Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-561

170 562. országos ülés 19H Julius 2'i-én, pénteken. mét, de akkor vállalja egyúttal az állam is, hogy az ügyvédi karral egyetértőleg ugyanazon az utón halad és ugyanúgy elősegíti a szegény embereket a maguk pereiben. Nem szólok arról sem, hogy itt voltaképen az ügyvédi kar utján ad csak bizonyos olyan kedvezményeket az állam annak a félnek, amelyek őt különben is megilletnék. A törvényjavaslat ugyanis nem általában, hanem csak azon esetben részesít valakit az u. n. bélyegfeljegyzési kedvezményben, azaz abban, hogy a bélyegeket nem kell előlegeznie, hogyha ügyének vitelére dijtalan ügyvédet rendeltek ki. Ez a rendelkezés sem nem igazságos, sem nem méltányos. Mert miért nem adjuk meg a bélyegfeljegyzés kedvezményét abban az; esetben, ha nem képviseli őt ügyvéd ? Hiszen sok olyan ügy van, ahol nincs szükség ügyvédre; most az ilyen ügyekben is rászorítjuk azt a felet, hogy már csak azért is ügyvéd kirendelését kérje, hogy az ügyvéden keresztül kaphassa meg azt a kedvezményt, amelyet különben a javaslat tőle szűkkeblűén megvont. De nem is méltányos, hogy akkor, mikor az a szegény fél megkapja a birói költségek tekintetében azt, hogy helyette a kincstár előlegez, miért vonjuk meg a határokat, miért rendelkezünk az egyik esetben így, a • másikban amúgy. A rendszer szempontjából sem helyes, hogy kétféle eljárást kövessünk a különböző tételek tekintetében, amelyek voltaképen mindkét fél részéről a kincstárt illetik meg. Én abban a véleményben vagyok, hogy a perrendtartás 112. §-ának második bekezdése esetében is meg kell adni a félnek az illetékmentességet, vagy legalább is a bélyegfeljegyzés kedvezményét tekintet nélkül arra, hogy ügyvéd képviseli-e vagy nem. Első módositványomban tehát a 75. §-nak oly módosítását kérem, hogy a polgári perrendtartás 112. §-ának második bekezdése alapján, illetve esetében is járjon illetékmentesség. Azonban erre a szakaszra vonatkozólag még más módosításaim is volnának. Az általános vita során kifejtettük, hogy a közönséges napszám kérdése elvként felállítva nagyon tág teret hagy a megítélésre. Szükségesnek tartanám, hogy e tekintetben legalább is olyan rendelkezés vétetnék fel, hogy a törvény maga állapítaná meg azokat a napszámokat, amelyek alapján már minden körülmények között meg kellene adni az illetékmentességet. E tekintetben tehát a javaslatom az, hogy a 75. §. első pontjának második és harmadik sorából ezen szavak: »nem nagyobb, mint a lakóhelyén szokásos közönséges napszám« hagyassanak ki és helyükbe ez a módosítás írassék: »a kereseti idő minden napjára számítva városokban öt koronát, kis és nagyközségekben három koronát meg nem halad«. (Helyeslés a baloldalon.) Megjegyzem, hogy a tekintetben lehet a kérdésről vitatkozni, hogy mekkora lehet az a napszám, amely alapul vétetik. Mindenesetre azonban szükségesnek és helyesnek tartom, hogy ez már magában a törvényben szabályoztassék. E mellett lehetne esetleg olyan rendelkezést felvenni, hogy időről-időre ez a napszám a pénzügyminister ur által magasabb összegben legyen megállapítható. Az utolsó megjegyzésem erre a szakaszra az, hogy nem találom helyesnek és indokoltnak azt a szükkeblüséget, amelyet ez a szakasz általában mutat, abból a szempontból sem, hogy a közigazgatási bíróság eljárását a szegényjogra vonatkozó intézkedésekben teljesen kizárja. Nemcsak hogy megteszi utolsó fokon a pénzügyministert határozó hatóságnak, hanem egyenesen megmondja, hogy közigazgatási bíróság előtti eljárásnak nincs helye. Abban a nézetben vagyok, hogy bármilyen kontroverz legyen is a kérdés a közigazgatási bíróságok tekintetében, elfogunk jutni a fejlemények erejénél fogva ahhoz az eredményhez, hogy középfokú közigazgatási bíróságaink nálunk is fel fognak állíttatni. Springer Ferencz: Sőt alsófokuak! Bakonyi Samu: Az egész vonalon! Csermák Ernő: Ilyen bíróságok felállítása feltétlen következménykép be fog következni. Nem szabad nekünk azokat az eseteket, amelyek direkt épen ezeknek a közigazgatási bíróságoknak a hatáskörébe fognak tartozni, szűkkeblűén elvonni onnan és annak a fő fmánczfaktornak a kezébe adni a döntést, amely már maga az ő berendezésénél, létezésénél fogva voltaképen nem veheti figyelembe azokat az igazán méltányos szempontokat annyira, mint egy pártatlan, tárgyilagos bíróság. Ezeknél fogva utolsó módosításom az, hogy az utolsó pontban »pénzügyminister« helyébe »közigazgatási biróság« tétessék és kihagyassék az, hogy a »közigazgatási bíróság előtti eljárásnak helye nincs«. Ezeknek a módosításoknak az elfogadását kérem. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra ki következik? Szinyei-Merse Félix jegyző: Vermes Zoltán! (Nincs itt!) Nemess Zsigmond! Nemess Zsigmond: T. képviselőház! A javaslatnak tárgyalás alatt levő fejezete megállapitja az illetékmentességet a szegényjog alapján. Szocziális szempontból nagyon fontos ez a fejezet, amelyben, nézetem szerint, megtaláltuk a módját annak, hogy az igazán szegény ember az ő peres ügyeit lehetőleg teljesen illetékmentesen vihesse. A javaslat — méltóztassanak disztingválni — kétféle szegénységet állapit meg. Megállapitja az abszolút szegénységet, amelynek igazolására elegendő, ha az illető a maga községi elöljáróságától bizonyítványt mutat fel, amelyben az elöljáróság igazolja, hogy neki csak annyi jövedelme van, amennyi az ottani vidéken szokásos közönséges napszám ekvivalensének megfelel. Ezekre vonatkozólag a javaslat megállapítja az abszolút illetékmentességet: Aki ilyen