Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-561

561. országos ülés 1914 Julius 24-én, pénteken. 171 bizonyítványt produkál, aki ilyen bizonyitványnyal folyamodik a bírósághoz, az végesvégig az egész vonalon teljes illetékmentességben részesül. Erre vonatkozólag tulajdonképen az eddig fennállott szokást tartjuk meg továbbra is. Ami a második pontot illeti, amely az úgynevezett relatív szegénység esetére vonatkozik, ebben az esetben a bíróság szegénységi jogot nem ad, hanem egyszerűen viszonyba állítja a fél vagyoni helyzetét a perrel járó költségekkel. A biróság a maga részéről az illetékbe nem avatkozik, nem is avatkozhatik. A biróság megállapítja azt, hogy felmenti a tanudijak, a szakértői dijak, a hirdetményi költségek alól, sőt esetleg ingyen ügyvédet is kaphat, mindezeket a beneficziumokat élvezi a relatív szegénységi jogon perlekedő fél. Az illeték dolgában a biróság csak figyelmezteti, hogy illetékmentességet a törvény itt nem engedélyez. Már most előfordulhat, hogy a fél ugy találja, hogy a biróság tévedett, mert neki az első bekezdés értelmében jár illetékmentesség. Springer Ferencz t. képviselőtársam az általános vita alkalmával azt mondotta, hogy ime, beállítottuk a pénzügyigazgatóságot mint felebbezési fórumot a biróság határozata ellen. Ez tévedés. A biróság kiállítja a maga blankettáját, amelyben figyelmezteti a felet, hogy neki, relatív szegénység forogván fenn, illetékmentessége nincs. Ez a fél most elmehet a pénzügyigazgatóhoz és ott igazolhatja, hogy őt szegénységi jog illeti meg, sőt a pénzügyigazgatóság hivatalból is szerezhet erre nézve adatokat és esetleg megállapíthatja, hogy annak a félnek az első bekezdése értelmében szegénységi joga és illetékmentessége van. Akkor aztán átir a bírósághoz, amelynek módjában van előzőleg hozott határozatát megváltoztatni. Ne méltóztassék elfeledni, hogy relatív szegénység esetén is élved a fél azokat a kedvezményeket, amelyeket felsoroltam, csak az illetéket köteles megfizetni és nincs kizárva, hogy például kishivatalnok, aki ha vagy maga vagy a hozzátartozói sérelmet szenvednének a tetemes egyéb költségek megfizetésével, a csekély illeték lerovásával semmi sérelmet sem szenved. Azt mondja Csermák Ernő t. képviselőtársam, hogy a biróság megállapítja. Illeték dolgában a biróság semmit sem állapit meg, a bíróságnak semmi köze hozzá. Csermák Ernő: Nem is azt mondtam. Nemess Zsigmond: A biróság átvizsgálja azt a bizonyítványt, amelyet a közigazgatási hatóság adott. Ha a közigazgatási hatóság ugy találta, hogy az illető olyan szegény, hogy a napszámos keresményénél többel nem bír, akkor a biróság ezt a bizonyítványt elfogadja, elismeri a szegénységi jogot és a fél az egész vonalon végig semminemű illetéket sem fizet. Rámutatni méltóztattak arra is, hogy a feljegyzés a 2. §. értelmében szegényjogon perlekedő félnél, ha ügyvéddel képviseltetné magát, meg van engedve, viszont, ha ügyvéd nélkül perel, akkor feljegyzési joga nincs. A javaslat ezen rendelkezésében épen az ügyvédet akarja védeni, akire elég teher, ha vállalja ingyen a szegény ember ügyét, tehát az ügyvédet védeni kell, nehogy, ha ingyen védi, még illetéket is fizessen. (Helyeslés.) Ez tehát olyan intézkedés, amely az ügyvéd védelmére szól. Ha hűségesen feljegyzi, semmi baja nem történhet, illetéket fizetni nem fog. Végül rá méltóztatott mutatni arra, hogy itt a közigazgatási biróság előtti eljárásnak helye nincs. A javaslat indokolása megállapítja, hogy a közigazgatási bíróságot ilyen dologgal terhelni olyan felesleges munka volna, amelyet senki sem kíván. Rá méltóztatott mutatni arra, hogy lenni kellene egy középfokú közigazgatási bíróságnak, amely az ilyen apró ügyeket elintézné. Hát amikor ilyen középfokú közigazgatási biróság lesz, akkor módjában fog állani a törvényhozásnak, hogy oda utalja ezen ügyeket és semmi nehézség sem fog fenforogni, hogy amennyiben a községi elöljáróság részéről adott ilyen vagy olyan bizonyitványnyal valamely fél megelégedve nincs, annak a megváltoztatását kérheti. Mindaddig azonban, amig a közigazgatási bíróságot tovább terhelni nem akarjuk, az intézkedést meghagyandónak vélem és kérem a t- házat, méltóztassék a szakaszt változatlanul elfogadni. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Szólásra következik? Mihályi Péter jegyző: S]3ringer, Ferencz! Springer Ferencz: T. ház! Átengedem a szót Sághy képviselő urnak. Sághy Gyula: T. ház! Ezen szakaszhoz egy módositványt vagyok bátor előterjeszteni, amelyhez kérem a t. minister urnak szíves figyelmét. Nem osztozhatom az előttem szólott t. képviselő ur felfogásában, hogy a perrendtartás 112. §-ának második bekezdése értelmében bárki olyan könnyen megkajmatná a szegénységi jogot. A biróság alaposan mérlegeli a körülményeket és ha a fél ingyen ügyvédet kap, az az ügyvéd sem fog könnyen belemenni, hogy olyan fél képviseletét vegye át, akinek megvan a módja arra, hogy a perköltségeket viselje. A polgári jierrendtartás 112. §-a nem ismer különbséget abszolút és relatív szegénység között. Erről akkor lehet szó, amikor valakit szegény embernek tartunk, bár ö minden kötelezettségének meg tud felelni, de nem lévén vagyona, szegény embernek tartjuk. Van olyan, akinek nincs vagyona és a keresetéből él s nem képes hozzátartozóit kellőleg eltartani. A polgári perrendtartás 112. §-ának második bekezdése azt mondja (olvassa): »A biróság azonban az összes körülmények tekintetbevételével szegénységi jogban részesítheti azt a felet is, aki a perköltséget fedezni nem tudja anélkül, hogy a saját és azoknak a hozzátartozóinak szükséges tartása sérelmet szenvedne, akiknek tartására törvénynél vagy törvényes gyakorlatnál fogva köteles.« 22*