Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.
Ülésnapok - 1910-560
152 560. országos ülés 191h- Julius 23-án, csütörtökön. saim azzal, •— hogy a bagatell-eljárás körülbelül mire irányul. Elég részletességgel megállapíthatták azt, hogy az egész ügy tulaj donképen oly kicsiszerü, az egész ügyből befolyó illeték oly elenyésző csekély, hogy amiatt nagyon sok szót vesztegetni talán nem is érdemes. Ilyen körülmények között csak hivatkozom arra, hogy amikor a községi biróságnál egészen apró számlákat fiiszer-számlákat és hasonló dolgokat perelnek, igazán nem taTtom helyesnek azt sem, amit már meg méltóztattak szavazni, t. i. a 30 fillérre csökkentett illetéket. Mégis ha már elmentünk odáig, hogy tekintet nélkül a felszólalásokra, tekintet nélkül a kisemberek egzisztencz'ájára, illetékkel rójjuk meg őket, az illeték szempontjából nem győzöm eléggé hangoztatni vagy talán inkább hivatkozom az előadó urnak annak idején mondott bevezető előadására, hogy ne molesztáljuk a közönséget illetékkel akkor, amikor abból az államnak haszna nincs. Ha már az illetéket kiszabjuk, feltétlenül meg vagyok róla győződve, hogy az az ember elsősorban az illetékére gondol és viszi magával a bélyeget, ha tudja; ha pedig nem tudja és elfelejti, igazán nem rosszhiszeműség vezeti. Amikor tehát a felemelés magában véve büntető eljárás, — mert h : szen csak ; s ezzel indokolhatjuk meg — ez semmiképen nem indokolt ebben az esetben. Nem nyugtat meg itt az előadó urnak az a módosítása sem, hogy eltérőleg az 1881. évi XXVI. t.-cz. 9. §-ától, ő csak a négyszeres emelést indítványozza, mert szerintem ez is túlontúl sok. Pótolnom kell itt az előadó ur beszédét annak kifejtésével, hogy a kettő között mi a különbség. A régi eljárásban, az 1881. évi XXVI. t.-cz. 9. §-ában ki van mondva, hogy a peres eljárásokban az illeték ötszörösét fizeti az, aki azt elfelejti leróni, a peren kívüli eljárásban jsedig a négyszeresét. Ennek a szakaszDak tarthatatlanságát már 1894-ben belátták, amikor a XXVI. t.-cz. 31., 32. és 33. §-a ezt módosította és az eddig érvényben volt szokások szerint a peres eljárásokban kimondta azt, hogy ebben az esetben, ha nyolcz napon belül fizeti le valaki az illetéket, a többi büntetés alól mentesül. Itt meg kell állnom egy perezre. Már annak idején elég részletességgel kifejtettem ugyan, de most röviden ismétlem, hogy nagyon nehéz megállapítani azt, hogy a fél szempontjából melyik a kedvezőbb elintézés : az-e, amikor a peres eljárásban meg van engedve az, hogy ha 8 napon belül lefizeti, akkor a kétszeres összeg lefizetésével szabadul, avagy a peren kivüli eljárásban meg van engedve, hogy a négyszeres felemelés elengedését kérheti az adófelügyelőnél vagy vidéken a pénzügyigazgatónál. Az előző esetben, a peres eljárásban expressis verbis benne volt a törvényben, hogy elengedésnek helye nincs. Különben ugy tudom, hogy a törvénynek ez a szakasza ugyanezt hatályában fentartja és kimondja, hogy akkor, amikor most már nem 8, hanem 15 napon belül fizettetik le annak az összegnek másfélszerese, akkor ezzel szabadul az illető és itt elengedésnek helye nincs. Ugyanez volt a régi eljárásban is. A kettő közlrtehát nagyon nehéz a választás, mert az egyik esetben a pénzügyigazgató, illetőleg az adófelügyelő elengedheti az egészet és egyszerűen a hiányzó illeték lerovására kötelezhet, a másik esetben az 1894. évi XXXVI. t.-cz. szerint mindenképen a kétszeresét tartozott a fél megfizetni. Ezt kénytelen voltam elmondani, mert az előadó ur javaslatából nem látom egészen tisztán, hogy a 83. §-nál mit kivan a pénzügyminister ur bevenni és hogyan kívánja ? Itt már érintette az előadó ur, hogy ebben az eljárásban a felemelt illeték négyszeresét kívánja. Ebből azt kellene hogy következtessem, hogy itt a peren kivüli eljárással fogja ezt egy kalap alá vonni, amikor tehát a félnek joga lesz a háromnegyedrész elengedését kérni. Abból a tényből, hogy az előadó ur négyszeres emelést emlit, ugy veszem észre, mintha teljesen a peren kivüli eljárásra megállapított illetékfelemelés mintáját kívánná applikálni. Itt van a bizonytalanság, t. előadó ur és ezért kellett ezt elmondanom, hogy,, mikép gondoljuk ezt mi. A peres eljárásban egészen máskép áll a helyzet. Ha pedig ezt méltóztatik gondolni, akkor nagyon közel állunk egymáshoz, mert az álláspontunk csak abban különbözik, — a 68. §. meg van szavazva és igy ehhez egy szót sem szólhatok — hogy szerintem ezekben a kicsiny ügyekben minden felemelt illeték kiszabása igazságtalan, méltánytalan és helytelen. Ha tehát azt a négyszeres illetéket ugy méltóztatik megállapítani, mint ahogy ma a perenkivüli eljárásban van, hogy ha az a fél ott jelentkezik, akkor a négyszeres felemelt illetékből csak a negyedét fizeti, vagyis azt, ami tulajdonképen lerovandó volt, a háromnegyed részét pedig jogosítva van elengedni a pénzügyigazgató, illetőleg az adófelügyelő — és e tekintetben talán koncziliánsabbak lehetnénk és a falusi bíráskodásnál igazán nem lehet megkívánnunk, hogy valaki ezért a vármegye székhelyén lakó pénzügyigazgatóhoz menjen — akkor közel állunk egymáshoz, t. előadó ur. Mert nekem is az az álláspontom, hogy ha ilyen kicsi ügyben aránylag csekély összeget le nem rónak, tökéletesen elég, ha ennek az öszszegnek a befizetéséhez ragaszkodunk és igazán nem kívánatos felemelt illetékkel ebben a kérdésben akár magunknak jövedelmet biztosítani, akár pedig ezzel több munkát, több utánjárást és a feleknek mindenesetre sokkal több kellemetlenséget .okozni. Épen azért, t. ház, én az utolsó bekezdéshez azt a módosítást adom be, hogy az utolsó pont hagyassák el és ennek helyébe ez a rendelkezés kerüljön: »A községi bíróság hatáskörébe tartozó ügyekben, akár a községi bíróság előtt, akár a járásbíróság előtt folyik az eljárás,
