Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-561

561. országos ülés 191b Julius 2í-én, pénteken. 167 pénzügyminister úrral egyetértőleg a 86. §. uj szövegezését fogom ajánlani, amely uj szövegezés ellentétben áll az 1875: XVI. t.-czikknek a kereskedői levelezés felbélyegzésére vonatkozó rendelkezésével, sokkal világosabb, szabatosabb, egyszerűbb és érthetőbb szöveget fog megállapítani. Van szerencsém mindkét indítvány elfogadását tisztelettel ajánlani. (Helyeslés.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. A fejezet cziméhez és a szakaszhoz Springer Ferencz képviselő ur részéről egy-egy módositvány adatott be. A kérdést ugy fogom feltenni első sorban, hogy elfogadja-e a ház a kapcsolatos czimet és szakaszt eredeti szövegében? Amennyiben az nem fogadtatnék el, fel fogom tenni a kérdést: elfogadja-e a ház a kapcsolatos czimet és szakaszt a Springer Ferencz képviselő ur által javasolt módositványokkal. Kérdem a t. házat, elfogadja-e a szakaszt a kapcsolatos czimmel eredeti szövegében, igen vagy nem ? (Nem!) A ház nem fogadja el. Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a 73. §-t és a kapcsolatos czimet a Springer Ferencz képviselő ur által a czimhez és szakaszhoz toldásképen javasolt módositványokkal elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A ház a szakaszt és czimet így fogadja el. Ehhez képest mondom ki a határozatot. Következik a 74. §. Szinyei-Nlerse Félix jegyző (olvassa a 74. §-t). Elnök: Szólásra ki következik? Szojka Kálmán jegyző: Jaczkó Pál! Jaczkó Pál: T. ház! A 74. §. szövegezése ép oly hiányos, mint az előzőé. A szakasz intézkedik az áru- és értéktőzsdék, valamint a termény és gabonacsarnokok választott bíróságainak ítéletei után szedendő illetékekről és teljesen figyelmen kivül hagyja, hogy a biróságoknál nem minden ügy nyer befejezést ítélettel, hanem, ami a feleket legjobban nyugtatja meg, egyességgel. Erre a szakasz egyáltalán nem terjed ki. Ebben a tekintetben a tőzsdebiróságokról szóló 1875: XVI. t.-ez. szintén külön szakaszt vett fel annak idején és egyenesen a 6. §-ban külön állapította meg, hogy a 83. díjjegyzék szerinti egyezségre vonatkozó tétel mennyiben módosul. Itt ugy látom, hogy a 74. §. utolsó bekezdése szerint az 1875 : XVI. t.-cz. rendelkezései érvényben maradnak, amelyek applikálásával lehetne az egyességekre lerovandó illetéket megállapítani. De szerintem, eltekintve attól, hogy nehézkessé teszi a dolgot, ez mégsem egészen méltányos. Az áru- és értéktőzsdénél ugyanis meg kell állapítani, hogy azon emelés daczára, melyet ez a törvény statuál, még mindig meglehetős nagy kedvezményt biztosítunk a többi illetékekkel szemben. Ezért nem is akartam a 73. §-nál felszólalni, mert ez nem nagyon lényeges. De tudjuk, hogy eddig 100 K-ig 24 fillér, azonfelül pedig 72 fillér volt a bélyeg. Ha már most azt veszem, hogy a beadványi bélyeg fel lett emelve 50 fillérre, illetve 1 K 50 fillérre, ez mindenesetre emelést jelent, de ne méltóztassék szem elől téveszteni, hogy az 50 fillérre való emelés aránylag nem olyan sok, ha figyelembe veszszük, hogy ez állandó illeték, holott az uj törvény szerint a beadványi bélyeg óriási terhet jelent a felekre nézve. Ezt tehát ezért nem akartam kifogás tárgyává tenni. Ugyanígy vagyunk az ítéleti illetékkel. A tőzsdebiróságnál eddig három fokozatot ismertünk : 100 K-ig 1 K, 400 K-ig 2 K 50 fillér és 400 K-án felül 5 K volt az ítéleti illeték, ami mindenesetre rendkívül kis összeg ahhoz képest, hogy más Ítéleti illeték mennyit tesz ki. De itt utalnak arra, amit képviselőtársaim elmondtak, hogy a tőzsdebiróság is választott bíróság és e czimen élvezi azt az előnyt, hogy az illetéke jóval kisebb. Ez az illeték, mely a múltban három fokozatú volt, most már fel lett emelve és öt fokozatúvá vált, t. i. 1 K, 4 K, 6 K, 8 K és 5000 K értéken túl, valamint ha az eljárás tárgyának értéke meg nem becsülhető, 10 K. A fokozatok tekintetében megelégszem annak konstatálásával, hogy ez is emelést jelent a múlttal szemben és bár itt is lehetne ugyanazzal argumentálni, amit előttem szólt t. képviselőtársaim már felhoztak, hogy t. i. választott bíróságnál nem illeték, hanem adó formájában jelenik meg a szolgáltatás, ezt kifogás tárgyává nem akarom tenni, mert hiszen a választott bíróságnál is már megállapítást nyert az illeték és bizonyos fokig jogosultságát elismerem. Kérem azonban, hogy azt a hézagot és határozatlanságot, mely e szakaszban mutatkozik azáltal, hogy kizárólag az ítéletekre vonatkozik, eloszlatni méltóztassék és méltóztatnának talán arra is kiterjeszkedni, hogy egyesség esetében mi történik? Én ugy képzelem, hogy ha ítéletek után meg van állapítva az illeték, egyességek esetében pedig állandó felfogás, mely az egész tárgyalás során kifejezést nyert, hogy az egyességi illeték fele az ítéleti illetéknek, akkor ezt itt is alkalmazni kell, mert semmi sem indokolja, hogy miért akarunk itt ettől eltekinteni. Ha azonban mint fogyasztási adót tekintik, az ellen sincs nagy kifogásom, hogy akik még inkább értik ezeket a tőzsdei dolgokat, mint én, arra a konklúzióra jussanak, hogy egyesség és ítélet közt nem akarnak a tőzsdebiróságnál különbséget tenni. Ebben is megnyugodnám, daczára hogy jogérzetemmel nem tudom összeegyeztetni, mert lehet, hogy más czélszerüségi oka van ennek. A magam részéről azonban mindenesetre kérem, hogy a 74. §-nál ezt a beszúrást: »egyesség« szintén méltóztassék felvenni, még pedig ugy, hogy a 74. §. első bekezdésének második sorában az »ítéletei* szó után még beiktattassanak ezek a szavak »és egyes-