvénybe iktatni, amety a háború sebeit egy és más irányban gyógyítani lesz hivatva és akkor nagyon lelkismeretes megfontolás tárgyává tehetjük azt, hogy nem lehet-e ezt az ideát is esetleg olyanformán megoldani, — most csak odavetem az eszmét — hogy birói személyekből álló bizonyos, jury-szerüen eljáró fórum állittassék fel, amely a kormánytól való teljes függetlenség mellett, de azzal a diszkréczióval kezelhesse ezeket az ügyeket, amelyeket az ilyen ügyek természete megkíván. (Elénk helyeslés.) Ezt most csak odavetem, talán sikerülni fog ezen az alapon később a kellő megnyugvást megadni. Ezeket kívántam most megjegyezni. Különben ismételve kérem, méltóztassék a módosításokat megtenni. Készséggel hozzájárulunk mindazokhoz, amelyekre nézve valamely sulyosab aggodalom nem merül fel. (Elénk helyeslés.) Elnök: Kivan még valaki a javaslathoz általánosságban hozzászólni ? Gróf Batthyány Tivadar képviselő ur kivan szólni. Gr. Batthyány Tivadar: T.ház! Csupán egy kérelem előterjesztésére szorítkozom felszólalásomban; minthogy más preczizebben nem tette, szükséges, hogy ezt felhozzam. Értem a drágaság kérdését. (Halljnlc! Halljuk!) E kérdés helyes megoldása, azt hiszem, a mai háborús állapotban majdnem oly fontos, mint maga a háború viselésére vonatkozó intézkedés. Mentől inkább tud a törvényhozás és a kormány arról gondoskodni, hogy az élelmiszerek, a szükségleti czikkek tekintetében kedvező áralakulások legyenek és legyen kellő anyag is s ezekhez az anyagokhoz kellően hozzájuthasson a dolog természetéből folyólag gazdaságilag úgyis kényesebb helyzetbe került lakosság, annál könnyebben viseli el majd az ország, a nép, mindazokat a terheket, amelyeket ez a mai háborús állapot magával hoz. A t. kormány, és ezt készséggel elismerem, nemcsak a törvényjavaslatban, amelynek első szakaszai foglalkoznak az áralakulások kérdésével, de hosszabb idő óta foglalkozik, tudjuk, azzal a kérdéssel, hogy az árakat különösen az élelmiczikkek terén szabályozza, fixirozza. Megvallom, szerettem volna ugyan, hogy e tekintetben kissé korábban történtek volna intézkedések, de a kérdés e részével nem akarok foglalkozni. Elismerem, vannak indokok, amelyek az áraknak bizonyos emelkedését akarták elvágni és csak azután foglalkozni az árak szabályozásával. Azonban — őszintén megvallom, radikálisan gondolkoztam egész életemben — azt hiszem, ha valaha, itt indokolt és helyes a radikális eljárásnak a végsőig való fokozása is. Itt kíméletet nem ismerő módon semmiféle, különösen vagyonosabb társadalmi osztályokkal szemben való kíméletnek helye nincs, itt a kormánynak egy kötelessége van : az indokoltság legalsóbb határáig leszorítani hatalmi ténynyel, hatalmi szóval az árakat. A mezőgazdák, azt hiszem, az eddig elért árakkal bőségesen, sőt a bőségesen tul kielégítést kaptak az ő terményeik értékesítése terén. Ha itt külön a tengerire és az árpára nézve fixi-